Erősen indult a leköszönő köztársasági elnök Mandinernek adott interjúja, amiben az első kérdésre, hogy hogyan tovább, Sulyok Tamás a következőt válaszolta:

„Számomra a jövő mindig egy titkokkal teli totalitás volt, most is így tekintek rá, bizalommal és várakozással. Legalább akkora várakozással, mint amikor megválasztottak államfőnek. Ettől a tiszteletre méltó tisztségtől alkotmányellenesen fosztottak meg, ugyanakkor most úgy tekintek az egész helyzetre, mint a Jóisten akaratára, a jövőt pedig a változásban keresem.”

Lemondásáról azt mondta, „súlyos dilemma” volt számára „a helyes magatartás”, amire „nemzeti sorskérdésként” tekintett. „...végül az egyetlen lehetséges reakcióként, a tiltakozásomat határozottan kifejező elnöki határozattal kénytelen voltam aláírni a parlamenti döntést. Ismétlem: jogász vagyok. Szándékosan törvényt sosem sértettem, ehhez életem végéig ragaszkodom.”

Ezen a ponton azért odaszúrtak neki azzal a kérdéssel, hogy ha ennyire egyértelmű volt, mi az egyetlen lehetséges döntés, miért várt vele öt napot, mire Sulyok azt mondta, „egy döntést meghozni mindig időbe telik”.

Megkérdezték tőle azt is, mit szól ahhoz, hogy a Reuters azt írta távozásáról, ledőlt Orbán Viktor kormányfő egyik „hatalmi bástyája”.

„Lehet itt tréfálkozni azzal, hogy kinek a bástyája dőlt le, meg hogy ki kinek a „bábja”, de az alkotmányjog nem vicc!” – válaszolt tömören Sulyok, aki olyan izgalmakat is elárult, hogy milyen volt a Sándor-palotában: „Megjegyzem, törvényi kötelezettség volt beköltözni, de egyikünk sem szeretett ott lakni. Ha egy ajtó becsukódik, mindig kinyílik mellette egy másik.”

A kérdésre, hogy milyen embernek ismerte meg Magyar Pétert, elmondta, hogy „határozott politikai karakterrel rendelkezik, konkrét politikai koncepció mentén halad, a jogi meg­fontolások kevésbé érdeklik”. Arra, hogy őt is felköszöntené Facebook-posztban, mint az előző miniszterelnököt, Sulyok azt válaszolta, hogy ha hivatalban maradhatott volna, kiderült volna. „Nem rajtam múlt.”

A szórakoztató megnyilvánulásokkal azonban még ezután sem állt le, a kérdésre, hogy miként értékeli „amúgy a saját államfői ciklusát”, Sulyok Tamás elmondta, hogy „a kezdet sem volt egyszerű, a kegyelmi ügy után egyfajta válsághelyzet bontakozott ki, amely azonban megoldódott. Lemondtak a politikai és jogi felelősséget vállaló szereplők, összességében jól működött az alkotmányos demokrácia intézményrendszere”.

Itt megtudhattuk azt is végre, hogy Sulyok mit tartott a legfontosabbnak. „Alapvetően az alkotmány, illetve a közjogi szabályok mind erősebb érvényesítését, társadalmi tudatosítását tartottam kiemelten fontosnak. Hogy ezen a téren sok eredményt nem értem el, az sajnos mostanra kiderült… Hozzáteszem, alkotmánybírósági elnökként és államfőként is mindig kétharmados hatalommal álltam szemben a fékek és ellensúlyok rendszerének részeként. A másik fontos küldetésemnek annak hangsúlyozását tartottam, hogy a nemzet jövője a helyi értékteremtő, az identitást őrző, de megújulni is képes közösségekben rejlik.”

Majd egy igazán csattanós válasz is kikívánkozott belőle, amikor megkérdezték tőle, hogyan látja most a magyar közélet és társadalom állapotát, és mire számít a közeljövőben, Sulyok ugyanis azt mondta:

„Ha az alkotmányjog a politika szolgálójává válik, az mindig rossz előérzetet kelt az emberben.”