Reggeltől estig kordon szelte ketté a másfélezres nógrádi Kálló főutcáját szombaton. A kordon körül rendőrök álltak, de több mint amennyit a helyiek valaha is láttak egyszerre. A Mi Hazánk vonulását, majd az utána következő politikusi beszédek helyszínét választották el így az ellentüntetőktől. Az egyik oldalon néhány helyi – köztük romák – hallgatagon figyelte a másik oldalt.

• „Ön szerint ez a felvonulás megoldja a közbiztonsági problémákat?”
• „Nem.”
• „Akkor mi oldaná meg?”
• „Meg kell ölni őket. Ha hatszáz évig nem tudtak beilleszkedni, akkor soha nem fognak.”

Ez a beszélgetés még a vonulás előtt zajlott le köztem és az első ember között, akit megszólítottam a településre érve. Azt is mondta, hogy börtönben dolgozik, ismeri a cigányokat, szerinte nem mind bűnöző, de 10-ből 9-en igen. Pedig nem is a cigányokról kérdeztem.

A beszédek ennél azért visszafogottabbak voltak, résztvevők ilyesmiket nem mondtak, a szervezők pedig többször is hangsúlyozták, hogy a vonulás nem a cigányságot célozza, nem a cigányságról van szó. Nagyjából ezren voltak a Mi Hazánk Mozgalom és az olyan, a párttal szorosan együttműködő szélsőjobboldali szervezetek részéről, mint a Betyársereg, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) és a Magyar Önvédelmi Mozgalom (MÖM).

Az apropó az volt, hogy március 12-én néhány helyi roma látványosan tiltakozott a településre érkező Bűnvadászok és Dócs Dávid mi hazánkos politikus kampányeseménye ellen. A tiltakozók fenyegették a Mi Hazánk aktivistáit, és videókat is készítettek, amelyekben szamurájkarddal vagy épp baltával a kezükben üzennek a Bűnvadászok csapatának és Toroczkai László pártelnöknek.

Majd megoldják a rendőrség helyett

„Nahát én ezt meghívásnak vettem” – mondta Toroczkai, aki megígérte, hogy miután a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Taktaszadán már vettek egy házat, az ő támogatásával Kállón is vesznek egyet a Bűnvadászok, és új központot hoznak létre a községben. „Ha az állam nem véd meg, megvédjük magunkat” – mondta Novák Előd, amikor a MÖM vezetőjét konferálta fel.

Az ilyen típusú, rendpártiként aposztrofált masírozások a szélsőjobboldali párt és társszervezetei részéről hagyománynak számítanak, és ugyan most nem lehetett atrocitásról hallani, volt már korábban nagyobb balhé is belőle. A felvonulást a rendőrség a helyiek veszélyeztetésére hivatkozva először be is tiltotta, de a héten a Kúria a Mi Hazánk fellebbezésére visszavonta a tiltást. Az ellendemonstrációra és az a körüli vitákra később kitérek.

A jellemzően néhány százalékkal a parlamenti küszöb fölé mért pártnak láthatóan jól jött a kállói eset, újabb lehetőséget kaptak az országosan látható kampányeseményre, amit ki is használtak: tucatnyi busszal szállították az ország különböző részeiről a pártszimpatizánsokat, megmutathatták, mennyire szolidáris is a közösségük. Látványosabb és sokkal eladhatóbb volt ez, mint Toroczkai statikus, a Tisza-Fidesz eseményeihez képest jóval kevesebb embert megmozgató országjárása.

Az esemény előtt Magyar Péter Tisza-elnök arról posztolt, az eseményen megjelenhetnek magukat tiszásoknak feltüntető provokátorok, ilyennel azonban nem találkoztunk.

A Mi Hazánk elleni, március 12-i hangos tiltakozás egyik résztvevőjét és társait a rendőrség néhány nappal később bevitte kábítószer-kereskedelem miatt, míg a baltás fenyegetőt épp a felvonulás napján vették őrizetbe. Mindez tovább erősítette a párt politikusainak narratíváját, miszerint szükség van a felvonulásra a rend fenntartásához. A kordon mi hazánkosok által elfoglalt oldalán kérdezett lakosok örültek a Bűnvadászoknak, mert úgy gondolják, a helyi hatóságokat lefizették a környéken működő bűnbandák.

„Most, hogy idejöttek, lecsukták a M.-éket. Remélem nem engedik ki őket a következő héten” – mondta egy idősebb nő, aki szerint az elmúlt évtizedekben csak romlott a közbiztonság helyzete, az utóbbi években pedig durván tarolnak a szintetikus drogok. „Egyre többen szerelik fel a kamerát, sok a betörés a környéken” – mondta, hozzátéve, hogy mindezek mellett már a polgármester is egy faluval odébbról vezeti a községet.

Nem provokálni jöttek

Dócs Dávid szerint Kállón nem egy „magyar-cigány együtt nem élési problémáról” van szó, hanem „arról, hogy a normalitáspárti többség megunta és megelégelte azt a fajta szubkulturális viselkedést, amit a kállói videókon láthattunk”. Állítása szerint „számtalan cigány honfitársunk kereste meg az eset kapcsán, és ítélte el mélységesen a videón látottakat”.