Nyílt levélben érvel 42 jogtudós – köztük tanszékvezető egyetemi tanárok, docensek – amellett, miért lehet leváltani a közjogi tisztségviselőket, ugyanakkor önkorlátozásra kérik a kétharmados többséget.

A levelet azzal kezdik, hogy alapos megfontolás után jutottak arra a nehéz döntésre, hogy támogatják a lépést.

Magyar Péter már a kampányban lemondásra szólította fel a köztársasági elnököt, a legfőbb ügyészt, a Kúria, az Országos Bírói Hivatal, az Alkotmánybíróság, az Állami Számvevőszék, a Gazdasági Versenyhivatal és a Médiahatóság elnökét. Ezt megismételte a kétharmados győzelem után azzal, hogy erre május 31-ig van lehetőségük, különben Alaptörvény-módosítással távolítják el őket a hivatalukból.

Ez a módosítás egyelőre nem ismert, egy tiszás képviselő arra számít, jövő hét végéig nyújtják majd be. Azt nem akarta megjósolni, milyen megoldást találnak majd Sulyok Tamás elmozdítására. Sulyok Tamás előremenekült, és az Alkotmánybírósághoz fordult, nagyon leegyszerűsítve azért, hogy meg lehessen állítani a folyamatot, amit a jelenlegi Alaptörvény szöveghű értelmezése alapján amúgy nem lehetne. Erről részletesen írtunk a héten, azzal, hogy tesztnek sem utolsó Sulyok lépése. (Az elnök egyelőre a miniszterelnöki ciklus korlátozásáról szóló módosítást sem írta alá, pedig már három napja az asztalán lehet. Kézhezvételtől számítva öt napja van dönteni. De miután itt Alaptörvény-módosításról van szó, túl nagy mozgástere nincs, nem vétózhat, hanem esetleg az Alkotmánybíróságnak küldheti tovább, ha eljárási hibát vélelmez.)

A nyílt levélben a jogtudósok lényegében Sulyokra is reagálnak, mikor azt írják, „az Országgyűlés kétharmados többséggel módosíthatja az Alaptörvényt. Más intézmény nem bírálhatja felül tartalmi szempontból a módosítást. Ha a köztársasági elnök vétót emel a megfelelő eljárásban elfogadott módosítással szemben, és az Alkotmánybíróság felülvizsgálja a módosítást, akkor megsértik az Alaptörvényt.”

Arra is figyelmeztetnek viszont, hogy a kétharmados többség hatalma sem korlátlan. „A közjogi tisztségviselők eltávolítása példátlan lépés, amelyre kivételes indokból, igazolható célok érdekében és megfelelő jogi eszköz alkalmazásával kerülhet sor. A közjogi tisztségviselők leváltásának kivételes indoka a demokratikus jogállam helyreállítása.”

Hivatkoznak arra, hogy az Európai Parlament pár éve megállapította, hogy Magyarország nem demokrácia, hanem az autokrácia egy újabb formájává vált, az uniós és a strasbourgi emberi jogi bíróság is kimondta, hogy „egyes alkotmányos intézmények és közjogi vezetői megbízatások átalakítása önkényesen és jogsértően történt.”

A jogtudósok szerint mértékadó kutatások sora támasztja alá, hogy az elmúlt időszakban a közjogi intézményrendszer nem a demokratikus jogállam működését mozdította elő, hanem egyszemélyi hatalom eszközévé vált. Úgy látják, a közjogi intézmények elvesztették jogállami integritásukat.

„A közjogi tisztségviselők a köztársasági elnöktől az alkotmánybírákig és a legfőbb ügyésztől a Kúria elnökéig lényeges szerepet játszottak az autokrácia kiépítésében és fenntartásában. Döntéseik és mulasztásaik miatt osztoznak a felelősségben a kirekesztett egyéneket és csoportokat ért tömeges jogsérelmekért, valamint a rendszerszintű vagyoni visszaélésekért, a közjavak magánkézbe való átjátszásáért és az így előidézett szociális igazságtalanságokért. Mivel a közjogi tisztségviselők a végsőkig lojálisak maradtak az autokratikus hatalomhoz, ezért helyrehozhatatlanul hiteltelenné váltak. Akármilyen döntéseket hoznának a jövőben, ők hatalomfüggő és részrehajló döntéshozóknak bizonyultak, akik nem a törvény szelleme és betűje alapján járnak el. Megbízatásuk fenntartása meggátolná a demokratikus jogállam helyreállítását. Hiteles működés csak új vezetőkkel lehetséges.”

Az aláírók szerint a kétharmados többség önkorlátozó jogi eszközökkel érheti el, hogy a személycserék a demokratikus jogállam helyreállítását segítsék elő.

Egyrészt el kell kerülni az olyan „trükkös” megoldásokat, amik az autokratikus időszakot jellemezték (például, hogy intézmények átnevezésével oldják meg a leváltást - a szerk.), másrészt arra kell törekedni, hogy a „halaszthatatlan személycserék ne járjanak együtt az államszerkezet és a hatáskörök végiggondolatlan megváltoztatásával (például, hogy ne vegyék el egyúttal az államfő vétójogát, így hatástalanítva őt, vagy ne vezessék be sebtében a közvetlen elnökválasztást - a szerk.).

Levelük szerint az önkorlátozó személycserék akkor lehetnek a fékek és ellensúlyok helyreállításához vezető első lépések, ha az új közjogi vezetőket nyilvános eljárásban, szakmailag elismert testületek bevonásával és etikai szempontok figyelembevételével választhat meg. „A kivételes, átmeneti helyzetben ez garantálhatja, hogy az Országgyűlés hiteles, pártatlan és alkalmas személyeket választ meg az autokrácia közjogi tisztségviselői helyett.”

A szöveggel kapcsolatban megkerestük az egyik aláírót, de egyelőre nem nyilatkoznak.

Az eredeti aláírók között ott van a Pécsi Tudományegyetem illetve a Debreceni Egyetem tanszékvezetője, Barcsi Tamás és Bartha Ildikó, Chronowski Nóra, az MTA doktora, kutatóprofesszor, a TK Jogtudományi Intézet munkatársa, Fleck Zoltán, az ELTE tanára, Hoffmann Tamás, a Corvinus Egyetem docense illetve Tóth Gábor Attila, az MTA doktora, a Debreceni Egyetem és a Semmelweis Egyetem tanára.

A nyílt levélhez rövid időn belül csatlakozott mások mellett Kis János, a CEU emeritus egyetemi tanára, filozófus, a rendszerváltó ellenzék meghatározó alakja, Halmai Gábor, az ELTE professzor emeritusa és Róna Péter egyetemi tanár is.