Magyarország sokáig különleges helyet foglalt el az orosz propaganda európai térképén. Miközben Moszkvának más országokban trükkök százaival kellett kommunikációs vonalakat kiépítenie, nálunk a kormány ellenőrzése alatt álló média mindezt nagyrészt elvégezte, állami hátszéllel.
Április 12-én azonban
„kormányváltás történt Magyarországon – amikor az Oroszországgal baráti kapcsolatokat ápoló Orbán Viktor helyett Magyar Péter lépett a miniszterelnöki posztra –, Budapest hivatalosan is rögzítette az új külpolitikai irányvonalat, és Moszkvát »fenyegetésnek« minősítette"
– írta augusztusban az egyik legnagyobb helyi putyinista műhely, az Orosz Hírek, reflektálva a megváltozott politikai környezetre. A Tisza-kormány valóban szakított elődje oroszbarát politikájával: lecsapta a korábban a Kreml álláspontjának teret engedő közmédia hírszolgáltatását, és kiutasított olyan orosz diplomatákat is, akik információk szerint kormányközeli médiamunkásokkal is kapcsolatban álltak.
De vajon ezzel az oroszbarát híreknek is leáldozott Magyarországon? Mi történt azokkal a szereplőkkel, amelyek éveken át kritikátlanul csatornázták be az orosz szempontokat? Hogyan alkalmazkodnak most a megváltozott politikai klímához? Fél évvel a kormányváltás után négy (egykor) meghatározó szereplő, az Origo, az Ultrahang, az Orosz Hírek és a közmédia működését vizsgáltuk meg.
„2026. május 20. – a domain regisztrálójaként megadott személy vagy szervezet címe: Moszkva, Oroszország.” Talán ez az egyik legfontosabb karrierhír az orosz propaganda egyik legfőbb magyarországi szócsöveként ismert Orosz Hírek közelmúltbéli történetében. Az oldal 2009 óta, kormányokon átívelően ontja magából a Kreml szája íze szerint megírt híreket, magyar nyelven, magyar közönségnek. A „hazatérésről" persze nem maguk az oldalgazdák számoltak be, az Orosz Hírek ugyanis fennállása óta a média szürkezónájában működik, üzemeltetői pedig szinte a kezdetektől igyekeznek eltitkolni a kilétüket.
A rejtőzködés ellenére a Lakmusznak 2023-ban sikerült az oldalt az MKB Bank egyik korábbi alkalmazottjához, Bontovics Attilához kötnie, aki az orosz VKontaktéra feltöltött bejegyzései alapján 2014-ben legalább egyszer járt Moszkvában is. (A férfi 2022-ben, a háború kitörésekor otthagyta munkahelyét, még mielőtt az beolvadt volna a Mészáros-féle bankholdingba. Azóta az orosz propaganda mellett egy kutyatápot forgalmazó céggel is foglalkozik.) Bontovics akkor elzárkózott a kérdéseink megválaszolásától, és perrel fenyegetőzött. A domain újabb regisztrációs adatai azonban további bizonyítékokkal szolgálnak az oldalhoz fűződő kapcsolatára: úgy tűnik, figyelmetlenségből vagy hanyagságból ezúttal elmulasztotta elrejteni a személyes adatait, így a neve idén májusban láthatóvá vált a domainadatok nyilvántartásában.
Ezt a cikket teljes terjedelmében csak előfizetőink olvashatják el. Légy része a közösségünknek, segítsd a 444 működését!
Már előfizetőnk vagy?
Orbán egy régi, bevált emberét találta meg a feladat.
A humanitárius szempontból rendkívül problémás videókat az Orosz Védelmi Minisztériumtól és egy fura TikTok-csatornától szerezte be a magyar televízió.
Az Orosz Hírek kritika nélkül közvetíti az orosz propagandát, köztük a betiltott Russia Today anyagait. A kormánysajtó nem bánja: a Magyar Hírlap idén több mint 1500-szor írt külpolitikai cikket a névtelenségbe burkolózó oldal alapján. Digitális nyomok vezetnek az anonim szerzőkhöz.
Az országgyűlési választások előtt fordult a hangvétel. És azóta is úgy maradt.
A magyar külügyminiszter eddig csak futás közben hallgatta az orosz szempontokat felhangosító Ultrahangot, most beszállt matchmakernek.
Spöttle-Nógrádi-Bende csatársorral és irgalmatlan bombagólokkal kezdte meg a szakértést az M1.
Mi történik az Origónál, a Magyar Nemzetnél, a Borsnál és a Mandinernél?
„A mi oldalunkon sajnos megmondták, hogy mit kell csinálni, mit kell mondani, ez nagyon nagy hiba volt” – mondta a fideszes véleményvezér, illetve ezek szerint véleményközvetítő.
Az orosz-ukrán háborúval robbant be, mára az ország egyik legnézettebb közéleti YouTube-csatornájává vált az Ultrahang. A mainstreamből kiszorultakat akarta felkarolni, végül a NER-média kedvenceivel lett a nyugatkritikusok olvasztótégelye - ahol nincs különbség a szakértők és konteósok közt.
A leépítések keretében pedig többeket az Origóhoz helyeztek át.
Németh Balázs feltette a kérdést, hogy Volodimir Zelenszkij ukrán elnöknek „érdemes volt-e ukránok tíz- és százezreinek az életét kockáztatni”.
Várhegyi kipróbált intézőember volt a Fidesznél: a kormányzati kérések hozzá futottak be, a közmédia vezetői pedig őt kérték arra, hogy járjon el a kormánynál.
A NER bukása után úgy érzik, „megváltoztak a tartalomfogyasztási szokások”.
Ha nem ránk szavazol, megölnek: a 2022-es és a 2024-es kampányhoz hasonlóan a Fidesz most is igyekszik mindenkit a totális háborús pszichózisba rettegtetni – mindezt akkora hazugsággal keretezve, hogy annak hét megszállt ukrán faluban sincs párja.
A magyar külügyminiszter fülébe Moszkvában is eljutottak Georg Spöttle szavai. A nyíltan az oroszoknak szurkoló „szakértő” rajongójaként Szijjártó egészen meredek dolgokat hallgat végig.
A héten négy napig figyeltem a Szíriáról szóló magyar állami híreket. Elég furcsa képet kap a világról, aki csak a közszolgálatból próbál tájékozódni.
Több vezetőt azonnali hatállyal felmentettek. Szintén leállították a Kossuth Rádió adását is, helyette a Bartók Rádió adása hallható.
„A Kossuth Rádió újra mindenkié” – szól az új szignál. A témák és a közreműködők csak azoknak lehetnek ismeretlenek, akik eddig kizárólag a Fidesz médiájából tájékozódtak. Belehallgattunk a történelmi rádiócsatorna újraindulásának első órájába.
A magukat PRO DOMO munkacsoportnak nevező, külpolitikai témákon dolgozó tudósítók és hírszerkesztők több mint 10 éven át gyűjtötték az anyagot: 2015-ös az első dokumentum, és idén április 11-i az utolsó.