A magyar választási eredmény hatására javult meg egy csapásra a Druzsba vagy tényleg ennyi ideig tartott megjavítani az orosz pusztítást?

A január végén találatot kapott Druzsba-olajvezeték április 23-án, közel három hónapos leállás után indította újra az orosz olaj szállítását Magyarországnak és Szlovákiának. A csővezeték a magyar kampány középpontjába került, Orbán Viktor és propagandája „energiablokádról” beszélt, felváltva vádolva Ukrajnát azzal hogy nincs is sérülés, hogy szándékosan az ukránok lőtték meg a vezetéket, illetve, hogy szándékosan lassan haladnak a javítási munkálatokkal.

Ukrán energetikai szakértőket kérdeztünk arról, mi történt valójában, és hogy tényleg soknak számít-e a három hónapos javítási időszak. A téma Ukrajnában is érzékennyé vált, névvel csak egyetlen szakértő vállalta a nyilatkozatot, minden, a cikkben felsorolt állítás nyíltan elérhető információkból és háttérbeszélgetéseken alapszik.

Míg maga a csővezeték a föld alatt húzódik, és csak időnként jön fel a felszínre, a helyszínen a 24.hu-nak nyilatkozó szemtanúk és szakértők egybehangzó állítása szerint is egyértelmű, hogy a január 27-i orosz támadásban a vezeték is megsérült – de nem kívülről látható módon, ahogy azt a magyar kormány egy valahonnan beszerzett műholdképpel egyébként bizonygatta.

A Kárpátok emelkedői előtt a vezetékben futó olajnak szüksége van hajtóerőre, ám az olaj folyadék, a gázzal ellentétben nem lehet összenyomni, sűríteni. Ezért nagyon fontos, hogy az olajszivattyúállomásokon, amilyen a bródi is volt, a tartályokban további, nagy mennyiségű olaj legyen felhalmozva, amit a csőbe belepumpálva „megtolják” az olajat.

Hennagyij Rjabcev, az ukajnai Nemzeti Stratégiai Tanulmányok Intézetének vezető kutatója szerint 30 ezer tonna olajat tartalmazott a tartály, amit eltaláltak az oroszok. Ennek a teteje kapott lángra, és azért, hogy ne terjedjen tovább a tűz, le kellett ereszteni a tartályt benne a lángoló, forró olajjal, ami csak egy irányba mehetett: bele a vezetékbe.

Az üzemi hőmérséklet helyett tűzforrón érkező olaj a cső belsejében okozott károkat, tönkretéve többek közt a különböző mérőműszereket, amik kívülről „láthatatlanok”, de valójában létfontosságúak a vezeték biztonságos működéséhez.

A tűz közel egy hétig tartott, mire sikerült eloltani. „Amikor egy hete minden ég, mert egy hatalmas tározó áll lángokban, azt fizikailag lehetetlen eloltani, a tűzoltók csak annyit tehetnek, hogy megakadályozzák a tűz terjedését és lokalizálják. A hőmérséklet rendkívül magas, mert olaj ég, nem gyertyák vagy tűzifa. Az epicentrum körüli összes szerelvény egyszerűen elolvad. És aztán valaki megkérdezi, miért nem indítják újra a következő héten” – mondja Hennagyij.

„Nem hiszem, hogy itt bármilyen összeesküvés vagy bonyolult terv végrehajtása történt volna. Valószínűleg az orosz katonai hírszerzés értesült arról, hogy egy nagy olajtartály 30 000 tonna olajat tartalmaz. Nem hiszem, hogy a hadsereg figyelembe vette, vagy egyáltalán mondták volna neki, hogy egy olyan létesítményt támadnak, amely később megakadályozná az orosz nyersolaj tranzitját egy magyarországi finomítóba. Szerintem ez egyszerűen az Orosz Föderáció és a hadsereg közötti koordináció hiánya, ami egyébként tipikus.”

A kár felmérése után Zelenszkij elnök március közepén egy-másfél hónapos javítási időről és április végi újraindulásról beszélt, ha addig nem kap ismét találatot a vezeték infrastruktúrája. Hogy ez sok vagy kevés, helyezzük kontextusba a történteket.

A téli orosz légicsapás közel sem az egyetlen volt, ami az országot azokban a hetekben, hónapokban érte. 2022 óta Oroszország kb 12,700 csapásmérő drónt és 2,900 rakétát lőtt ki az ország energetikai infrastruktúrájára. Ukrajna energiatermelő rendszerének fele már az első télen leállt, 2024-ben volt, hogy a termelési kapacitás akár 85%-a is kiesett csúcsidőszakban. 2025-ben Oroszország pedig, a megcsappant számú ukrán légvédelmi rakétáknak köszönhetően többször érte el az energetikai infrastruktúra céljait, mint az előző három évben együttvéve.

A Druzsbát ért találat idején ekkor már országszerte milliók maradtak fűtés nélkül az ordító, mínusz húsz fokig süllyedő hőmérsékletben, a napi áramhasználatot néhány órában maximalizálták. A fővárosban, Kijevben olyan rossz volt a helyzet, hogy a főpolgármester felszólította a lakókat: aki teheti, a tél hátralévő részére költözzön vidékre.

Január 20-án, tehát a támadást megelőzően egy héttel az országban hadra fogható szerelő és mérnökcsapatok közel felét Kijevbe vezényelték, hogy az ottani erőműveket és egyéb károkat állítsák helyre, és egészen márciusig ott is dolgoztak.

Az, hogy mi kerül először megjavításra, esetleges volt, szűkös emberi, anyagi és időbeli erőforrások mellett kellett döntéseket hozni, a politikainak tűnő döntések gyakran csak az emberek, információk, a projekttervezés vagy a szakemberek hiányának tudhatók be.

De nem csak a Druzsba vezetéket izolálta és emelték ki kontextusából a média. A körülötte lezajló felhajtás Ukrajnán belül is lejátszódott más infrastrukturális elemek körül, amikor a befutó szerelőknek a helyi politikus, polgármester arról panaszkodott, hogy biztos azért jöttek ilyen későn, mert nem „erre vagy arra” szavazott.

„Sajnos sok politikus nem érti ezt, mert kevesen vannak tisztában azzal, hogy mit jelent valamit építeni vagy javítani, különösen egy komplex technológiai létesítmény esetében. Mégis meglepő, amikor valaki – akár Ukrajnán belül is – gyors javítást követel például egy sérült hőerőmű esetében. Már a törmelék eltakarítása is több hétig tarthat. Ukrajnában még most is vannak olyan létesítmények, amelyeket az Orosz Föderáció a fűtési szezonban megrongált, és ahol a törmeléket még mindig nem teljesen sikerült eltakarítani. A pusztítás során föld, fémszerkezetek, törmelék, betonacél és csövek keveréke keletkezik. Ez megnehezíti a munka megkezdését. Még ha rendelkezésre is áll cserefelszerelés, akkor is sokáig tart csupán már a helyszín előkészítése a munkálatokra” – mondja Hennagyij.

A Druzsba esetében viszont nem a helyszínen tartózkodó munkások száma jelentette a szűk keresztmetszetet – azaz hiába dolgoztak volna többen a helyszínen, a munka nem haladt volna gyorsabban.

„Ezek a nagy fémszerkezetek, amelyek nemcsak cserét igényelnek, hanem mérnöki és műszaki ellenőrzést is a stabilitás, a tömörség és a többi elem sérülésmentessége szempontjából” – mondja Hennagyij.

„Tehát nem arról volt szó, hogy nem volt elég szakember, vagy kapacitás mindezek javítására. A fő probléma az elvégzendő mérnöki munka hatalmas mennyisége volt, és ezt a munkát lehetetlen lett volna felgyorsítani pusztán a helyszínen dolgozó munkások számának növelésével.”

A Zelenszkij által márciusban bejelentett határidőt végül sikerült tartani. Három hónappal egy ilyen tűzeset után – nevezzen meg legalább egy finomítót vagy szivattyúállomást az Európai Unióban, amely ennyi idő alatt újraindíthatná a működését, miután gyakorlatilag elpusztult a tűzvészben. Ez lehetetlen” – mondja Hennagyij.

Mégis, a magyar és szlovák kormány egyaránt fenyegetőzött az áram és dízelexport beszüntetésével Ukrajna irányába, hogy nyomást gyakoroljon Kijevre. Ez azonban nem Kijevnek fájt volna a legjobban: Ukrajna a kiszolgáltatottsága miatt ezekért magasabb árat fizet, az itt eladott finomított olaj vagy áram sokkal jövedelmezőbb a magyar vagy szlovák cégeknek. Az ő helyüket pedig boldogan vették volna át más európai országok, végső soron tehát a magyar vagy szlovák költségvetés bánta volna az akciót a kevesebb befolyó adó miatt.

De miért folyik a háború ötödik évében orosz olaj Ukrajnán keresztül? Röviden: az ország uniós csatlakozás miatt az EU-Ukrajna társulási szerződésben Ukrajna vállalja, hogy megbízható félként biztosítja az energiahordozók tranzitját a területén keresztül.

„Ezért az ukrán politikusok, beleértve a jelenleg hatalmon lévőket is, mindig is a nemzetközi kötelezettségek teljesítésének szükségességével indokolták ennek a tranzitnak a fenntartását” – mondja Hennagyij. A társulási szerződésben egyébként van egy olyan kitétel, miszerint – többek közt – háború esetén Ukrajna eltekinthet a benne foglaltaktól, de ezzel az ukrán hatóságok még nem éltek.

Az oroszokkal 2020-ban kötött szerződés tíz évre szólt, évi párszázmillió dolláros tranzitdíjat jelent Kijevnek, ami az ország költségvetése szempontjából elhanyagolható összeg. Az viszont sehol sincs rögzítve, hogy Ukrajna csak akkor lojális tagjelölt-aspiráns, ha orosz olajat szállít a területén keresztül. Zelenszkij elnökön is volt nyomás áprilisban a hadsereg és a civil társadalom részéről, hogy csak akkor nyissa ki a megjavított Druzsbát, ha azon pl. orosz helyett azerbajdszáni olajat szállítanának, az odesszai kikötőn keresztül.

„De ki garantálja, hogy Odesszát nem éri orosz csapás, ha egy tartályhajó érkezik Magyarországnak szánt olajat rakodni?”