„Ki az a hülye, aki Blackburn-szurkoló lesz? Van egy gyerek Liverpoolban, miért lenne Everton-szurkoló, ha mindig a lúzer oldalon áll? Nem a győzteshez akarsz csatlakozni? (...) Ha egy 10 éves gyereket látsz, és mondja, hogy Everton, kérdezd már meg tőle, hogy soha nem akarsz semmit sem nyerni?”
Sallói István volt válogatott futballista, most éppen a szlovén második ligás Lendva sportigazgatója mondta ezt egy műsorban.
Most tekintsünk el attól, hogy a Premier League tabelláján a héten néhány napig az Everton a 11., a Liverpool a 12. helyen állt, hiszen csakugyan nem az a realitás, hogy a kékek a jelenlegi keretükkel megelőzik a vörösöket.
Nem mindig számított ez ritkaságnak. 1985-ben például, amikor az akkor még létező, kalandos nevű helyi csapatom, a Szeol-Délép SE mellé az Evertont választottam külföldi csapatomnak, 13 pont előnnyel nyerte a bajnokságot a Liverpool előtt. Egy év múlva hajszállal lemaradt az aranyéremről, de 1987-ben megint az Evertoné lett az aranyérem. És 1985-ben megnyerte a Kupagyőztesek Európa-kupáját.
Amúgy éppen azért lettem Everton-drukker, mert az általam a zöld-fehér színük miatt – mondjuk így – nem különösebben kedvelt bécsi Rapidot verték a döntőben. Egyébként viszonylag sokszor láthattam a magyar tévén is kedvenceimet, az inaséveiben kukásként dolgozó walesi Southallt, az akkoriban a csapat legjobbjának tartott ír Sheedyt, a skót Sharpot, aki csatárként nemcsak befejezte az akciókat, de rengeteg gólpasszt is adott. A KEK-döntőt még szép, hogy adta a tévét, de akkoriban FA-kupameccseket is műsorra tűztek. Igaz, nem élőben, de a teljes meccset leadták. Az a veszély meg nem annyira fenyegetett, hogy valahol beleszaladunk az eredménybe, az FA-kupáról a döntőn kívül tán még a Népsport sem írt.
Az 1985-86-os Bajnokcsapatok Európa-kupája, a Bajnokok Ligája elődjének megnyerésére az Evertont tartották a legesélyesebbnek, csakhogy éppen a Liverpool szurkolói miatt nem indulhattunk el. Az 1985-ös Heysel-tragédia után – a liverpooliak rátámadtak a Juventus drukkerei a BEK-döntőben, 39 ember halt meg – az angol klubcsapatokat évekre eltiltották az európai kupáktól.
Az Evertonnak a 80-as évek előtt is voltak nagy korszakai, így egyáltalán nem csoda, hogy 1905-ben, amikor az Everton fennállása során először idehaza játszott mérkőzést, így harangozták azt be: Magyarországra látogat a világ legkiválóbb csapata.
Mint kiderült, egy icipicit túl korán.
Angilában akkor már közel 20 éve működött a futballbajnokság, az 1890-91-eset éppen az Everton nyerte, és a budapesti túráig volt még két ezüstjük és három bronzuk. „Az angol elsőosztályú liga vezető egyesülete ez évben oly fényes kondíczióban van, mint sohasem és ama sikerek, melyek révén a bajnokság élére került, nagy kvalitásának bizonyítékát szolgáltatták” – írta a Budapest, és tényleg úgy tűnt, hogy bajnokként jönnek Magyarországra, meglesz a második arany.
Hogy nem lett meg, annak talán éppen ez a túra az oka. Április 20-án az Everton még 3 ponttal vezetett, csakhogy az utazás miatt négy nap alatt három meccset kellett lejátszaniuk – két vereség és egy győzelem volt a mérleg. A rivális Newcastle-nek négy meccse volt hátra – mondjuk nekik nyolc nap alatt, szóval sokat ők se pihenhettek –, és csak egyszer kaptak ki. Így az Everton már úton volt Magyarországra, amikor kiderült, hogy csak másodikok lettek.
Ezt a cikket teljes terjedelmében csak előfizetőink olvashatják el. Légy része a közösségünknek, segítsd a 444 működését!
Már előfizetőnk vagy?