Már semmilyen kétség nem fér hozzá, a mesterséges intelligencia korában élünk, és miközben még mindig megy a vita arról, hogy az MI vajon átveszi-e az uralmat az életünk, vagy csak a munkánkat veszi el, egy dolog biztos: brutális ütemben fejlődik. Ez pedig már mindannyiunk életét érinti, egyre érdekesebb kérdéssé válik, hogy vajon az AI-forradalom tényleg fellendíti-e a gazdaságot, vagy épp ellenkezőleg, tovább mélyíti a meglévő problémáinkat.A kérdés tehát nem az, hogy jön-e a mesterséges intelligencia, hanem az, hogy mi – és a gazdaságunk – mit tudunk vele kezdeni.Az Epoch AI kutatócsoport becslései szerint a gazdaság (globálisan) akár évi 20 százalékkal is növekedhet, ha eljutunk egy olyan szintre, hogy a mesterséges intelligencia a munkák kb. 30 százalékát képes automatizálni. Az Epoch kutatói két állítást fogalmaznak meg: 1.) az MI által vezérelt gazdasági fellendülések „könnyebben bekövetkeznek, mint gondoltuk”, és 2.) a korábbi növekedési akadályok „gyengébbek, mint vártuk”.

Ahhoz, hogy tartani tudja a lépést a riválisokkal, Európának okvetlenül szüksége van erre a növekedésre. Magas az államadósság, a jóléti rendszerek hosszú távon fenntarthatatlanok, és az előrejelzések szerint 2040-től évente kétmillió fővel is csökkenhet a munkaképes korú népesség. Az MI végre újra lendületet adhat Európa megtorpant termelékenységének és gazdaságának. A kutatók azonban úgy látják, hogy az európai kontinenst három konkrét akadály hátráltathatja abban, hogy igazán kiaknázza az MI előnyeit. (Ez persze távolról sem jelenti azt, hogy a mesterséges intelligencia nem fog általánosságban gazdasági növekedést okozni Európa-szerte.)

1. A nehezen automatizálható ágazatok jelentős szerepet töltenek be az európai gazdaság(ok)ban.
2. Változással szembeni általános ellenállás, szigorú szabályozás.
3. Az egész „rendszer” (Európa) csak olyan gyors lehet, mint a leggyengébb láncszem.

A szűk keresztmetszet, amit nem lehet automatizálni

Ennek a megértéséhez egy hatvanas évekbeli közgazdasági elmélethez kell visszamenni: ekkor figyelte meg William Baumol közgazdász, hogy ha egyes ágazatokban nő a termelékenység, akkor az egész gazdaságban emelkednek a bérek, azokban a szektorokban is, ahol nem nőtt a hatékonyság. Például egy vonósnégyes ma is ugyanannyi idő alatt játszik el egy darabot, mint 200 éve, mégis többet keresnek, mint régen, ez pedig szoros összefüggésben van azzal, hogy más ágazatokban nőtt a termelékenység. Így az olyan munkák, mint a betegek, idősek vagy rászorulók ápolása, fodrászat vagy kézműves szakmák, egyre drágábbak lesznek, sokkal hatékonyabbá mégsem válnak. Ezek az alacsony növekedésű szektorok pedig fokozatosan egyre nagyobb részt hasítanak ki a gazdaságból. Ha a mesterséges intelligencia világát is így közelítik meg, a közgazdászok arra jutottak, hogynem az lesz a fő akadálya a gazdasági növekedésnek, amit az MI jól tud csinálni, hanem az, amit nem lehet automatizálni.Minél hatékonyabbá válik egyes munkák elvégzése, annál szűkebb keresztmetszetté válnak azok a szolgáltatások, amelyekhez továbbra is hús-vér emberek kellenek. Európa gazdaságában pedig pont ezek a területek játszanak nagyon fontos szerepet: ilyen például a idegenforgalom, a közszolgáltatások vagy épp az időskori ellátás. A turizmus például a GDP 10–20 százalékát adja Spanyolországban, Olaszországban és Görögországban. Az időskori kiadások a mostani 25 százalékról 2070-re várhatóan 29 százalékra nőnek az EU GDP-jében. Ráadásul 2030-ra minden negyedik uniós polgár 65 év feletti lesz, ez a korosztály pedig már nehezebben fogadja el az új technológiákat, miközben az ellátásukhoz több emberi munkaerő kell.