• Minden hatodik magyar középiskolás diák szedett már nyugtatót vagy altatót kutatások szerint.
• Közülük soknak orvos írja fel, még többen recept nélkül veszik be: a szülőktől kapják, vagy elveszik a család gyógyszeres dobozából.
• De miért fordulnak egyre többen újból a nyugtatókhoz, mikor már volt egy csökkenés és mit tanul egy kamasz, ha az iskolai stresszre, szorongásra, szakítás miatti gyászra egy tablettát kap válaszul?

„Egyik fiú osztálytársam, akkor 16 éves volt, tizedikes. A nagymamájánál élt, és nagyon maga alatt volt, ki akart lépni a valóságból, és ezért szedte” – mondja Edit, aki 18 éves, még gimnáziumba jár. Azt mondja, bár ő maga nem szed nyugtatót, több olyan osztálytársáról és barátjáról is tud, aki használ ilyen gyógyszereket. A fiú nemcsak elalváshoz, hanem napközben is nyugtatót vett be. A gyógyszert a nagymamájától vette el, akinek orvos írta fel, de a lány szerint dílerektől is vásárolt „Volt még három barátom, akik együtt vettek be nyugtatót, hogy elaludjanak. A szüleiktől kérték, mert ki akarták próbálni.”

Más helyzetben került kapcsolatba a nyugtatókkal egy budapesti család gyereke, akiről édesapja mondja el, hogy pszichológus javaslatára, orvosi rendelvényre kapott előbb szorongásoldót, majd enyhébb nyugtatót az iskolai stressz miatt. „Nálunk az általános iskola volt rendkívül toxikus, így gimnáziumba is úgy indult, hogy rossz lesz. Ezt nagyon nehezen tolerálta. Ez étkezési zavarokkal és alvászavarokkal járt: szorongás, testi és mentális tünetek” – meséli az apa.

Az iskolai követelmények tovább növelték a gyerekre nehezedő terhet. „Rendkívül nagy volt rajta a nyomás. A felvételi rendszer, a rengeteg dolgozat, a leadhatatlan anyagok, amiből persze dolgozatot kellett írni, úgy, hogy át sem vették” – mondja.

Lassan mindennapos történetté válik, ha egy középiskolás diák stresszel az iskola miatt vagy társas helyzetekben szorong, és orvosi javaslatra szed nyugtatót. Az alvási nehézségek is sokaknál már tizenéves korban megjelennek.

Egy 2024-es európai kutatás szerint a 9–10. évfolyamosok 16 százaléka szedett már nyugtatót vagy altatót. A használat egy része orvosi javaslatra történik, nagyobb része anélkül. Egy átmeneti javulás után újból romlott a helyzet, utoljára húsz éve volt ennyire magas a nyugtatószedés a fiatalok körében.

Gábor Edina egészségfejlesztő szakpszichológust nem lepték meg az adatok. Szerinte a gyógyszerhez nyúlás mögött nem egyetlen ok áll: szerepe lehet annak, milyen mintát látnak otthon a gyerekek, hogyan tanulnak meg – vagy éppen nem tanulnak meg – megbirkózni a stresszel, mennyit alszanak, hogyan használják a közösségi médiát, és annak is, hogy országszerte nehéz megfelelő pszichológiai vagy pszichiátriai segítséghez jutni.

Nem kell díler, otthon is van

A nyugtatók és altatók helyzete más, mint az illegális drogoké. Nem feltétlenül kell kapcsolat vagy szervezés ahhoz, hogy egy kamasz hozzájusson.

„A legegyszerűbb a család gyógyszeres dobozában megkeresni. Ha a tinédzser látja, hogy a szülők, nagyszülők vagy a nagybácsi használja, akkor ez egy példa is arra, hogy hogyan lehet megoldani a stresszt” – mondta Gábor Edina. Sőt, előfordul, hogy maga a szülő adja oda a gyógyszert, mert a gyerek nem tud aludni vagy fél a dolgozattól.

Gábor Edina szerint magyar kutatások is találtak összefüggést a problémás közösségimédia-használat és a problémás szerhasználat között. A szakpszichológus azt mondja a közösségi oldalak, az algoritmus jutalmazásra épülő működése is abba az irányba vihet, hogy hozzászokunk a gyors megoldásokhoz: ha valami kellemetlen, minél hamarabb szűnjön meg.

Ha feszült vagyok, legyen valami, amitől gyorsan kevésbé leszek feszült. Ha nem tudok aludni, legyen valami, amitől elalszom. Ha szorongok, legyen valami, ami ezt megszünteti.

És van más kapcsolat is a telefon és a szorongás között: az alvás. „Ha önmagában elkezdenénk a családban védeni az alvási időt, azzal nagyon sok mindent tudnánk javítani – mondta Gábor Edina. – Aki késő estig internetezik, kevesebbet alszik. Aki kialvatlan, rosszabbul kezeli a stresszt. És amikor rosszabbul kezeli a stresszt, könnyebben választ olyan eszközt, amely gyorsan enyhíti.”

Mit adjunk a tabletta helyett?

Könnyű azt mondani egy tizenévesnek, hogy ne gyógyszerezze magát. Ne lógjon állandóan a telefonján. Ne igyon. Ne kiabáljon. Gábor Edina szerint épp ez az egyik probléma: rengetegszer mondjuk el a gyerekeknek, mit ne csináljanak, és sokkal ritkábban azt, hogy mit csináljanak helyette. „Attól, hogy azt tudjuk, mit ne csináljunk, még nem fogjuk tudni, mit szeretne a másik, hogy mit csináljunk” – mondta.