Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke az elmúlt napokban villámkörutat tett az Európai Unió Oroszországgal vagy Belarusszal határos tagállamaiban: gyors egymásutánban magas szintű találkozókat folytatott Lettországban, Finnországban, Észtországban, Lengyelországban, Litvániában, Bulgáriában és Romániában. Azzal a céllal, hogy közvetlenül a „frontvonalról” üzenjen az orosz és belarusz nyomásnak kitett országok mellett vállalt uniós szolidaritásról, és az európai védelmi ipar felpörgetéséről beszéljen. Nem véletlen, hogy egyebek közt parti őrséget, légibázist, megerősített határkomplexumot, és fegyvergyárat látogatott.

A von der Leyen-körutat az oroszok is figyelemmel követték, legalábbis erre lehet következtetni arról, hogy Oroszország megzavarhatta von der Leyen repülőgépének navigációját, ezért papírtérképekkel kellett landolnia.

A biztonságpolitikai frontvonal

A körút állomásai sem véletlenszerűek: Lettország, Finnország, Észtország, Lengyelország, Litvánia, Bulgária és Románia mind olyan „frontvonal-országok”, amelyek közvetlenül érintettek az orosz és belarusz nyomásgyakorlásban, lényegében itt húzódik az EU biztonságpolitikai frontvonala. A régióban az orosz hibrid hadviselés szinte mindennapossá vált: rendszeresek az elektronikai zavarások és a „véletlen” kábelátvágások a balti térségben, a migrációt fegyverként használja Oroszország a lengyel–belarusz határon, a Fekete-tenger térséget érintő orosz stratégiát pedig a szakértők jó okkal jellemzik az „irányított instabilitás” kifejezéssel.

Nyilván a kihívások nem csak keleten jelentkeznek, a déli és nyugati tagállamok is biztonsági kihívásokkal néznek szembe (például a Száhel térségében vagy a Földközi-tengeren), de a rövid távú eszkalációs kockázatok továbbra is a keleti határon a legmagasabbak, erre a bizottsági repülőgép GPS-ének megzavarásánál pedig talán nem is kell kézzelfoghatóbb példát mondani.

Ex-periféria szaporodó fegyvergyárakkal