A decemberi-januári PDC dartsvilágbajnokságokról szóló rendszeres, ám rendre itthonról megírt rajongó szövegeim után bőven itt volt az ideje, hogy helyben figyeljem meg, hogyan hajigálják a nyilaikat a legnagyobbak. Mármint egy tényleg jelentősnek számító versenyen. A világ (na jó, egyik) legszórakoztatóbb sportja egyébként évek óta házhoz jön, szeptemberenként Budapesten is van European Darts Trophy-esemény, ahol a hazai versenyzők mellett a világranglista közvetlen élmezőnyében tartózkodóknak is lehet szurkolni, ám ez a megméretés nem tartozik a kiemelt tévés tornák közé.

Ellentétben a World Series of Darts Finalsszel, ami a világbajnoksághoz, a UK Openhez, a World Matchplayhez, a World Grand Prix-hez, a Grand Slam of Dartshoz, a Players Championship Finalshez, a Premier League-hez közel zárkózó projekt, noha alig tíz éve létezik csupán. A sorozatot 2013-ban indította a sportágat nagyon ügyesen felfuttató Professional Darts Corporation, azzal a céllal, hogy a világszerte egyre népszerűbb nyíldobálást még népszerűbbé tegyék világszerte, döntőt pedig 2015-ben rendeztek először. Ennek egy ideig különböző helyszínei voltak, mígnem 2022-ben megkapta Amszterdam, és azóta ott van stabilan, az AFAS Live nevezetű koncerthelyszínen, mindig szeptemberben, idén a 12–14-ei hétvégén.

Amszterdam legalább két okból ideális otthona neki. Egyrészt azért, mert ha Nagy-Britanniát – Angliát, Skóciát, Walest, Észak-Írországot – nem számítjuk, akkor Hollandiában a legrajongottabb a darts, sőt ott a legminőségibb is, annyira, hogy az ország PDC világbajnokokat is adott már. Raymond van Barneveldet, aki 2007-ben győzte le feledhetetlen meccsen minden idők legnagyobbját, a számtalanszor bajnok angol Phil Taylort – személy szerint ennek a csatának a nézése közben habarodtam bele ebbe az egészbe –, majd a tízes évek ikonját, Michael van Gerwent, aki ugyan viszonylagos, mégis hosszabb hullámvölgy után igyekszik épp visszakapaszkodni a csúcsok csúcsára. Rá még visszatérek, de előbb a másrészt: ha minden igaz, a holland drukkerek a legvehemensebbek és – ha szabad így fogalmaznom – leginkább szertelenek.

Szóval nem tűnt butaságnak pont az idei World Series of Darts Finalsre belépőket vásárolni, az eddigieken túl azért sem, mert itt a végjátékot sem aranyáron mérik – a vasárnap délutáni negyeddöntőkért 50 eurót kértek, a záró sessionre 55-öt –, ráadásul nem fogy el minden pillanatok alatt, mint a világbajnokság esetében.

A beszámolót indokolt két – egymással szorosan összefüggő – részre bontani.