A csütörtöki kormányinfó legálszentebb pillanata volt, amikor az RTL arról kérdezte Vitályos Eszter kormányszóvivőt, hogy hogy is van az, hogy ő a Nők a bántalmazás ellen néven indított Digitális Polgári Kört, miközben a miniszterelnök által alapított egyes számú Digitális Polgári Körben benne van a nők bántalmazásáról rappelő Dopeman.

Vitályos Eszter először azzal próbálta lerázni magáról a kérdést, hogy nem ismeri ezt a számot, és „Dopeman úr” munkásságát se. Ezután pedig egy ennél is nagyobb öngól következett:

„Egy biztos, mi ide bántalmazott hölgyeket várunk ebbe a Digitális Polgári Körbe, olyan hölgyeket, akiket olyan élethelyzetbe kényszerített [kezeit kicsit széttárja] az élet, amelyeket nagyon nehezen éltek meg, és azt szeretnénk, hogy ezekről nyíltan, őszintén tudjunk beszélni. Erről szól ez a Digitális Polgári Kör, nem férfiakat várunk ide elsősorban”.

Akkor most vegyük végig, mi is a baj ezzel. Vitályos nyilvánvalóan azért fogalmazott ilyen szerencsétlenül, mert nem akarta kimondani azt a tényt, hogy itt olyan NŐKRŐL van szó, akiket FÉRFIAK bántalmaznak. Ezzel a mismásolással, hogy maga az élet kényszeríti nehéz helyzetekbe a nőket, nemcsak teljesen elkeni a felelősséget, hanem még legitimálja is ezeket a „nehéz élethelyzeteket”, hiszen nincs mit tenni, ilyen az élet.

Azzal pedig, hogy még elfojtott mosollyal az arcán hozzáteszi, hogy ide elsősorban nem a férfiakat várják, még inkább komolytalanná teszi az egyébként iszonyú súlyos problémát. A Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen Egyesület (NANE) holnapján olvasható statisztika szerint a 18-74 év közötti magyar nők 54,6 százaléka ellen követett el valaha akár korábbi, akár jelenlegi partnere fizikai erőszakot, ezzel való fenyegetést, szexuális erőszakot és/vagy lelki erőszakot. Legkevesebb minden második magyar nő közvetlen áldozatként érintettje (volt) tehát párkapcsolati erőszaknak. Ez az adat az EU tagállamai közül Magyarországon a legmagasabb.

Minderről a kormányszóvivő úgy beszél, mintha egy hüvelygomba-krémet reklámozna, ahol a férfiakat előbb el kell zavarni a környékről, hogy a nők nyugodtan tudjanak ezekről az „élethelyzetekről” beszélni, amiket ugye nem a férfiak, hanem sajnos maga az ÉLET okozott.

Azt, hogy itt olyan bántalmazásokról van szó, amelyekben férfiak az elkövetők, nemcsak a kormányinfón hallgatta el a kormányszóvivő, hanem a Digitális Polgári Kört bejelentő videójában is. Van benn szó nőkről:

• akit bántottak,
• aki félt,
• aki hallgatott,
• aki nem merte elmondani,
• aki elmondta, de nem hitték el,
• aki túlélte,
• és aki még benne van”.

De nincs benne szó NŐKRŐL, akiket FÉRFIAK bántottak. A bántás csak úgy megtörtént velük, mert ugye az élet ezt dobta nekik.

Könnyen lehet ebből áldozathibáztatás

Dés Fanni, a NANE egyesület munkatársa a 444-nek elmondta, hogy valójában az, hogy a kormány egy képviselője most először nőkről és nem párkapcsolati erőszakról beszélt (ami nem nevezi meg, hogy a párkapcsolati erőszak áldozatai 98 százalékban nők), már önmagában egy progresszió. Eddig ugyanis kínosan ügyeltek arra a kormányzati kommunikációban, hogy ne nyíltan nőket ért bántalmazásról (nők elleni erőszakról) beszéljenek, hanem mindenkit lefedő párkapcsolati és családon belüli bántalmazásról, ezzel elkenve azt a tényt, hogy mennyivel több nőt ér bántalmazás, mint férfit. (Az Országos Rendőr‑főkapitányság Egységes Nyomozati és Ügyészségi Bűnügyi Statisztikájának adatai alapján 2020-ban a családon belüli erőszak sértettjeinek 28 százaléka volt férfi, míg 72 százaléka nő. )

A Nők Bántalmazása elleni Digitális Polgári Kör megalakulása Dés szerint azért szürreális, mert a kormánynak lennének rendszerszintű eszközei arra, hogy fellépjen a nők bántalmazásával szemben. Olyan digitális (értsd: Facebook) csoportok pedig már nagyon régóta léteznek, ahol az áldozatok megoszthatják egymással történeteiket.

Ráadásul Dés Fanni szerint az ilyen típusú csoportok akkor tudnak segíteni az áldozatoknak, ha azok „feminista” hozzáállásúak, és a nők érdekeit képviselik. A kormány ehhez képest nyíltan konzervatív személetet hangoztat, nagyon meghatározott női-férfi szerepekkel és a házasság intézményének szentségével. Egy ilyen szemlélettel viszont nagyon könnyen bele lehet csúszni az áldozathibáztatásba, az olyan nemi szerepek normalizálásába, amelyek megerősítik a férfiak hatalmát a nők felett.

A civil szervezetek kormányzati támogatás nélkül is régóta foglalkoznak a párkapcsolati erőszak témájával: segélyvonalakat és támogató csoportokat hoztak létre, ahol az áldozatok megoszthatják traumáikat, és valódi segítséget kaphatnak. Egyes túlélők hallatják a hangjukat is, miközben ezek a szervezetek gyakorlati támogatást nyújtanak, akár telefonos tanácsadással, akár trauma-feldolgozó csoportokon keresztül.

Dés Fanni szerint ha a kormányzat tényleg fontosnak tartja a nők bántalmazásának ügyét, akkor ezerféle eszköze lehetne arra, hogy valóban segítsen, például:

• hozhatnának olyan jogszabályokat, amelyek sokkal hatékonyabban védik a nőket, például a távoltartás idejének meghosszabbításával vagy azzal, hogy a bántalmazó férfinak kell elhagynia a közös lakást abban az esetben, ha feljelentést tettek ellene,
• létrehozhatnának több intézményt, például további védettházakat, krízis ambulanciákat
• megreformálhatnák a rendőrségi és bírósági eljárásrendet, amelyek gyakran elbagatellizálják a segítséget kérő nők problémáját (lásd: meggyilkolt japán nő),
• alacsony küszöbű szolgáltatásokat is létrehozhatnának,
• lakhatási programot indíthatnának.

Ha bántalmazás (akár szóbeli, lelki, fizikai, szexuális vagy gazdasági erőszak) áldozata, Önnek joga van a segítségre. Az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat a nap 24 órájában, Magyarországról ingyenesen elérhető a 06 80 205 520-as telefonszámon. NANE Segélyvonal bántalmazott nőknek: 06 80 505 101; a PATENT Egyesület jogsegély-szolgálata: 06 80 808 081.