2018-ban világszerte gyorsan elterjedt egy lehallgathatatlan kommunikációt lehetővé tevő új applikáció a bűnözők között. Az Anom nevű programmal nyíltan és bátran tudtak csetelni egymással, legalábbis úgy gondolták. Nem tudták, hogy az Anom valójában egy csapda: az FBI és az ausztrál rendőrség üzemelteti, és mindent látnak rajta.

A nyomozók három év megfigyelés után, 2021 nyarán csaptak le. 16 országban több mint 800 embert fogtak el különböző drogkartellekből, motoros bandákból, olasz-ausztrál és albán maffiacsoportokból. A szokatlan akcióból, minden idők egyik legnagyobb átveréses beépülésének történetéből könyv is született Dark Wire címmel.

Biztoságban hitték magukat azok a bűnözők is, akik az Encrochat nevű francia-holland mobilos oprendszert használták a 2010-es években. A feketepiacon megvehető, titkosított üzenetküldést lehetővé tevő, a kamerát, mikrofont és gps-t kiiktató szolgáltatásnak 60 ezer előfizetője volt, 90 százalékuk a hatóságok becslése szerint bűnöző, amikor 2020-ban a két ország rendőrsége sikeresen feltörte a szervereket, és meg tudta figyelni az üzenetváltásokat. Ez az akció is brutális méretű letartóztatássorozatokhoz vezetett.

Az ilyen elhíresült esetek mutatják a legjobban, hogy bűnözőket úgy lehet elkapni, ha legalább a hatóságok előtt nem maradnak rejtve az üzenetváltásaik. Erre is hivatkoznak mindazok, akik szerint olyan szabályozás kellene, ami lehetővé teszi a nyomozóknak és titkosszolgálatoknak, vagy tágabb értelemben az államnak, hogy minden csetbe belenézzenek. Jelenleg ugyanis a népszerű csetprogramok úgynevezett végponti (end to end) titkosítást használnak, aminek a lényege, hogy amikor a küldő elküldi az üzenetet, legyen az szöveg, kép vagy link, egy algoritmus titkosítja, értelmezhetetlenné teszi azt, és csak az üzenet fogadójánál alakul vissza eredeti formájára. „Útközben”, a szervereken még a program fejlesztője és üzemeltetője sem tudja dekódolni, értelmezni a tartalmat, nemhogy a hatóságok.

De legalább ennyire erős az ellenérzés is a titkosítást feloldó vagy gyengítő javaslatok ellen. Akik ezen az oldalon állnak, azok a privátszférához való joggal, a törvények rosszhiszemű alkalmazásának lehetőségével (tömeges állami megfigyelés), illetve a titkosítatlan üzenetek, adatok ellopásának veszélyével érvelnek. Miért engedném meg az államnak, hogy minden egyes üzenetemet elolvassa, ha nem vagyok bűnöző, és soha nem küldök illegális tartalmat? Miért tárjam ki a kaput a kiberbűnözőknek, hogy hozzáférjenek az általam küldött dolgokhoz?