Amikor február végén az Egyesült Államok támadása után Irán Shahed-típusú drónok tucatjait küldte naponta gyilkos bevetésre az Öböl-menti olajmonarchiák ellen, Kijev tátott szájjal figyelte azt a kezdődő pénzszórást, amit az olajsejkektől egyébként már megszokhatott a világ közvéleménye.
Az Egyesült Államok és a sejkek a húsz- és ötvenezer dolláros iráni drónok ellen többmillió-dolláros árcímkéjű elfogórakétákból becslések szerint többet használtak el, mint amennyit Ukrajna a több mint négy éve tartó háborúban összesen.
A háborút pedig nemcsak katonák, de könyvelők is vívják a bevétel-kiadás között húzódó frontvonalon, hogy minél több maradjon a győzelem három szent összetevőjéből, ami pénz, pénz és még több pénz.
Az ukránoknak pedig az elmúlt évek során sikerült nemcsak a frontvonalon, de a képzeletbeli főkönyvben is megállítani a veszteségeket.
Jellegtelen furgon parkol le a két szántóföldet elválasztó fasor között valahol Donyeck megyében, fentről jótékonyan takarja a nemkívánatos tekintetek elől a frissen kinőtt lombtakaró.
Nem metamfetamint jöttek főzni a semmi közepére, mint a Breaking Bad című sorozat kémiatanára a nevadai sivatagba – belsejében minden pentagoni és szaúd-arábiai könyvelő álmatlan éjszakáinak megoldása rejtőzik: pár ezer dolláros elfogódrónok.
„Ezek a Shahed drónok egyetlen céllal repülnek, hogy minél több ukránt megöljenek. Ha itt elfogom őket, ez több életet is megmenthet. Azzal, hogy valahol egy mező felett lelőjük, nem egy családi házat talált el. Mindenki láthatja a hírekből vagy a saját szemével, hogy városokba, civil lakóházakba, szupermarketekbe repülnek” – mondja a 38-as tengerészgyalogos dandár katonája, hívónevén Fix.
Az „elfogás” valójában eufemizmus: a nagy sebességgel száguldó, két méter széles és három méter magas, éjfekete, delta alakú szörnyetegekbe faltörő kosként csapódik bele a náluk jóval kisebb, robbanóanyaggal felszerelt elfogódrón, a levegőben semmisítve meg őket.
Fix és társai a hagymaszerűen felépülő ukrán légvédelem legkülső gyűrűje. Feladatuk a fölöttük elhúzó drónfalkák megtizedelése. A furgonban minden benne van, amire a gyors reagálású egységnek szüksége lehet: mobil antenna a jeladáshoz, akusztikus radar, Starlink-terminál biztosítja az internetet a tetőn, a falra szerelt tartóban pedig a világ dróntechnológiájának az élvonala: 15 db éles drón várja a bevetést.
A parkolás után várakozás kezdődik – a furgon belsejében a háromfős egység a monitorokat figyeli, amelyeken valós időben látszik, mi minden halad a légtérben. A monitoron az ő pozíciójukat egy Ferrari-logó mutatja, apró örömök az életben. Jobbra-balra pár tucat kilométerre hasonló furgonok várakoznak a susnyásban.
Ezt a cikket teljes terjedelmében csak előfizetőink olvashatják el. Légy része a közösségünknek, segítsd a 444 működését!
Már előfizetőnk vagy?Ez a cikk a The Eastern Frontier Initiative (TEFI) projekt keretében készült, melyben más közép- és kelet-európai független kiadókkal együttműködve vizsgáljuk a régió biztonsági kérdéseit. A TEFI célja a tudásmegosztás, és az európai demokrácia ellenállóbbá tétele. A 444 összes TEFI-s cikkét megtalálod a gyűjtőoldalunkon.
Gazeta Wyborcza (Lengyelország), SME (Szlovákia), Bellingcat (Hollandia), PressOne (Románia), Delfi (Észtország), Delfi (Lettország), Delfi (Litvánia).
A TEFI projekt az Európai Unió társfinanszírozásával valósul meg. Az itt szereplő vélemények és állítások a szerző(k) álláspontját tükrözik, és nem feltétlenül egyeznek meg az Európai Unió vagy az Európai Oktatási és Kulturális Végrehajtó Ügynökség (EACEA) hivatalos álláspontjával. Sem az Európai Unió, sem az EACEA nem vonható felelősségre miattuk.