Más szerepben folytatja L. Ritók Nóra, az Igazgyöngy Alapítvány létrehozója és jelenlegi szakmai vezetője. L. Ritók a Pénzcentrumnak adott interjúban azt mondta, az operatív feladatokat átadja, de a stratégiaalkotásban, a kommunikációban, az ügyképviseletben, forrásteremtésben továbbra is benne marad.
Az életkora miatt hozta meg ezt a döntést, de szeretné megélni, hogy nélküle is működőképes az alapítvány. „A probléma, amiben dolgozunk, generációk alatt alakult ki, a megoldás is generációs léptékű, nem elégséges rá egy ember munkában töltött élete.”
Azt mondta, a munkában sokszor elment a falig, de az utóbbi években visszavett a harciasságából.
„Az a politikai klíma, ami kialakult, könnyen ellehetetleníthet minket is, és a családok, a gyerekek iránt érzett felelősség felülírja bennem az értelmetlen konfliktusokba való beleállást.”
A szakpolitikai kritikákhoz viszont ragaszkodik. A generációs szegénység ellen küzdő alapítvány vezetőjeként kudarcnak élte meg, hogy nem sikerült rendszerszinten változást elérni.
„Mi nem tudjuk alátámasztani a kormányzati sikerkommunikációt, ha a napi tapasztalatunk ennek ellentmond. Látjuk és jelezzük az oktatás esélykiegyenlítő funkciójának elvesztését, a gyermekvédelem problémáit, az átképző tanfolyamokban eltűnő pénzeket, az intézkedések rossz fókuszait, vagy, hogy akikkel foglalkozunk, ők nem érik el a családtámogatásokat.”
A kritikák miatt körülöttük is ellenségkép épül. Arról is beszélt, az oktatási szegregáció az elmúlt 15 évben bővült, főleg az egyházi iskolák térhódítása miatt, és ezzel szinte teljesen elveszett az esélykiegyenlítés. Egy 12 évvel ezelőtti rendeletmódosítással sok család elvesztette a “hátrányos és halmozottan hátrányos” helyzetűeknek járó kedvezményeket, de az élethelyzetük valójában nem változott. L. Ritók szerint a közmunkaprogram is zsákutca, sok településen nem lehet egész évben érdemi munkát végezni. Ők látják, hogy a problémák hova vezetnek, de a prevencióban egyedül vannak - mondta az interjúban.