• Egy évre kért és kapott felhatalmazást a Fidesz régi-új elnöke, Orbán Viktor, akit elsöprő többséggel választott meg elnöknek a párt 32. kongresszusa.
• Mindenki mást viszont leszednek a tábláról, és Orbán úgy alakítja át a pártot, ahogy neki tetszik.
• A régi-új pártelnök jövőre fiatalítást ígért, de szokás szerint nem egyértelműen fogalmazott.
• Orbán most kivár: hogy vajon tud-e kormányozni a Tisza, vagy nyílhat-e még számára esély.
• Hogy ez miért jó neki, az tiszta – hogy miért jó a Fidesznek, az kevésbé.

Semmit sem bízott a véletlenre a leköszönő pártelnök a Fidesz szombati tisztújító kongresszus előtt. Orbán Viktor már reggel röpiratot adott közzé, amiben összefoglalta az elmúlt tizenhat év történéseit és történelmi kontextusát, a hanyatlás és a bukás okait, valamint az előttük álló pártrendezvény feladatait.

A bukott kormányfő ezután – szokatlan és teljesen rendhagyó módon – félórás kiselőadással vezette fel a kongresszust. Némi túlzással:

azelőtt élére állt az eseménynek, hogy az valójában elkezdődött volna.

Mindenki előtt lefektette a napirendi feladatokat. Előbb értékelni kell a választás eredményét, utána meghatározni az új célokat, levonni a szervezeti tanulságokat, módosítani az alapszabályt, sorolta végig – majd a végén megválasztani az új elnökséget.

Azt persze tudni lehetett, hogy az örökös elnöknek ezúttal sem lesz kihívója, de a kongresszusra érkezőket ehhez képest is kész helyzet elé állították. A leköszönő és újraválasztás előtt álló pártelnök már előre elrendezett mindent.

A küldötteket ülőhelyeiken várták az eredmények írásos kiértékelését és az új alapszabály tervezetét tartalmazó dokumentumok. Készen állt a párt új szerkezeti modellje, előttük hevert a megválasztandó alelnökök listája, és két további politikai határozat is. Orbán, aki már a választás másnapján hozzálátott megmaradt hatalma körbekerítéséhez, elé vágott a lehetséges vitáknak, és idejekorán lezárt minden kérdést.

A régi-új elnök ezután tételesen felsorolta, milyen testületek dolgoztak a megújítási terveken, azt a benyomást keltve, mintha azt nem felülről küldték volna rá a szervezetre. Folyamatosan játszott a személyes névmások (E/1. és a T/1.) variálásával, azt az érzetet erősítve, hogy nem az ő saját elképzelése, hanem valamifajta közösségi akarat érvényesül.

Valójában a párt teljes vezetése és szerkezete lecserélődött – az elnököt kivéve.

Orbán tíz pontban foglalta össze a vereség okait – és alapvetően kampánystratégiai hibákra fogta a vereséget. Nem működött az üzenet, és nem korrigáltak időben. A felmérések nem számoltak a magas részvétellel. Rosszul mérték fel a mozgósítási potenciáljukat. A digitális térben vereséget szenvedtek. Orbán úgy beszélt ezekről a problémákról, mintha ismeretlenek lettek volna a pártvezetés előtt, aminek megvolt persze a maga oka: