A Szijjártó Péter gépén Moszkvából hazareptetett két ukrán-magyar exhadifogoly történetét és személyét intenzíven használja a kormánypárti nyilvánosság. Először az orosz hadsereg videóját vették át forráskritika nélkül, melyben egyikük arról beszél, nem bántják a fogságban, későbbi videókon a külügyminiszternek és a miniszterelnöknek hálálkodnak, amiért kiszabadították őket. Egyikőjük pedig szombaton ott ült a debreceni DPK-gyűlés első sorában, ahol Rákay Philip megtapsoltatta a tömött arénával, megint később a Patriótának arra a kérdésére, hogy mit üzen Zelenszkijnek, annyit felelt: „Halál.”

Milyen folyamatok zajlanak le valakiben, amikor orosz fogságba esik, és mi lesz vele szabadulás után? Hogyan lehet(ne) a legkíméletesebben integrálni őket korábbi életükbe? Van-e egyáltalán visszaút? Egy exfoglyokkal és kínzástúlélőkkel foglalkozó alapítvány, a Cordelia munkatársa, Mészáros Márta volt a segítségünkre.

Hogy lehet szakaszolni, mi történik egy katonával pszichésen fogságba esés után?

A fogságba esés pillanatában nagyon-nagyon erős félelem, rettegés, lesz úrrá, tehetetlenség, kilátástalanság, pánik, halálfélelem vagy akár lefagyás, érzelmi bénultság. Semmilyen korábbi megküzdési mechanizmus nem működik ebben az állapotban. Ezután következik egy erős kilátástalanság, reményvesztettség, hiszen nem tud mit kezdeni a helyzettel, aminek része lehet, hogy marad egy kis remény, hogy valami mégis történik, illetve erős tagadása annak, ami történik vele. Attól függően, hogy aztán fogságban mi történik, illetve mennyire erős mentálisan, alakul a pszichés állapota.

Ami igazán romboló tud lenni, ha azt látja a fogságban, hogy van egy nagyfokú kiszámíthatatlanság abban, ahogy az őrök vagy a fogvatartók viselkednek. Egyesek szadisták, brutálisak, mások pedig sokkal kedvesebbek. Ez összezavarja őket. Más esetben különböző engedményeket ígérnek, például arra az esetre ha propagandavideóban szerepelnek, és azt mondják, hogy velük milyen jól bánnak, majd a jutalmat vagy megkapják, vagy nem. Ez is egyfajta kínzás.

Számos forrásból tudjuk, hogy az orosz fogságban kínoznak is. De van-e egyáltalán olyan, hogy humánus fogság?

A fogvatartás körülményeit a Genfi-egyezmény szabályozza, de alapvetően minden fogvatartás büntetés is. De azért nem mindegy, hogy kínoznak-e, aminek van definíciója: fogságban történik, egyenruhások követik el, információszerzés, vallomás kikényszerítése és megtörés céljából. A megtörés után következik az, hogy egyet is értsen, érezze, amit a fogvatartói szerint neki kell. Ha ez is megvolt, következik az utolsó fázis, a teljes apátia. Ekkor már a fogvatartott nem eszik vagy iszik, nem csinál semmit, eddigre már az öngyilkosság veszélye sem áll fenn.

Hogyan írható le az orosz hadifogság pszichés szempontból?

Erről különböző jelentései vannak pl. a Human Rights Watchnak vagy egyéb emberi jogi szervezeteknek, amiket az orosz fogságból hazatérők beszámolói alapján szoktak készíteni. Nagyon-nagyon ritkán fordul elő az, ha valakit nem tesznek ki különféle kínzásoknak. Ezek egy része globális módszer: verések, fullasztásos kínzások, elektromos áram vezetése különböző testrészekbe, pszichés kínzások, mint pl. ingermegvonás.

Utóbbit hogy kell elképzelni?

Egyik formája, hogy például nem tarthatják a kapcsolatot a hozzátartozóikkal, amit egyébként nemzetközi szervezeteken keresztül megtehetnének, alapvető joguk lenne, és nagy szerepet játszik abban, hogy megőrizzék az ép elméjüket. De ilyen ingermegvonás lehet az is, amikor sötét vagy magánzárkában tartják őket. Vagy bármilyen depriváció, aminek az extrém verziója a fehér kínzás, amit leginkább Iránban szoktak használni: fehér, szoba, nincs benne semmilyen bútor, fentről jön a fehér fény, hogy még árnyék se legyen. Fehér színű ételt adnak, mondjuk főtt rizst, az őrök hangtompított cipőben sétálnak, hogy teljesen hangszigetelt is legyen a környezet. Ilyenkor az agy elkezd automatikusan ingert termelni, azaz hallucinálni. Ugyanilyen módszer még az alvásmegvonás, vagy az, hogy az orientációt próbálják összezavarni: mikor van nappal, mikor van éjszaka, valamikor két óránként adnak enni, máskor 18 óra elteltével, hogy felborítsák a belső biológiai órát is. Szexuális kínzások férfiak és nők ellen, sokféle, amibe még belemenni sem szeretnék.

És mi jellemző az oroszokra?

Az ukrán hadifoglyok esetében jellemző a kultúra és az identitás felhasználása: az orosz himnusz énekeltetése, hibázásért verés vagy áramütés jár. Az ukrán nyelv használatáért ugyanez. Hozzátartozók egymás melletti cellába rakása, hogy felismerjék egymást hang alapján. Kényelmetlen testtartásra kényszerítés, pl. az ún. delfintartás. Eljátszott kivégzések vagy lehetetlen morális dilemmák elé állítás, mint pl. hogy ha nem végzel ki valakit, téged fognak.