Orbán Viktor egyetlen mondatával elintézte Mátyás királyt, Hunyadi Jánost, Dobó Istvánt és Nagy Lajost*

(Az alábbi cikket ne olvasd tovább, a hétfő reggel lecsapott rám, hibáztam: bár többször is elolvastam a szöveget, és szöveghűen ki is másoltam, amit Orbán Viktor írt, a felkerekedést következetesen felülkerekedésnek olvastam, holott tudom, hogy a két szó korántsem ugyanazt jelenti.)

Ha bárki, ismétlem, bárki Orbán Viktoron kívül olyan lendülettel szállna bele nagyjából ezer év összes magyar katonai sikerébe, mint azt Orbán Viktor tette hétfő reggel, valószínűleg dárdái és lándzsái hegyére tűzné fejét a digitális harcosok csodás közössége, Deák „Időponthamisító” Dánieltől Bayer „Hát anyádat” Zsoltig mindenki taposna rajta egyet legalább egy vécépapírmárkanév-ötlet erejéig.

Ezt írta ugyanis Orbán Viktor a reggeli Facebook-posztjában, örvendezve azon, hogy már negyvenezren vannak a digitális polgári körökben:

„a magyar olyan fajta, aki ritkán kerekedik fel, de akkor nagyon. Ennek általában honfoglalás a vége. Ezúttal digitális honfoglalás”.

Próbáljuk ezt a mondatot mondatként, a szavak jelentése alapján értelmezni, eltekintve attól, hogy a fideszes neoposztmodern kommunikációnak a lényege, hogy a szavaknak ne legyen jelentésük, vagy a szavakat ne a jelentésüknek megfelelően, sőt, ha lehet, éppen a jelentésükkel gyökeresen ellentétesen használjunk (lásd: a háborús agresszor Oroszországot gátlás nélkül támogató, mégis békepártinak hazudott magyar politika).

Szóval mit állított Orbán Viktor?

1. A magyar ritkán kerekedik felül.
2. Amikor felülkerekedik, annak általában honfoglalás a vége.

Általában. „Az esetek legnagyobb részében; majdnem mindig; rendszerint, többnyire” – mondja a magyar nyelv értelmező szótára. Vagyis: amikor a magyarnak sikerült felülkerekednie valakin vagy valamin, abból az esetek többségében honfoglalás lett. („A magyarságnak jelenlegi hazájában való megtelepedése Árpád vezér korában” – szintén a magyar nyelv értelmező szótára.)

Ritkán. „Olyan, ami nagy időközökben, elvétve fordul elő”. Vagyis ezer évente. Mondjuk 1129 évente, hogy egészen pontosak legyünk. Hiszen ha a matematikai logika felől nézzük, akkor azt állítja Orbán Viktor, hogy a történelmi sikereink (felülkerekedéseink) többsége honfoglalásba torkollik. Honfoglalásból eddig csupán 1 volt, abból az következik, hogy mivel az 1 jelenti a többséget, még két eset sem volt, amikor igazán mi kerekedtünk felül.

Hunyadi János, Nándorfehérvár, 1456 – bakfitty, nem lett belőle honfoglalás. Mátyás király, Bécs büszke vára – dettó. Kenyérmezei csata? Eger ostroma? A Bocskai-féle szabadságharc? A dicsőséges tavaszi hadjárat? Mind smafu, egy szatyor lepkefing. Egyik sem felülkerekedés, egyik sem honfoglalás. Nagy Lajos hadjáratai? Na jó, határeset, vele végül is elfoglaltuk Dalmáciát, meg ugye a három-tenger-mossa legenda, szóval az már egy majdnem-honfoglalás.

De azért mégsem 40 000 magyar facebookos mozgolódása, na! Mert az viszont egy új fehér ló, egy új Szvatopluk-átverés, egy új haza találása, ahol legelőkön a fű kövér. Ez a történelmi felülkerekedés, az új pozsonyi csata, amit történelemkönyvekben fognak tanítani.

Szóval ezt jelentenék Orbán Viktor szavai, ha Orbán Viktor szavai jelentenek még valamit.