• Ismered a választási rendszert?
• Hogy mely pontjain és mennyit számítani, hogy a Tiszára ráindul-e egy minipárt?
• Hogy mi ér többet, egy londoni magyar vagy egy kárpátaljai magyar szavazata?
• Hogy miért nem mindegy, hogy 60 vagy 80 ezer fős egy körzet?
• Lépjünk be együtt a mátrixok és töredékszavazatok világába!

Vasárnap választások vannak, bemegyünk a kis fülkébe, behúzunk két ikszet, aztán valahogy összeáll a parlament, az a parlament választ majd egy miniszterelnököt, és hajrá, jöhet a következő négy év.

Egyszerűen hangzik, de nem annyira az. Nyilván a „valahogy összeáll” szó a kulcsa az egésznek, és az ember hajlamos azt gondolni, hogy keni-vágja a dolgot, de még a tájékozottakat is meg lehet lepni olyan keresztkérdésekkel, mint a győzteskompenzáció és veszteskompenzáció közötti különbség, vagy az erdélyi magyarok és a londoni magyarok szavazata közötti különbség.

Induljunk ki abból, hogy miért van két szavazatunk. Azért, mert a parlamentben ülő 199 ember nem ugyanazon az úton kerül be oda. Ez a sok képviselő két irányból érkezik a Házba.

1. A körzetes lavór

106-an azzal érdemlik ezt ki, hogy megnyerték a saját körzetüket, hivatalos szóval választókerületüket (106 ilyenre van felosztva az ország), mert ők kapták ott helyben a legtöbb szavazatot. Ez lesz az egyik ikszünkből, a helyi jelöltre leadottból. Fontos, hogy ez nem azt jelenti, hogy az emberek többsége őket akarta, hanem azt, hogy őket akarták a legtöbben. Hogy mi a különbség? Az első verzió azt jelentené, hogy legalább az emberek fele plusz egy ember rájuk szavazott, a második, vagyis a valóság verziója pedig úgy hangzik, hogy ha van mondjuk négy jelölt, és sorrendben 26, 25, 25 és 24 százalékokat kaptak, akkor a győztes az lesz, akire „mindössze” 26 százalék szavazott.

Itt nem nagyon van flikkflakk, viszonylag egyszerű maga a matematika és a rendszer, de annál több terepe van a taktikázásnak. Mi van, ha összességében kicsivel több ellenzéki szavazó van, de azok megoszlanak a Tisza, a Kutyák és a DK között? Akkor a Fidesz nyer. Ezért hallani annyit mostanában, hogy a DK-t és a Kutyákat azzal nyomasztják, hogy lépjenek vissza. És ezért volt négy éve az ellenzéki előválasztás, hogy eldöntsék, adott körzetben ki legyen az az egy ellenzéki, aki elindul, hogy ne egymást gyengítsék.

A másik dolog, ami keményen befolyásolhatja a választásokat ebben az úgynevezett egyéniben az az, hogy hogyan rajzolják meg a körzethatárokat. Nézzünk egy egyszerű példát: ha az a mondás, hogy a városok a tiszáéi, a falvak a fideszéi, akkor nem mindegy, hogy egy körzetben hány város és hány falu van. A nagyváros mellé tíz falvat tesznek, vagy ötvenet? Kettéosztják-e a nagyvárost úgy, hogy az egyik feléhez és a másik feléhez is raknak falvakat, ezzel így a falusiak mindkét helyen lenyomják a városiakat? Ezzel jókat lehet játszani, a saját érdekek szerinti rajzolgatást hívják egy konkrét ember nyomán gerrymanderingnek, sokaknak már biztos a könyökükön jönnek ki a kis kockás amőbaábrák, hogy hogy lehet megszívatni akár a többséget is egy „jól” megrajzolt körzethatárral.

Arról nem is beszélve, hogy nagyjából ugyanannyian vannak minden körzetben, de csak nagyjából. Nézzünk egy szándékosan szélsőséges példát, hogy egyszerűbb legyen a szemléltetés: ha egy 100 százalékban ellenzéki körzetet 80 ezresre húznak, egy 100 százalékban kormánypártit pedig 60 ezresre, akkor így az van, hogy a két körzet 1-1 politikust küld a parlamentbe, azaz ugyanannyit, pedig ha a nagy képet nézzük, 80 ezer - 60 ezer volt az összarány az ellenzék javára. Ez a 80 ezer-60 ezer szavazó a százas skálán, ahogy a közvélemény-kutatók szokták közölni az eredményeket, kb 57-43-at jelent. Vagyis az 57-43-as ellenzéki vezetésből is simán lehet döntetlen pusztán a különböző méretű körzetekkel.

És ne felejtsük, a 199 emberes parlamentbe 106-an jutnak be így. Ha valaki tarol ezekben az úgynevezett egyénikben, azzal zsebben lehet a választás.

A matek eddig egyszerű. Ami ezt a részét megbonyolítja, az az, hogy ebben az egyéni körzetes szavazásban nem ér véget ott a dolog, hogy valaki győzött, kész vége, bezárjuk a bazárt. Hanem a vesztesekre leadott szavazatokat, sőt, még a győztesekre leadott szavazatok egy részét is beteszik egy zsákba, hogy átvigyék egy másik szobába (képletesen, nyilván), aztán később beöntsék őket az abban a szobában lévő szavazólavórba. Mindjárt visszatérünk ehhez, csak ehhez meg kell ismernünk ezt a másik szobát és az ott lévő lavórt.

2. Az országos listás lavór

A 106 egyéni győztes mellé beül a parlamentbe 93 úgynevezett pártlistás politikus is. Őket a másik ikszünkkel küldjük be úgy, hogy a pártjukra szavazunk, ők pedig egy előre elkészített névsorból, úgynevezett országos listáról a rájuk adott szavazatok arányában beültetnek adott számú politikust a parlamentbe. Ezért hívják ezt listás szavazatnak.

Ebben nem minden párt tud részt venni, csak az, amelyik a 106 egyéni körzetből legalább 71-ben tudott állítani saját jelöltet úgy, hogy van köztük budapesti körzet és legalább 14 különböző megyében is körzet (ahhoz, hogy valaki jelöltként induljon, 500 helyi támogató aláírását kell megszereznie). Idén öt pártnak sikerült ez, Fidesz, Tisza, Mi Hazánk, DK, Kutyák. Ők lesznek ott a második szavazólapon, rájuk mehet csak ez a második iksz.

A szavazólapok így a gyakorlatban úgy fognak kinézni, hogy az egyik üres négyzetnél fel lesz sorolva pár helyi politikus és mellettük a pártjuk neve, minden szavazó a saját körzetében indulókat látja majd itt. A másik üres négyzetnél viszont egységesen mindenkinél az öt említett párt és az általuk összerakott listák vezetői lesznek, függetlenül attól, hogy az ország melyik pontján él és szavaz valaki.

Szóval az ember behúzza ezt a második ikszet valamelyik pártra, ezzel kialakul itt egy részeredmény. És akkor itt jön az, hogy előveszik az egyéni körzetekben korábban (képletesen) zsákba tett és ebbe a szobába áthozott szavazatokat. Ezeket azért hozták át ide, hogy hozzáöntsék ehhez a pártlistás, országos lavórhoz.

A hozzáöntés módszere a következő: megnézik, hogy melyik pártokra érkezett legalább 5 százaléknyi szavazat listán első körben, ezeknek a pártoknak az egyéni jelöltjei önthetnek.

És indul a móka:

1. aki nem nyert egyéniben, az az összes, rá leadott szavazatot beönti, ezzel pártlistás szavazatot csinálva ezekből,
2. de a győztes is önt, mégpedig annyit, amennyit nem használt fel a győzelméhez.

Még egyszer: az egyéni jelöltekre leadott szavazatok átváltoznak ezáltal pártlistára leadott szavazatokká, viszont csak azok önthetnek, akiknek a pártjuknak van országos listája, és öntés nélkül megugrották az 5 százalékos küszöböt.

Egy példa: egy körzetben X párt jelöltje 25 ezer szavazatot kapott, Y párté 23 ezret, Z párté 15-öt, és mindhármuk pártja 5 százalék felett van a másik szobában, a pártlistás szavazatokon. Ezzel X párt jelöltje győzött, és megy a parlamentbe. Z beöntheti a saját 15 ezrét a pártjára leadott listás szavazatok közé, Y a 23 ezrét, a győztes X jelölt pedig 1999-et, hiszen neki 23001 szavazat már elég volt a győzelemhez, a többi „feleslegesen” jött be, úgyhogy öntheti, ne menjen kárba.

Bonyolódik kicsit a dolog, de tarts ki! Ez a rendszer azoknak jó, akik nagy arányban meg tudnak nyerni egy egyéni körzetet. Azzal ugyanis elviszik az adott egyéni körzetet (1 fix mandátum), és mellette a másik, az országos listás lavórba is beöntenek egy csomó voksot a pártjukra.

Ezen az „öntéses” vonalon is megvan az, hogy Tiszának nagyon fontos lenne, hogy a DK és a Kutyák ne induljanak egy-egy körzetben, még akkor sem, ha azzal amúgy nem veszélyeztetik ott a tiszás győzelmet.

Nézzünk erre konkrét számokat: ha mondjuk a Tisza jelöltje adott körzetben egy az egy elleni küzdelemben 25 ezer - 20 ezerre elverné a Fideszt, akkor ezzel 5 ezer szavazatot önthetne be a tiszás listás zsákba. Ha viszont a DK bekavar, mert jelöltet is indít itt, és listán is bejut a parlamentbe, és ebben a körzetben mondjuk az lesz a végeredmény, hogy Tisza 21, Fidesz 20, DK 4 ezer, akkor bár a Tisza ugyanúgy győzött egyéniben, de csak ezer szavazatot önt a zsákba ötezer helyett, plusz a DK beöntött szavazatai is rontják a Tisza relatív eredményét.

Na, vissza az alapokhoz: az összeöntögetések után kialakultak ezek a listás szavazatszámok - minden pártnak lesz valahány(száz)ezer, a nagyoknak 2-3 millió. Ezekből egy bonyolult matematikai képlet alapján lesznek kiosztott mandátumok, ezt a képletet, pontosabban számítási módszert hívják d'Hondt mátrixnak. Ez már tényleg a hardcore arcoknak való, nem is megyünk bele, itt lehet róla olvasni. Ez kiadja, hogy melyik párt hány embert küldhet be az előre megírt listájáról a parlamentbe szépen, sorrendben az első helytől az utolsó bejutóig. Ha valaki a listán is rajta van, de egyéniben is indult és nyert, akkor őt átugorják a listán, és a következővel megy tovább a mandátumkiosztás. Ugyanígy átugorják azt, aki bár bejutna, de úgy dönt, hogy lemond a mandátumáról. Amit nem lehet elégszer ismételni: csak azok a pártok jutnak be a parlamentbe, amelyek elérték a hozzáöntések nélküli listás szavazatoknál az 5 százalékot.

3. Az olyan finomságok, mint külföldi szavazatok és nemzetiségi listák

Annyit beszélünk a külföldi szavazatokról meg határon túliak szavazatáról, azokkal mi lesz? Azokkal szerencsére az lesz, hogy ugyanezekbe a lavórokba öntögetik be őket, szóval ezeknél csak annyi a kavarás, hogy kicsit bonyolultabban érkeznek be, és kicsit bonyolultabb a gyakorlatban leadni, aztán megszámolni ezeket, mint egy sima szavazatot. Előzetes regisztráció kellhet hozzá, meg utólag keverik be a többihez, meg ilyesmik, de mint voksok ugyanolyanok, és ugyanazt a pályát futják be, mint a többi, amikről már volt szó.

Aki úgy szavaz külföldről, hogy van magyar címe, tartózkodási helye, vagyis „londoni magyar”, meg „berlini magyar”, az ugyanazt a két cetlit kapja, mint bárki belföldön: egyet ikszelhet a lakcíme szerinti körzetében induló jelöltre és egyet a listára. A belföldi átjelentkezés is ilyen ügy, azok is ugyanolyan szavazatok, csak fizikailag máshol dobják be az urnába, mint a többit.

Aki semmilyen módon nem kötődik lakcím szintjén Magyarországhoz, mondjuk mert erdélyi, felvidéki, kárpátaljai magyar, vagy annyira londoni, hogy már megszüntette a magyar elérhetőségeit, az nem szavazhat egyéni jelöltre, hiszen nincs körzete, csak listás voksot adhat le. Ami aztán megy a listás „lavórba”.

És akkor vannak még a nemzetiségi szavazatok. Ezt már tényleg csak nagy vonalakban, mielőtt lefordulsz a székről: ha valaki nemzetiséginek (bolgár, görög, horvát, roma stb.) vallja magát, és regisztrálja magát a választások előtt, akkor ő pártlista (Fidesz, Tisza stb.) helyett a saját nemzetisége listájára szavazhat. Az ő második cetlijén ez lesz pártok helyett. Ha elég szavazatot kap egy lista, akkor egy embert beküldhet az adott nemzetiség a parlamentbe. A nemzetiségek a 93 pártlistás helyből kapnak egyet vagy többet, jellemzően egyébként maximum egyet, ezzel csökkentve a pártok helyeit. Hogy mi az elég szavazat, az a választási részvételtől függ, körülbelül 25 és 30 ezer közötti voks kellhet majd. Lehet, hogy ezt eléri valaki, akár két nemzetiség is, de lehet, hogy egy sem. Ezzel is lehet taktikázni, mert pár tízezer emberrel már elérhető egy parlamenti hely, de lehet, hogy egy szoros eredménynél ez a pár tízezer ember nagyon fog hiányozni a pártokra leadott listás szavazatokból.

Most pedig lássuk ugyanezt egy folyamatábrán, amit azért tettük a végére, hogy előzetes tudással felvértezve már senki ne rémüljön meg, és csukja be az egész cikket reflexből a francba.