• Keresve sem talál már az ember egy jó brüsszelezős vagy dollárbaloldalos óriásplakátot, pedig az elmúlt 11 évben mozdulni sem lehetett nélkülük.
• A parlamentben kedden megkezdődött az óriásplakát-törvény vitája.
• Ennek csak az egyik célja, hogy ne lehessen újra tankokkal, bombákkal teleplakátolni az országot, és hogy legyen vége „az életünket mérgező hazug gyűlöletkampánynak”.
• Az önkormányzatok is visszakapnának jogokat, hogy beleszólhassanak, milyen reklámok és hol lehessenek, a településképhez igazítva.
• És belesalátáztak még számos egyéb dolgot is a törvénytervezetbe.
• A Rogán Antal propagandaminiszter által diktált, Balásy Gyula cégei által legyártott több tízmilliárdos plakátbiznisz legjobbjaira emlékezünk.

A Fidesz kormányzása alatt – különösen 2015 óta – gyors egymásutánban élvezhette a magyar lakosság az egész országot beborító óriásplakát-kampányokat. A hatalmas nyomtatványok végigkísérték a mindennapjainkat, velünk voltak iskolába és munkába menet, láttuk őket a házunk ablakából, a villamosra várva, a hidakon átsétálva, a nagymamát látogatva. Innen tudtuk meg, hogy a kormánypárt szerint mitől érdemes félni, vagy kit kéne nagyon utálni. A plakátkampányok megrendelője hol maga a magyar kormány, hol a Fidesz volt, esetleg a tőlük „független”, de a narratíváikat 100 százalékban képviselő szervezetek.

A közpénzmilliárdokból finanszírozott kék papírfelületek évről évre drágultak, a közbeszéd cserébe gazdagabb lett néhány szállóigével. Mindeközben Balásy Gyula cégei úgy nyelték az erre kiírt közbeszerzéseket és az ezzel járó adóforintokat, mint kacsa a nokedlit. Három héttel Magyar Péter beiktatása után mind egy szálig eltűntek a pulzusgyorsító utcai hirdetések, sehol egy monokróm Zelenszkij-fotó, egy kék hátteres, hangzatos szöveg.

A Tisza a kampányban azt ígérte, megszünteti az utcai propaganda-agymosást. Múlt kedden három képviselőjük, Bódis Kriszta, Tárkányi Zsolt és Csontos Bence be is nyújtotta „A gyűlöletkeltésre alkalmas politikai reklámok visszaszorításáról, a gazdasági reklámok településképi illeszkedésének biztosításáról, valamint egyes beruházási szabályok módosításáról” című törvényjavaslatot. Ez nemcsak a propagandát szorítaná vissza, kinyírná a homlokzatokra aggatott óriásplakátokat és reklámhálókat is, valamint meghatározná a plakátok méretének felső plafonját 15 négyzetméterben.

Tartalomban is határt húzna a kormány, betiltanák a rasszista, gyűlöletkeltő, xenofób, homofób, elnyomó reklámokat, és amint életbe lép törvény, „politikai hirdetés keretében nem tehető közzé kiskorúak testi, szellemi, erkölcsi vagy érzelmi fejlődésére káros képi vagy szöveges tartalom”. Ez nemcsak a köztéri reklámokra, hanem az online hirdetésekre is vonatkozni fog. Azaz a Parlamentben felszólaló Tárkányi Zsolt szerint nem lehet majd Ukrajnában agyonlőtt AI-édesapákkal riogatni az embereket. Az új törvénynek nem megfelelő plakátokat szeptember 30-ig el kell távolítani, ez az önkormányzatok felelőssége lesz. A szabálysértő reklámok esetén az önkormányzatok 4 millió forintos közigazgatási bírságot is kiszabhatnak.

A Fidesz 2011-ben azért korlátozta az út menti óriásplakátok és táblák kihelyezését, mert az akkor még a párt anyagi hátországát építő Simicska Lajossal konkurens cégnek ott voltak felületei. Aztán ahogy átrendeződtek a piaci viszonyok, valahogy a fideszes törvényhozók mégis engedékenyebbek lettek az óriásplakátokkal szemben. Mindez akkor változott meg ismét, amikor Simicska Lajos Orbán Viktor ellen fordult, és az irgalmatlan mennyiségű plakáthelyeket a Jobbik rendelkezésére bocsátotta, így megjelentek a fideszeseket tolvajként ábrázoló hirdetések. A Fidesz emiatt totális háborút indított.

A Fidesz természetesen rendre kikerülte az általa hozott törvényt, saját politikai üzeneteit tájékoztatásnak álcázva nyomta mindenhol, ahogy a csövön kifért, akár más szervezeteket felhasználva, míg más pártoknak ki kellett várni a hivatalos kampányidőszakot.

Orbánék 2011 és 2026 között összesen 16 nemzeti konzultációt tartottak, a propaganda-kérdőívekre a köréjük felhúzott intenzív kommunikációs kampányok ellenére jellemzően 1-2 millió válasz futott be. A kérdéssorok témái nem változtak érdemben 2016 óta, volt egy mumus vagy mumuscsapat, akiknek nemet kell mondani, akiket meg kell állítani, üzenni kell nekik, akiknek nem szabad hagyni, különben a hazának annyi. Az erre fordított hihetetlen mennyiségű közpénz tényleg minden fillérjét úgy tudták a Fideszt szolgáló zsebekbe terelni, hogy 2015-ben átalakították az állami kommunikációt.

Spórolásra hivatkozva létrehozták a Nemzeti Kommunikációs Hivatalt, ezen a szervezeten keresztül központosították az állami hirdetési költéseket. Az általuk kiírt 100 milliárdos tenderekért éveken át csak egy szűk NER-es kör versenyezhetett, 2018-tól pedig csak és kizárólag Balásy Gyula cégcsoportjai kerültek szóba, ha bármilyen állami reklámtenderről volt szó. A rendszer úgy működött, hogy megrendelték Balásyéktól a kreatívot, legyártották a plakátokat, újsághirdetéseket, tévéreklámokat, majd elhelyezték a fideszes médiában, NER-es vállalkozók hirdetési felületein.

A plakáthelyeken is óriási hasznot lehetett húzni. Az egykor még Simicska birodalmához tartozó, majd már Mészáros Lőrinchez köthető Publimont Magyarország egyik legnagyobb közterületi hirdetésszervező cége, amely a piac messze legmeghatározóbb szereplőjeként nagyjából 7300 óriásplakát-felületet kezel. A vállalat bevétele az elmúlt években folyamatosan nőtt, a 2023-as 12,8 milliárd és a '24-es 15,3 milliárd forint után 2025-ben már 18,3 milliárd forintos árbevételt ért el, amiből az előző évekhez képest valamivel kevesebb, 2,7 milliárd forint profit maradt. A növekedő bevétel ellenére csökkenő profitot magyarázhatja az a 1,4 milliárd forintos tétel, ami csak „pénzügyi műveletek egyéb ráfordításai”-ként szerepel. A tulajok valamiért mégis úgy döntöttek, a profit egészén felül felveszik osztalékként a cég 12 milliárdos tartalékának felét, összesen 8 milliárdot emeltek át egy magántőkealapba.

Az állampárt szempontjából 2015 azért is volt nagy év az óriásplakátozásban, mert ekkor robbantak be az emblematikus kék plakátok. Az elsőkkel az EU bevándorláspolitikájáról indított nemzeti konzultációt kívánta népszerűsíteni az Orbán-kormány. A kormány magyar nyelvű szlogenekkel igyekezett fegyelmezni a magyarul nem beszélő menekülteket, ilyen volt többek közt a „Ha Magyarországra jössz, nem veheted el a magyarok munkáját”. A kiszolgáltatott bevándorlókkal és az Európai Unióval vívott fideszes árnyékboksz első köre 380 millió forintba fájt, ezen felül a Nemzeti Kommunikációs Hivatalnak még 1016 millió forint ütötte a markát „a megélhetési bevándorlással kapcsolatos aktuális feladatokra”, azaz külföldi plakát- és szórólapkampányokra. A projektet utólag megtoldották egy 381 milliós többletforrással. Ennyi pénz elég volt arra, hogy a plakátok mindenhova eljussanak, olyan helyekre is, ahova nagy eséllyel véletlen se tévedtek a menekültek, például a sóskúti szeszfőzde udvarára – vagy ehhez a tatabányai dohánybolthoz.

Pár hónap múlva „előre nem látható okból előállt rendkívüli sürgősségre" hivatkozva már „A magyar reformok működnek!” feliratú plakátok mellett tengette napjait a magyarság, a 600 millió adóforintos, meg sem pályáztatott kampány médiavásárlásaival Rogán barátjának és szomszédjának, Csetényi Csabának a cégét bízták meg, a grafikai munkát már ekkor is a Lounge Design Kft. végezte. Ez a plakát még annyira sablonszerűen semmilyen volt, hogy ha nem lenne ilyen szép azúrkék, fel sem ismerném, hogy Fidesz-propagandáról van szó. Nem csoda, hogy sokan igyekeztek feldobni.

2016-ban is kékbe borította az országot a Fidesz, ennek köszönhetjük az Üzenjünk Brüsszelnek plakátokat:

Utóbbi annyira beleégett a népemlékezetbe okító minimalizmusával, hogy a mai napig látok belőle mémeket.

Fején ütötte a propagandaszöget a Fidesz 2017-ben, több azóta is közszájon forgó jelmondattal is ekkor találkozhattunk először az utcákon. Rogán minisztériuma 31,8 milliárdról kötött szerződéseket a kormány által fabrikált keretsztori terjesztésére. Ekkor Brüsszelnek már nemcsak üzentek, hanem egyenesen meg kellett állítani a belga fővárost:

Ebben az évben kezdődött a riogatás a Fidesz főgonoszával, Soros György fekete-fehér verziójával:

A mindent elárasztó sorosozós plakátok 5,6 milliárd forintból jöttek ki, Hadházy Ákos ellenzéki politikus úgy látta, ez gombócból is sok, hűtlen kezelésért tett feljelentést a Fővárosi Főügyészségnél. Az ügyből természetesen nem lett semmi. Pedig Soros képével tényleg határokat nem ismerve spamelte tele az országot a kormány, a 49-es villamoson taposni lehetett a filantróp nyugdíjast.

A 2018-as Fidesz tovább erősítette a Soros, tehát Brüsszel, tehát migráció narratívát, miközben Rogán Antal minisztériuma és a Nemzeti Kommunikációs Hivatal újabb adóforint-milliárdokkal tette lehetővé a közvetítést. Ennek a korszaknak olyan alakokat köszönhet a Fidesz-folklór, mint a drótvágós Vona Gábort és Gyurcsány Ferencet egyszerre átkaroló Soros György:

A kampányok lebonyolítására vonatkozó több milliárdos megbízásokat következetesen a New Land Media és a Lounge Design kapta. 2018-ra Balásy cégei egyedül maradtak a pályán, miután a másik két csókos, Csetényi Csaba és Kuna Tibor kiesett a pikszisből.

2019 elején, az európai parlamenti választások közeledtével a kormány újabb „tájékoztató kampányt” indított – valójában persze közpénzből finanszírozott politikai plakátkampányról volt szó. A printeken Soros György és Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság akkori elnöke fülig érő szájjal ünnepelte, hogy „Önnek is joga van tudni, mire készül Brüsszel”.

A kiszürkített bácsikkal rémisztgető kampányt több tízmilliárd forintos kommunikációs költés kísérte, amelyet a Miniszterelnöki Kabinetiroda „közérdekű tájékoztatásként” indokolt, hiszen a kormány kötelessége, hogy „a magyar állampolgárok naprakész, minél több és minél részletesebb információt kapjanak” – mondjuk a plakátokból épp nem derült ki semmi. Ezúttal 40 milliárd forintot vert el a Balásy Gyula-féle céghálónál a kormány.

Szomorú véget értek a junckeres plakátok, a Néppárt kényszerítette Orbánékat az EU és Soros ellen hergelő hirdetések lecserélésére. Ezt a folyamatot pont Manfred Weber érkezése előtt pár nappal kezdték el, amikor a reptérről a városba vezető gyorsforgalmi úton az összes ilyen plakátot homogén hupikék téglalappá varázsolták, nehogy meglássa azokat a Néppárt-elnök.

A vigyorgó bácsis plakátokat ezek a sokkal szívmelengetőbb, családvédelmis printek váltották, amiken meghitten bújik össze a mémekből ismert stockfotópár:

A koronavírus-járvány és a gazdasági válság idején se fogta vissza magát a kormány kommunikációs költések terén, a Rogán Antal vezette Miniszterelnöki Kabinetiroda például csak 2020 májusának első két hetében bruttó 335,9 millió forintot fordított a gazdaságvédelmi akciótervet népszerűsítő 4260 óriásplakátra. Egy 2020 áprilisában kötött szerződés szerint összesen 6 milliárd forintot szántak „állampolgári tájékoztatásra”. Az év utolsó negyedében még kiszórtak gyorsan 18 milliárdot kampányokra.

Biztos mindenki emlékszik a Fidesz egyik talán legabszurdabb plakáthúzására, az emojis kampányra. A roppant ötletes és fiatalos akció értelmezhető volt egyfajta útmutatóként is azoknak, akik már azt se tudták, mivel kapcsolatban hogyan kéne érezni. Az üzenet megint ennyi volt: ha bevándorló, LMBTQ, Brüsszel, Soros, Gyurcsány van a képletben, akkor mérgelődés van, de ha a Fidesz megemeli a minimálbért, alles in Ordnung. Ezen a ponton a kormány már az ország legnagyobb hirdetőjének számított, ők voltak a hazai reklámipar első számú megbízói, teljesen eltorzítva a hazai reklámpiacot.

2022-ben a Fidesz és a kormány plakátkampányai újabb morális csúcsra hágtak, az országgyűlési választásokkal egy időben tartott „gyermekvédelmi” népszavazást melegellenes kampánnyal támogatták meg. A védelemre szoruló magyar családokat Balásyék valamiért egy orosz fotós stockfotójával illusztrálták, amin feltehetően egy orosz család szerepel, úgy látszik, magyar családokról nem volt kép.

Az év második felében a gyűlöletkeltéssel szemben a háborús nyomasztás ugrott az előtérbe, ledobta a kormány a bombákat ábrázoló „A brüsszeli szankciók tönkretesznek minket” plakátokat, amelyek egy újabb nemzeti konzultációt kísértek. Aki nem akart nyomtatott bombazivatarban sétálni a gyerekével az utcán, így járt.

A konzultáció lezárása után a „97 százalék nem a szankciókra” kampány következett. Nem csoda, hogy a költségek is rekordméretűre duzzadtak Rogánéknál, a Miniszterelnöki Kabinetiroda csak 2022-ben nagyjából 44 milliárd forintot költött reklámokra és „kormányzati tájékoztatásra”.

Ha valakinek eddig nem lett volna egyértelmű, hogy Brüsszel = Soros = magyarellenes világuralom, azoknak segítséget nyújtott a 2023-as „Ne táncoljunk úgy, ahogy ők fütyülnek!” plakátszéria, featuring Ursula von der Leyen és Alex Soros, utóbbi először aránytalanul picike, dirigáló, utólag rászerkesztett jobb mutatóujjal, majd nélküle. Csak ez a kampány nettó 21, 7 milliárdnyi megbízást hozott Balásyék konyhájára. A reklámipari egyeduralkodó ebben az évben debütált a Forbes 50 leggazdagabb magyaros listáján, 56,8 milliárd forintos becsült vagyonával a 40. helyet kapta.

Ezzel az projekttel a szuverenitásvédelmi, migránsgettózós, genderpropagandázós, mutáns ukrán gabonás nemzeti konzultációt akarták felhype-olni, amire, mint azt később láthattuk, a magyarok 99%-a mondott nemet.

A Civil Összefogás Fórum, azaz a CÖF is megmutatta, milyen az igazán aljas plakát. Közhírré tétették, a Fideszen kívül mindenki HÁBORÚPÁRTI, de főleg Dobrev Klára, Márki-Zay Péter, Fekete-Győr András, Karácsony Gergely – és Gyurcsány Ferenc. A plakátokat a „független” CÖF cége, a Kövess minket 2022 Kft. nyomtatta. A NAV költségvetési csalás miatt rendelt el nyomozást a cég ellen, nem volt világos, honnan lett az amúgy veszteséges vállalkozásnak egymilliárd forintja plakátkampányra.

Nem állt itt meg a CÖF, robogtak tovább az ellenzéki politikusok mocskolásával. Megmutatták, milyen lenne, ha Fekete-Győr András, Gyurcsány Ferenc, Karácsony Gergely és Márki-Zay Péter lenne a Dead Kennedys:

A punkbanda nem egyezett bele, hogy az orbánista CÖF majmolja őket, szó szerint „NEM, egyáltalán nem adtunk engedélyt arra, hogy ez a kísérteties wannabe diktátor Orbán vagy a pártja ezt felhasználja!!! Mi a fenéért támogatná bármelyikünk is az ő fotelfasiszta rezsimjét bármilyen módon?” A szervezet később Magyar Pétert is rábiggyesztette a plakátra, a Tisza Párt vezetője Fekete-Győr Andrást váltotta.

Magyar a debütálás után aztán már ezen a plakáton is helyet kapott 2024-ben.

A manipulatív óriásplakát-áradat 2024-ben sem hagyott alább, megérkezett a BÉKE mögül kukkoló kék Orbán és a HÁBORÚ-ban lappangó szürke Soros, Gyurcsány, Karácsony és Magyar Péter.

Több szülő is jelezte, hogy a gyerekeket megrémiszti, ha a kormány a HÁBORÚ szóval tapétázza tele az országot, de Menczer Tamás szerint ez badarság, hiszen a gyerekeket nem a plakátok veszélyeztetik, hanem a háború.

Voltak ugyanakkor lázadó polgármesterek, akik elrendelték ezeknek a plakátoknak az eltüntetését.

A tavalyi kampánylázban a Fidesz új szintre emelte a propagandatukmáló közpénztékozlást, megszületett minden idők legdrágább nemzeti konzultációja, az ukránok EU-s csatlakozásáról szóló Voks 2025, a maga 14,7 milliárdos árával.

A Fidesz kormányzásának utolsó évében Rogán minisztériuma a G7 szerint összesen 52,4 milliárd forint értékben kötött szerződéseket, mégsem a kormánypárt alakította a legnagyobbat a köztereken, hanem a megafonos Apáti Bence cége, a Nemzeti Ellenállás Mozgalom (NEM). A Fidesztől „teljesen független” cég ilyen dedókampányokba tolt bele 100 milliókat.

És ilyenbe is, ami egy iskola mellé került.

Nekik köszönhetjük a légből kapott Tisza-adó miatt bosszankodó munkavállalós plakátokat is.

A Tisza-adónak keresztelt fideszes délibábról szóló kérdőív 12,3 milliárd forintba került, ebből 8,3 milliárd forint ment reklámra, ezt egészítette ki magánakciójával a kormánytól „független” NEM. Az Indexen megjelent „több száz oldalas” paksamétáról később a bíróság is kimondta, semmi köze a Tisza Párthoz.

Rogánéknak a választási véghajrában se jutottak eszükbe észérvek a saját pártjuk mellett, ezért inkább lehúztak még egy bőrt a nyílt utcás, brüsszelezős háborús riogatásról, ezúttal nem szankciós bombák, hanem húszezresekből origamizott tankok kísértettek.

A mindezekért felelős propagandaminiszter, Rogán Antal a kormányzati átadás után 25 perces interjút adott több újságnak, köztük a 444-nek is, miközben próbált eljutni a Miniszterelnökség egykori épületétől az Arany János utcáig. Menet közben azt nyilatkozta, nem volt baj a kék plakátokkal és azok üzenetével, ugyanis a reális veszélyeket reálisan is kell bemutatni. Szerinte a plakátok ára sem kifogásolható annyira, nem a szerződések voltak túlárazva, Balásyék egyszerűen csak nagyobb volumenű megrendelésekhez jutottak hozzá, ezek profitaránya természetesen illeszkedett a sztenderdekhez.

Balásy Gyula május 4-én ment be a Kontroll stúdiójába, ahol kamerák előtt, sírdogálva ajánlotta fel több száz milliárdot érő cégeit az államnak.

A parlamenti vitában az egyik beterjesztő, Csontos Bence azt mondta a fideszes képviselőknek: „elérkezettnek látszik az idő, hogy számot vessenek azzal, amit a magyar társadalomban, az idős honfitársainkban és a gyermekeink lelkében okoztak. Elérkezett az idő, hogy szembenézzenek azokkal a sebekkel, amelyeket jobb esetben hosszú évek alatt talán majd csak begyógyítani. Egyeseknél viszont már soha. Viszont ami történt, az megtörtént. Nézzenek szembe azzal, hogy mit tettek, vagy mit mulasztottak el megtenni. Itt a lehetőség kifejezni az együttérzésüket és sajnálatukat, amiért hazudtak, rettegésben és szorongásban tartották a magyar embereket, a saját szavazóikat, és keltettek gyűlöletet magyar ember és magyar ember között. Támogassák ezt a törvényjavaslatot, és ne féljenek végre bocsánatot kérni a saját honfitársainktól”.

A Fidesz nevében felszólaló Tuzson Bence volt igazságügyi miniszter azt válaszolta, a gyűlöletbeszéd tipikus példáját hallották Csontostól, mert gyűlöletkeltésre alkalmas módon beszélt a fideszes képviselőkről, a gyűlölet legnagyobb napszámosa pedig a Tisza miniszterelnöke.