Háziasan a nagymama főz, nagy adagot a sertés eszik – mondta egyszer egy szélesebb körben ismeretlen napkeleti bölcs, amivel durván belegázolt a magyar emberek lelkébe. Azaz csak gázolt volna, mert a magyar emberek jelentős része nem értesült arról, amit mondott. (Eddig.) Miközben megállapítása amúgy a kultúránkban kifejezett kultusszal bíró nagymamákra vonatkozóan nem is volt sértő.
A nagymamakultusz aligha nem egyedi, másutt is kedvelik az idős asszonyok főztjét – azok, akik ilyeneken nőttek fel –, és lehet, hogy a nagy adagokkal is baráti viszonyt ápolnak sok helyütt. Ám a magyaros háziasságnak van egy sajátossága, amivel kapcsolatban Bede Márton fogalmazott meg fontos kérdéseket az újranyitott Kádár étkezdéről szóló cikkében.
Két lényegre törőt tett fel. Ezt: „Lehet sóhajtozó nosztalgiával gondolni egy olyan nagymama főztjére, aki nem tudott főzni?” Illetve ezt: „És olyan étterembe visszavágyni, ahol egy szegényes gasztronómiai kultúrának azon legsötétebb évtizedeit konzerválták, amikor a színvonalas vendéglátásának semmilyen feltétele nem volt adott?”
Tényleg releváns kérdések ezek, miközben a kockás abroszok utáni hajsza egyéb érdekessége, hogy nem csupán az idősebb generációkat jellemzi – akik a Kádár-korszakban szocializálódtak –, hanem fiatal magyar embereket is, akik a szóban forgó évtizedekbe szerencséjükre bele sem szagolhattak. Az e tekintetben tipikus vendéglátó-ipari egységek nem csekély hányada mellesleg a rendszerváltás után elpusztult Budapesten, persze a rántott húsos, marhapörköltes, cigánypecsenyés kisvendéglők, csárdák, kifőzdék vidéken azért nagyobb arányban maradtak fenn.
Ezzel együtt az van, hogy a szóban forgó szubkultúra iránt nemhogy fiatalabb magyarok, hanem turista típusú tömegek is érdeklődést mutatnak – noha nekik nemzetiségüknél és koruknál fogva lövésük sem lehet az itt felidézett ellentmondásokról –, akik fő célpontja az utóbbi időben Frici Papa Kifőzdéje lett a Király utcában. Ha van hely a fővárosban a New York Kávéház mellett, amely előtt mindig sor sorakozik, az kétségkívül a Frici.
Ezt a cikket teljes terjedelmében csak előfizetőink olvashatják el. Légy része a közösségünknek, segítsd a 444 működését!
Már előfizetőnk vagy?
Lehet nosztalgiával gondolni egy olyan nagymama főztjére, aki nem tudott főzni? És olyan étterembe visszavágyni, ahol egy szegényes gasztronómiai kultúra legsötétebb évtizedeit konzerválták? Többek közt ezekre a kérdésekre kell választ keresni a Klauzál téren újranyitott Kádárban.
Minden turista hülye, aki beáll a sorba az Erzsébet körúton? Vagy mégis megéri megfizetni az influenszeradót? Miért semmisült meg a New York Café bennszülöttek által is látogatható helyként? Új sorozatunk jegyében utánajártunk.
Ellepte Budapestet a turizmus és az influenszerizmus, egyre több a hely a fővárosban, amik előtt tömegek várják, hogy bejuthassanak és fogyaszthassanak. Kíváncsiak lettünk, végigjárjuk őket. A Retro Lángossal kezdtünk.