Mi értelme van egy újabb tehetségkutatónak, ha hosszútávon nyilvánvalóan nem tudja és nem is akarja eltartani az ország az évente kitermelt újabb énekeseket/táncosokat/artistákat? Semmi, de nyilván nem is emiatt indult újra 13 év után az RTL-en a Csillag születik, az első négy évad győzteseire ugyanis ma már a kutya sem emlékszik. (Ezúton is elnézést kérek azoktól, akik ma is aktívan követik a mesemondó Utasi Árpi, az énekes Tabáni István, az énekes László Attila és az operaénekes Mészáros János Elek létező vagy nem létező munkásságát.)

Pláne semmi értelme újjáéleszteni a műsort 2025-ben, amikor egy háromperces TikTok/Instagram/YouTube-görgetés alatt is több és izgalmasabb produkciót láthatunk, mint egy tévés tehetségkutatóban, ahova „korhatár és műfaji megkötés nélkül” bárki jelentkezhet.

A Csillag Születik vasárnap indult új évadának azonban az első rész alapján talán mégis van létjogosultsága, legalábbis azok számára egészen biztosan, akik annyira elfáradnak a hétköznapokban, hogy másra sem vágynak, csak kikapcsolni minden agysejtjüket a tévé előtt fekve. Én egy dupla műszak után indítottam el az első részt, miután hatszor átrágtam magamat minden létező, pokoli kül- és belpolitikai híren. Valószínűleg ezért is kerültem viszonylag hamar olyan állapotba, hogy csak minimális szégyenérzettel, majdnem teljesen önfeledten tudtam kacarászni, amikor a műsort vezető Istenes Bence az ölébe ültette a másik műsorvezetőt, Puskás Pétert, hogy hasbeszélő bábusat játszanak.

Szóval visszatérve az első kérdésre, hogy mi értelme egy újabb kereskedelmi tévés kreténműsornak, a válasz az, hogy semmi más, csak hogy kicsekkolhassunk a minket körülvevő elviselhetetlenségből, és becsekoljunk az elviselhetetlenség egy másik szintjére.