A kormánymédia gyalázza, ahol éri, a kormánypárti önkormányzat Dunakesziben már lemondta a fellépését, Novák Előd pedig fel is jelentette a Himnusz meggyalázása miatt Ajsa Lunát, aki ülve (!), cigizve (!!) és saját dallammal (!!!) énekelte a Himnuszt.

Nyáry Krisztián posztjából kiderül, hogy nem ez az első, és nem ez a legdurvább támadás „nemzeti imádságaink” ellen. Talán magam is bajba kerülök, és Novák Előd ostorral kerget végig Dunakeszi főterén, de akkor sem hallgathatom el ezt a gyalázatot!

Be kell számolni róla, mit művelt Arany János és Jókai Mór a Szózattal!

Ezek a nemzeti szimbólumokról, hazánk történelméről és a magyarság sorskérdéseiről láthatólag mit sem tudó firkászok ilyen sorokat vetettek papírra! Arcom pirul belé, hogy ide idézem, és talán törvényt is sértek vele, de nem titkolhatom EZT:

Hasadnak rendületlenűl
Légy híve, oh magyar!
Bölcsődtül kezdve sírodig
Ezt ápold, ezt takard.

A nagy világon ekivűl
Nincs más, amit mivelj:
Áldjon vagy verjen sors keze,
Itt enned, innod kell.

Ezt írta Arany János! Szégyen! De a másik se jobb!

Jobb pártnak rendületlenül
Légy hive gyászmagyar!
Bölcsed itt, majdan zsirod is,
S a «fátyol», mely takar!

Te kivüled itt senkinek
Nincsen számára hely.
Alkotmány, provisorium:
Ott élned, laknod kell.

Ez a föld, melyen annyiszor
Apáid bora folyt,
Hol minden restóráczió
Egy ezrest elpakolt.

Jókai Mór! Már a neve is gyanús!

Nyáry azt írja, hogy „19. századi elődeink – minden hazafias elkötelezettségük ellenére, vagy tán éppen azért – a Himnuszt és a Szózatot élő szövegnek tekintették. Aktualizált, átírt paródiáik rendszeresen szerepeltek a lapok hasábjain, és ezen senki nem botránkozott meg.”

Erre egy igazi hazafi nem mondhat mást: be kell tiltani a 19. századot!