„Nem a német gazdasági miniszter vagyok, hanem a magyar” – mondta a parlament gazdasági bizottságának ülésén Nagy Márton. Nagyjából félórája tartott ekkor a meghallgatása, és ha valaki csak ezt a mondatot hallja, kiragadva a szövegkörnyezetéből, azt hihette volna, hogy egy ellenzéki képviselő kritikájára reagált így. De nem, nem ez történt: saját magát finomhangolta.

A magyar gazdaság 2025-ös teljesítményéről szóló beszámolójának fókuszában ugyanis addig – akárcsak tavaly – legalább annyira a német gazdaság problémái álltak, mint a magyar gazdaságé. Kivetítette ugyanis azt az ábrát, hogy 2000-től 2024-ig a magyar gazdaság 2,2-szer gyorsabban nőtt, mint a német – és 1,7-szer gyorsabban, mint az uniós átlag –, csakhogy a német gazdaság évek óta recesszióban van, stagnál. Szóval

„amikor a német gazdaság 0-val nő, és mi kétszer olyan gyorsan, akkor az szintén 0” – magyarázta a magas matematikai összefüggéseket.

Ha már Nagy Márton tavalyi gazdasági bizottsági meghallgatását felidéztem: kicsit kevesebb, mint egy évvel ezelőtt volt az előző ilyen alkalom. Azon az ülésen 2025-re megígérte a gazdaságpolitikai sikerek eljövetelét, valamint 4 százalék körüli gazdasági növekedést jósolt a parlament gazdasági bizottságában tartott éves meghallgatásán a gazdasági csúcsminiszter (akit a költségvetési bizottság is meghallgat majd, de a tavalyitól eltérően nem ugyanezen a napon, hanem majd jövő hétfőn).

A tavaly decemberben ígért, körülbelül 4 százalékos gazdasági növekedésből néhány tized százalék lett – a kormány most 0,5 százalék körüli GDP-bővülésre számít, elemzők szerint már ez is optimista várakozás, az Erste például már csak 0,2 százalékot vár. Ennek fényében akár komikusnak is hathattak volna a tavalyi szavai, miszerint „jövőre jön a visszapattanás, a békeköltségvetés, a nem ideológiai irányzatokat, hanem az ország érdekeit figyelembe vevő gazdaságpolitika”.

Hát nem jött. Nagy Márton ezt azzal magyarázta, hogy

• „alapvetően minden egyes évben hiszünk abban, hogy abban az évben béke lesz a szomszédunkban”, és a béke következtében „ki fog alakulni a fizikai biztonság mellett egy gazdasági biztonság is”;
• másrészt „akár tetszik, akár nem, Magyarország egy kicsi, nyitott gazdaság, erősen integrált az EU-val, Németországgal”, és a német gazdaság három éve recesszióban van, de az EU is komoly versenyképességi problémákkal küzd (illetve a 15 százalékos amerikai védővámok elfogadásával egy rossz vámmegállapodást kötött).

Nagy szerint a kormány „természetesen ezt nem nézte tétlenül”, és a gazdaság pangása vártnál kisebb növekedése ellenére végrehajtott olyan programokat, amik „segítik a családokat és megvédik őket a negatív következményektől”. A háborúban is, a németektől való függésben is van persze igazság, de érdemes ezen az ábrán megnézni, hogyan zárták 2024-et a német gazdaságba legalább a magyar szintjén integrált csehek vagy a háború által nálunk sokkal jobban érintett lengyelek (és az olló idén csak még jobban kinyílt, a 3. negyedévben a cseh gazdaság 2,7 százalékkal, a lengyel 3,7 százalékkal nőtt, miközben a magyar csak 0,6 százalékkal, ami továbbra is az egyik legrosszabb uniós mutató):

A miniszter szerint „a gazdaságunk idén 0-1 százalék közötti növekedést tud felmutatni”, de, ahogy megszokhattuk tőle, továbbra is látja a szebb jövőt. „Azt lehet látni, hogy arra számítunk, hogy a negyedik negyedévben már magasabb pályára kerülhet a GDP” – mondta.

Idén is a fogyasztás hajtja a gazdaságot, ami 5 százalékkal nő – miközben a GDP alig emelkedik –, és a GDP-hez 1,8-2 százalékkal járul hozzá. Elkezdett egy mondatot, hogy mi lenne, ha nem lenne a beruházások visszaesése, ám úgy folytatta: „de van, a beruházások esnek, ennek az az oka, főként a nagyvállalatok beruházásai esnek, mert azok a gyenge külső kereslet miatt kihasználatlan kapacitásokkal rendelkeznek”.

Nagy Márton elismerte, hogy a fogyasztásvezérelt GDP-bővülés nem tolerálható hosszú távon – erről Orbán Viktor is beszélt október elején, öngyilkosnak nevezve azt a gazdaságpolitikát, amit valójában évek óta csinál a kormány –, de rövid távon szükségesnek nevezte. Ugyanakkor szerinte 2026 közepétől már a beruházások is erősíthetik a növekedést. Igen, ahogy megszoktuk tőle: majd jövőre.

A miniszter beszélt az inflációról és arról, hogy a 2026-os előrejelzésük nyomán 3,6 százalékos lesz a nyugdíjemelés, valamint arról is, hogy a kormány jövőre 3 százalék körüli GDP-növekedést vár. Azt is mondta, hogy a GDP-arányos deficit idén 5 százalék lesz, ebből az elsődleges hiányt idén 1,1 százalékra, jövőre 1,2 százalékra várja. Azt ígérte, hogy a GDP-arányos államadósság a gyengélkedő gazdaság ellenére, a forint erősödésének köszönhetően 73,5 százalékon fog maradni, „ez egy reális dolog”.

Talán mintha a miniszter maga is érezné a prognózisai hitelességének komolyan vehetetlenségét, ugyanis amikor a jövő évi kormányzati előrejelzésekről beszélt, hozzátette: a piaci elemzők várakozásai nagyon közel vannak a kormány előrejelzéséhez, és „azt gondolom, hogy a piacnak mindenféleképpen lehet hinni”. És egyébként a német bizalmi indexek és gazdasági előrejelzések alakulása is azt a trendet jelzi, mint a magyar előrejelzése.

A képviselői kérdések és a hozzászólások a szokott forgatókönyv szerint zajlottak, a kormánypártiak a szokásos alákérdezésekkel segítették kiemelni a magyar gazdaságpolitikai sikereket, sőt, Szatmáry Kristóf még a Tisza-adóról szóló álhírek politikai lózungját is előhozta. Az ellenzéki képviselők közül Tordai Bence azzal kezdte: szokott-e lottózni Nagy Márton, illetve mikor nyert utoljára bármiben, amiben számokat kellett eltalálni, és hogy nem lenne-e pontosabb és egyszerűbb egy véletlenszám-generátorral megjósolni a gazdasági előrejelzéseket. Tordai a Nagy Mártonhoz, az ismerősi-rokoni köréhez kötődő tőkealapokhoz irányított állami tízmilliárdokról is kérdezte a minisztert.

Z. Kárpát Dániel a magyar gazdaság már-már gyarmati státuszáról beszélt, arról, hogy a német gazdaság felé fenntarthatatlan a kitettségünk, valamint javasolta, hogy a családi adókedvezményt inflációkövetésre állítsák át, mert most azután duplázták meg azt, hogy az infláció „felzabálta” azt. A lakhatási válságot is szóvá tette, kezdeményezte a bérlakás-építéseket, illetve azt mondta: egy szűk kínálati piacra engedték rá a kedvezménye hitelt, a kormány pontosan tudhatta, és tudta is, hogy ettől elszállnak majd az árak.

Dávid Ferenc, a DK-s bizottsági alelnök azt vetette fel, hogyan lehet, hogy a sokkal inkább németektől függő cseh gazdaság jóval erőteljesebb, mint a magyar, illetve azt mondta: az elmúlt három évben Magyarország bebizonyította, hogy az uniós források nélkül képtelen előrelépni, a gazdaság nem tud érdemben növekedni.

Nagy Márton azzal kezdte, hogy nem válaszolt Tordainak a tőkealapos kérdéseire, szerinte ő erre a választ korábban megadta, nem akar mást hozzátenni. A gazdaságpolitikai felvetésekre elővette a Tisza-kártyát: „az ellenzéki képviselőknek olyan a felszólalása, mintha a Tiszát hallgatnám”, és ő is felhozta az Indexen megjelent, rettenetesen hiteles úgynevezett tiszás gazdasági tervek ügyét. Szerinte például Tordai Bence, akárcsak a Tisza ezermilliárdokat akarna elvenni mindenkitől. A kormánylapban megjelent állítólagos tiszás tervekkel kapcsolatban mindent igazán megmagyarázó cikkünk itt olvasható, itt pedig az, hogyan kommentálta a lapcsalád egyik főszerkesztője azt, hogy náluk is megjelent a hazugságok során tűnő propagandaanyag („vagy a fos megy ki az oldalra vagy mi az ajtón”).

Azt ígérte, hogy órákon belül megszületik a megállapodás a minimálbérről és a garantált bérminimumról a munkaadók és munkavállalók között, de abba a kormány nem folyik bele. Hogy mennyire nem, azt lényegében illusztrálta azzal, hogy bele is zavarodott az ezzel kapcsolatos számokba. A bizottsági ülés után egy interjúban a néhány órát már kiegészítette azzal, hogy legfeljebb egy-két nap, és azt mondta: a minimálbér 10-11 százalékkal nőhet (korábban 13 százalékról volt szó, de a gazdasági pangás miatt ezt sokallották a munkaadók), míg a szakmunkások garantált bérminimuma 7 százalékkal emelkedhet. Szintén a bizottsági ülés után egy újságírói kérdésre elismerte, hogy az amerikaiak orosz olaj és gáz alóli mentessége egy évre szól, de szerinte ez csak egy kodifikációs, jogtechnikai kérdés, és jövőre majd úgyis meghosszabbítják.

A lakáspolitikával kapcsolatos válaszában elismerte, hogy „volt alkalmazkodás”, de majd a fellendülő lakásépítések megoldják a problémát. Bérlakásprogram nem lesz, „a bérlakás nem ad biztonságot, mi alapvetően a tulajdonban hiszünk”.

Szerinte a lengyelek számára a háború nem teher, a másfél millió ukrajnai menekült nem teher, hanem „egy iszonyú mértékű GDP-többletet okozott a lengyeleknek”. A cseh gazdaság szárnyalása pedig szerinte annyival magyarázható, hogy a Škoda egy versenyképes kis kompakt autó, de „a Škoda el fog vérezni, ez egy ciklikus hatás”. Amikor itt tartott, Z. Kárpáti és Tordai arról kezdett beszélni, hogy bár egyikük sem tőzsdézik, most azonnal venni kellene Škoda-részvényeket.

A miniszter a válasza egyik mondatában sikerként utalt arra, hogy 2021-ben több mint 7 százalékkal nőtt a GDP, finoman elhallgatva azt, hogy ennek jelentős részben bázishatás, a Covid miatti 2020-as recesszió volt az oka. Hogy az ismert gyurcsányi mondást idézzük, nem teljesen bontotta ki az igazság minden részletét akkor, amikor egy találomra kiválasztott idősávról (a 2019-től tartó időszakra) azt mondta, hogy ekkor Magyarországon nőttek a legnagyobb mértékben a bérek – azt ugyanis nem tette hozzá, hogy ebben az időszakban volt egy hatalmas inflációs válság, ami európai összevetésben jelentősen csökkentette a fizetések reálértékét.

Egy másikban azt kérdezte meg: „ki volt az, aki 2020 előtt megkérdőjelezte a német gazdaságtól való függőséget az ellenzéki oldalon?”, és meg is válaszolta: senki. Majd amikor az ellenzékiek sorolták a neveket, arra azt mondta, küldjék el neki emailben.

A meghallgatás bő másfél óra után ért véget, Nagy beszámolója után Bánki Erik bizottsági elnök azzal zárt, hogy látják ebből a rekordhosszúságú beszámolóból, milyen nehéz a kormány dolga, és bárcsak véget érne már a háború. Tordai és Z. Kárpáti pedig megbeszélték, hogy ez volt minden idők legszínvonaltalanabb miniszteri beszámolója. Hogy Škoda-részvényeket végül vesznek-e, már nem tudtam megkérdezni.