Az Orbán-rendszer magyar vállalkozók és magánszemélyek tízezreinek okozott súlyos, összesen százmilliárdokban mérhető kárt. Megzsarolt vállalkozók, elzabrált cégek, politikailag motivált hatósági vizsgálatok, elhúzódó bírósági eljárások, a piac torzítása állami pénzekkel, megfélemlítéssel – a rendszer óriási kreativitással és eltökéltséggel ártott mindazoknak, akiket valami okból kipécézett magának.

A Tisza rendszerváltás értékű győzelme után alighanem ezrével kerülnek majd elő az elmúlt tizenhat év kárvallottjai, és próbálhatnak valamilyen jogi elégtételt venni. Igazságérzetüket az sem hagyja nyugodni, hogy a politikai célú zsarolások, cégeinstandok, hatósági zaklatások végrehajtói, kiagyalói, támogatói sok esetben milliárdos magánvagyonokat halmoztak föl. (Messzire ne menjünk, a független sajtót hatósági jelentéseknek álcázott gyalázkodó irományokkal lejárató Szuverenitásvédelmi Hivatal vezetőjének vagyonnyilatkozatában bőven egymilliárd forint fölötti értékű tulajdonelemek szerepelnek, és nem is minden vagyontípus nyilatkozatköteles.)

Horváth Lóránt ügyvédet, az Ügyvédkör elnökét kérdeztük, lehetséges-e egyáltalán „rendszerkártérítésért” perelni, illetve milyen módon vonhatók felelősségre a trükkösen kifolyatott közpénzekből milliárdos vagyonokat összeszorgoskodó orbánista káderek. Horváth és kollégái az elmúlt években képviseltek nagyon sok olyan vállalkozót, üzletembert, akik ellen valószínűleg politikai okból indított valamilyen eljárást a hatalompárt vagy valamelyik gazdasági érdekeltsége. Legutóbb a TEK által – minden jel szerint politikai utasításra, kampánycélból – megrohamozott és lefoglalt ukrán „aranykonvoj” pénzszállítói és a tulajdonos Oscsadbank képviselőjeként szerepelt a lapokban. (A kormánypropagandában természetesen lejáratókampány célpontjaként. Is.)

Viszik az osztalékot!

Horváth legelőször arra figyelmeztetett, hogy nemsokára itt a mérlegbenyújtások határideje, és elég valószínű, hogy a NER-cégekből rengeteg osztalékot fognak kifizetni. Ezeket a pénzeket megpróbálhatják gyorsan eltüntetni, esetleg külföldre vinni. Az állami megrendelésekből óriási árbevételt és profitot szerzett vállalkozások tulajdonosai általában sosem a valódi haszonélvezők, hanem valami köztes tulajdonosok, strómanok, ők veszik föl az osztalékokat. A rendszer árnyékgazdaságában működő cégeket, céghálókat jellemzően úgy szervezték meg, hogy a valódi tulajdonosok, a végső haszonélvezők nem láthatók, több áttétel, strómancégek beiktatásával – a tulajdonosok elrejtésére nagyszerűen alkalmasak például a magántőkealapok, nem véletlenül volt ez annyira népszerű befejtetési forma a politikaközeli világban – folyatják ki a pénzeket, esetleg további tranzakciós trükkökkel továbbítják.

Ezek egyáltalán nem lenyomozhatatlan ügyek. Ha megvannak a megfelelő adatok, és a mai digitalizált világban ezek általában megvannak, akkor megfelelő szoftverekkel – például a mesterséges intelligencia nagyszerűen használható ilyen adatbázisok nagyon hatékony és gyors vizsgálatára – nem nehéz fölrajzolni a céghálókat, eljutni a valódi haszonélvezőkhöz. Ezt a vizsgálatot gyorsítaná és egyszerűsítené, ha bővítenék a vagyonosodási vizsgálatba vonhatók körét: tehát nemcsak az érintettek közvetlen hozzátartozóit, hanem távolabbi rokonokat, üzlettársakat is vizsgálni kellene. Az osztalékágak alapos vizsgálatával nem nehéz eljutni a valódi közpénztolvajokhoz. Horváth szerint érdemes volna bővíteni az előzetes biztosítási intézkedések keretrendszerét. Az előzetes biztosítás speciális végrehajtási eljárás, aminek a célja, hogy már az eljárás elején, ideiglenesen lefoglalják az eljárás alá vont cég vagy személy vagyonát illetve a vagyon egy részét.

Ha az ügyek gyorsan elindulnak, és a bíróságok alkalmazzák az előzetes biztosítási intézkedéseket, és lefoglalják az érintett cégek vagyonelemeit – ingatlanokat, vagyontárgyakat vagy akár üzletrészeket –, akkor nem kizárt, hogy több tízezer milliárd forint visszaszerezhető.

Benne voltak a hatóságok is

„Vannak esetek, ahol biztosan kimutatható, hogy hivatali visszaélés tett tönkre céget” – mondja dr. Horváth, de még csak általánosan fogalmazhat, konkrét esetek említésével meg kell várni az ítéleteket. Állítja, hogy ezekben a politikai célú eljárásokban „az adóhatóság nyakig benne volt”. Ugyanígy a felszámolók is. Az ügyvéd szerint az egész felszámolói rendszert le kell bontani.

Elképesztően ravasz és aljas módszerekkel dolgoztak néha a miniszterelnökhöz lehető legközelebb álló cégek is. Például az egyik ilyen céget berakták fővállalkozónak egy nagy tapasztalatokkal és szakértelemmel rendelkező nemzetközi közművállalat magyar leányvállalata „elé”. Tehát a valódi munkát továbbra is a közműcég végezte, de a NER-vállalat kapta az államtól a pénzt. Amit aztán nem adott tovább, tehát nem fizetett az alvállalkozónak. Az alvállalkozó emiatt a saját további alvállalkozóinak nem tudott fizetni. Erre az élelmes NER-cég fölvásárolta az al-alvállalkozók követeléseit, hogy rátehesse a kezét az értékes eszközökkel és szakértelemmel rendelkező közművállalatra.

Amikor az orbáni háttérbirodalom rászállt valamilyen cégre, akkor az áldozat a magyar állam hatóságaival találhatta magát szemben. „A hatóságok nagy szerepet játszottak abban, hogy a piacot eltorzítsák” – mondja Horváth. Ez egyértelműen kimutatható: hogyan pattintott le vagy éppen kezdett politikai megrendelésre ügyeket az ügyészség, a rendőrség, a NAV, de szükség esetén bármilyen más hatóság besegített, mindenhol ott voltak a hatalom lojális emberei.

A nagyobb sztorikban még a Rogán Antal felügyelte Alkotmányvédelmi Hivatal, mint titkosszolgálat is feltűnik. Horváth Lórántot és kollégáit, ügyvédi irodáját is rendszeresen vizsgálták, zaklatták, az utóbbi időben már havi, aztán kétheti rendszerességgel. Horváth ellen kilenc fegyelmi eljárást indítottak a kamaránál, vagyonosodási vizsgálatot, NAV-vizsgálatokat kapott. A politikai „üzenőemberek” nyílt fenyegetőzései még csak kétséget sem hagytak afelől, hogy ezek mind politikai indíttatású és célú támadások.

Az ügyvédi kamara éppúgy, mint a többi kamara az orvosit kivéve, az orbáni rendszer részévé vált. Teljesen meg kell újítani. (Horváthék éppen azért hozták létre az Ügyvédkört, hogy valamiféle ellenkamaraként kiállhassanak az érdekeikért. Az egyesületnek 4-500 tagja van.)

Azok, akiket piaci hátrány, anyagi kár ért, akkor tudnak eredményesen perelni, ha képesek valamilyen bizonyítékot előteremteni. Ki kell tudni mutatni, hogy a NER-akciók (hatósági zaklatások, feljelentések, piaci zsarolások) miatt valós bevételkiesése volt a cégnek. A felkészültebb, óvatosabb áldozatok rendelkezhetnek akár hangfelvételekkel (amelyeken megzsarolják vagy megfenyegetik őket), emailekkel, dokumentumokkal, amelyek közvetlenül vagy közvetetten bizonyíthatják a törvénysértéseket. „Naponta legalább tíz megkeresést kapunk, de sajnos nagyon gyakran nincs semmiféle bizonyíték” – mondja Horváth Lóránt.