Egyetlen ember, a 23. rendű vádlott V. Sz. P. kihallgatásával folytatódott csütörtökön a 25 milliárd forintnyi uniós és hazai költségvetési pályázatokat érintő korrupciós óriásper tárgyalása. (Az ügyről és a két éve tartó perről írt összes cikkünk elolvasható itt.) Miután azonban V. közölte, hogy nem tesz vallomást és személyi körülményeiről sem nyilatkozik, őt sem az ügyészség, sem a védők nem kérdezhették. Oláh Gaszton bíró így csak V.-nek a nyomozás során, az ügyészségen tett tanúvallomásait ismertette; ezekhez a vallomásokhoz aztán az I. rendű vádlottnak, K. T.-nek is több ponton volt hozzáfűznivalója. A tárgyalás végére ismét feszült lett a hangulat K. és Oláh Gaszton között, aki az utolsó percekben ezúttal is kiküldte a teremből a fővádlottat.
V.-nek több, az érdekeltségi, tulajdonosi körébe tartozó, illetve egyes pályázatok miatt hozzá kötődő cég korábbi projektjei miatt kellett bíróság elé állnia. Ezek között volt a már korábban felszámolás alá került, és a per kezdetére meg is szűnt Szamatel Kft. és Hiperon Genetics Kft., valamint a Premium Genom Kft., aminek a felszámolás a per folyamán, idén áprilisban kezdődött el. A vádlottat 2022 áprilisa és 2023 szeptembere között négyszer kísérelte meg kihallgatni az ügyészség, kétszer tett érdemi vallomást (az első alkalommal későbbi írásbeli vallomást ígért, az utolsón csak fenntartotta a korábban elmondottakat, és kérte az ügyvédjével, hogy az ügyben tett feltáró vallomásai és együttműködő hozzáállása miatt kedvező ítéletre tegyen javaslatot a vádhatóság).
A két érdemi ügyészségi vallomása (2022 szeptemberében és novemberében) számos ponton ellentmondó volt, egészen pontosan: míg az első vallomásában bagatellizálni igyekezett a szerepét, novemberben már részletesen beszélt arról, milyen szerepe volt és milyen információi voltak a pályázatok körüli ügyekben. V.-t a fővádlottal, illetve a 18. rendű vádlott H. A.-val való kapcsolatáról kérdezték (H. A. volt az, aki a nyomozás során egyezséget kötött az ügyészséggel és részletes vallomást tett, így az ő ügyében az első előkészítő ülésen ítélet is született).
A három cég 2015 óta rendszeresen vett részt pályázatokon, azokon körülbelül 5 milliárd forintot nyertek el, mondta első vallomásában. Nagyjából azóta ismerte H.-t, míg K.-t, az elsőrendű vádlottat 2017-ben ismerte meg, „politikai vonalon” ismerkedtek meg – a magát a tárgyalás kezdete óta fideszesnek valló K. később azt mondta: V. „ugyebár a szentesi Fidesz akciócsoportnak volt a képviselője” –, és mivel bármilyen célból is találkoztak, az sosem a minisztérium épületében történt, azt hitte, hogy K. már nem is dolgozik ott. Ezt erősítette meg benne az is, hogy K. egyik hobbija a luxusautók gyűjtése volt, azokat „előszeretettel megmutatta mindenkinek, köztünk nekem is”, márpedig, érvelt V.,
„egy állami alkalmazott nem jár 50 milliós autóval”.
Az első, 2022. szeptemberi vallomásában V. még azt mondta, hogy K.-val pályázati ügyekről csak akkor beszélt, ha K. nem érte el H. A.-t, „és üzent, hogy ezt vagy azt mondjak meg A.-nak”.
De arra a kérdésre, hogy adott-e át pénzt K.-nak, már 2022. szeptemberében azt mondta: „nem kívánok erre válaszolni”. Akkori elmondása szerint H. A.-val csak olyan pénzügyi tranzakcióik voltak, amik pályázatokkal kapcsolatos megállapodásokhoz kötődtek. Három pályázatra egyszer adott neki 9 milliót, mert H. A. azt mondta, „költségei keletkeztek”, de hogy milyen jellegűek, azt állítólag nem tudta, „A. nem tárta fel a kapcsolatait nekem”.
A második, 2022. novemberi vallomásában több ponton kiegészítette vagy átírta a korábbi szavait. Azt mondta, azért is gondolta, hogy K. már nem dolgozik a minisztériumban, mert 2019-ben K. azt mondta neki, hogy kirúgták, már be sem engedik, később azt, hogy kisebb pozícióba visszahelyezték, még később azt, hogy már nem jár be az épületbe.
Elismerte ugyanakkor, hogy már 2021-ben, amikor egészségügyi pályázatai első körben elbuktak, H. felajánlotta neki: el tudja intézni „hivatalos személyeknél”, hogy azok mégis nyerjenek, és hogy „10 százalék körül fognak megállni a költségek”. A 10 százalék később 13, majd 15 százalékra nőtt, egyszer például egy összegben kellett 20 milliót odaadnia H.-nak (azt mondta, korábban rosszul emlékezett, amikor 9 milliót mondott). H. ekkor neki azt mondta, hogy a tanúsítványokat kiállító állami szervnél, az IKFA-nál van egy összekötő személy, akinek fizetni kell. Hogy ez a közvetítő továbbvitte-e a pénzt az IFKA vezetőjének, azt nem tudja, tette hozzá (az IFKA vezetője az a Barta-Eke Gyula volt akkor, aki szintén vádlott, a Palkovics László volt miniszter korábbi bizalmasának számító férfi a korábbi tárgyaláson tagadta bűnösségét).
Ügyészségi vallomása szerint V. 2021 októberében tudta meg, hogy az I. rendű vádlott is kap a pénzből, méghozzá 5 százalékot, azt pedig már 2021 tavaszán tudta, hogy H. rendszeres havi díjat fizet Karsai Tamás volt pénzügyminisztériumi helyettes államtitkárnak – ő szintén vádlott, szintén tagadta bűnösségét –, aki tudomása szerint K. főnöke volt. A három cég pályázataiért 80, 75 és 80 millió forintokat adott át több részletben, készpénzben H. A.-nak 2021 végétől 2022 februárjáig. A vallomása szerint ekkorra K.-val már olyan viszonyban volt, hogy az egyszer azt mondta neki: több embert ismer a minisztériumban, akik révén „meg tud nyitni dolgokat, meg tud nyitni kapukat”.
A vádlott tudomása szerint volt olyan pályázati kiírás, amiben K. 70 pályázatot menedzselt, és arról is beszélt, hogy H. A. „minden pályázata vesztegetéses volt”. Vele egyébként olyan bizalmi viszonyba került, hogy H. egyszer megkérte, 2022 tavaszán menjen el a Félegyházi Tej tulajdonosához, K. Á.-hoz (szintén vádlott), aki küldeni fog neki valamit, amit fel kell vinnie Pestre (a cégnél nem sokkal korábban volt egy pályázathoz kapcsolódó helyszíni ellenőrzés). „Én ezt megtettem, elmentem a tejüzembe, K. Á.-val találkoztam, átadott nekem egy ételtartó dobozt, azt a fajtát, ami hungarocellből készült, és amiben a gyrost is szokták számítani. K. Á. ott előttem kinyitotta a dobozt, amiben pénz volt, nem számolta meg előttem a pénzt, és nem is mondta, hogy mennyi pénzről van szó, de ránézésre 3-5 millió forint körüli összeg”. Ezt a dobozt végül nem H. A.-nak, hanem K.-nek kellett odaadnia. V. azt mondja, addigra összerakta a képet, „ezért megkérdeztem K. T.-t, hogy ez a pénz az ellenőrzéssel kapcsolatos-e, amire ő igennel felelt”. A vallomásában arról is beszélt, hogy voltak olyan pályázati kiírások, amelyeknél az objektív pontok mellett volt egy olyan szubjektív elem, hogy minél előbb történt az elbírálás, annál nagyobb eséllyel lehetett nyerni, és az elbírálók maguk választották ki, hogy mely pályázók mely pályázataival kezdenek – nehéz egyébként a pályázatlebonyolításnak ezt a formáját nem a korrupció melegágyának tekinteni.
„Azt sem tudom, kicsoda, soha életemben a nevét sem hallottam K. Á.-nak”, mondta a vallomásra reagálva a fővádlott. Értelmezhetetlennek mondta, hogy 70 pályázatot tudott volna így „menedzselni”, mondván, ezek olyan speciális eljárásrendű projektek voltak, amikben nem a minisztériumi dolgozók értékeltek, hanem pályázat keretében kiválasztott és kódszámmal megjelölt személyek. Ha ez igaz, akkor ezek szerint mindenkit tudtam utasítani, mondta K. T., aki a folytatásban eljutott oda, hogy őt az ügyészség jelölte ki ebben az ügyben főszereplőnek, akinek bűnhődnie kell, méghozzá
„kis csisztka módon bűnhődjön, nem politikai leszámolás, ez csisztka típusú kommunista leszámolás, a vagyonát el kell fokozni, és az embert meg kell semmisíteni. Nyilván halálbüntetés nincsen, de… gyakorlatilag halálbüntetéssel sújtottak, mert többször meghaltam és egyszer élesztettek újjá, ezt sikerült elérni az ügyészségnek, mindenképpen meg fogom ezt hálálni egyértelműen”
Ekkor a bíró közbeszólt, hogy most megfenyegette-e az ügyészséget K., majd rászólt, hogy őrizze meg a tárgyalás maradék méltóságát. Később, amikor K. az ügyészségi eljárásról azt mondta, hogy „ha nyomozásnak nevezzük azt, amit ők műveltek”, a bíró figyelmeztette, hogy ez volt az utolsó lehetősége ilyen kijelentést tenni. A vádlott ezután azt mondta, „politikai döntés volt, hogy a helyszíni ellenőrzéseknél nem lehetett megállapítani semmi, ez elő volt írva a helyszíni ellenőröknek”, mert „meg kellett menteni az uniós pénzeket”, majd vádlott-társához azzal fordult, hogy
„saját magadat ásod csak el”
– utalva arra, hogy K. szerint ebben az ügyben csak egy darab dokumentum érvényes, minden más, így az egész eljárás is alaptörvény-ellenes. A tárgyalás végén Oláh Gaszton ismertette, hogy a vádlottnak táblabírókkal és kúriai bírókkal szemben is volt beadványa, illetve az ellene szóló beadványokat rajta keresztül adná be K. a törvényszék elnökének. Végül ki is küldte a teremből K.-t, akitől már korábban megkérdezte, hogy nem szórakozik-e vele és a tárgyalással, illetve előre jelezte neki, hogy ha legközelebb is zörgős, fehér szatyrával jön, aki kiküldi a tárgyalásról.
K. erre azt mondta, hogy neki ez szimbólum, mert az ügyészség szerint ebben a szatyorban vitt készpénzt luxusautót venni. „Tudom, K., magának Martin Luther King is szimbólum, a Kozma Sándornak tulajdonított megjegyzés is szimbólum, a fehér szatyor is szimbólum, nem érdekel” – felelte erre Oláh Gaszton, utalva K.-nak arra a pólójára, ami miatt idén szeptemberben vezettette ki a tárgyalásról. Ez pedig az ominózus fehér szatyor, még egy 2024 őszi fotón:
A tárgyalás után megkérdeztem K.-t, hogy a fehér szatyorral jön-e ennek ellenére, de csak az állítólagos autóvásárlás esetét mondta el erre ismét, illetve megmutatott egy lehallgatási jegyzőkönyvet, ami arra utalt, hogy H. A. az ITM egy, a perben vádlottként nem szereplő államtitkárával is szabálytalan kapcsolatot tartott fenn pályázati ügyekben.
Az 54 magánszemély vádlott ellen indult, cégekkel együtt már 79 vádlott ügyében folyó büntetőper 2024 őszén indult az úgynevezett előkészítő ülésekkel, azokon kilenc vádlott ismert be a bűnösségét és fogadta el az ügyészség úgynevezett mértéke indítványát. A bírósági tárgyalásos szakasz idén szeptemberben kezdődött a vádlottak tanúvallomásával, de eddig csak a VI. rendű vádlott élt a vallomástétel jogával, K. T.-nek például négy napja is volt arra, hogy megszólaljon, de csak két kivezettetés lett belőle.
A „széles körben kiterjedt korrupciós bűncselekmény gyanújával” kapcsolatos első hír 2022. április 20-án jelent meg, amikor a Pénzügyminisztérium igen szűkszavú közleményben bejelentette, hogy a Központi Nyomozó Főügyészség hivatali vesztegetés elfogadása bűntette és más bűncselekmények gyanúja miatt őrizetbe vette a tárca három pályázatkezelő munkatársát. Néhány nap múlva kiderült, hogy a Miniszterelnökség egy főosztályvezetője, egy állami cégvezető és egy pénzügyminisztériumi helyettes államtitkár is érintett lehet az ügyben (ez utóbbi kettő Barta-Eke és Karsai).
A nyomozás során a 2015-2022 közötti időszakból több mint 300, részben uniós finanszírozású, részben hazai költségvetési forrásból finanszírozott pályázatot vizsgáltak meg, és az ügyben akkora az iratanyag – nagyjából 100-120 ezer oldalnyi –, hogy a bírósági informatikai rendszer lefagyott, amikor megpróbálták feltölteni; csak a vádirat mintegy 400 oldalas.ű
Az ügyészség szerint az ügy főbb szereplői egymás között tolvajnyelvet használtak, különféle álnéven vagy becenéven emlegették a többieket: Kékszakáll (így Karsait, volt főnökét szólította a fővádlott), Pumukli, Pulykahusi, Faszfej, Okos madár, Kudlik Juli és Görögsali. A másodrendű vádlott az Öreg, a harmadrendű vádlott a Kedves álnevet kapta – ez a két név V. ma ismertetett ügyészségi vallomásában is elhangzott –, a helyszíni ellenőrzéseket Gestapónak nevezték. Az I. rendű vádlott az ügyészség szerint a konspiráció részeként butatelefont is beszerzett, amit évente cserélt; ügyészségen tett egyik, később visszavont, illetve módosított vallomása szerint azt hitte, az ilyen telefont nem lehet lehallgatni.
K. T.-t korábban többször is kivezettették már a tárgyalásról, most először az öltözéke miatt. Azt mondta, fegyelmi eljárást kezdeményez a bíró ellen, mert az „nyilvánvalóan megfélemlíti az eljárási érintetteket”.
A volt állami cégvezér, Barta-Eke Gyula vallomást sem tett a bírósági tárgyaláson, de Karsai Tamás volt helyettes államtitkár vallomása is csak annyira terjedt ki, hogy az ügyvédje kérdésére kijelentette: nem követett el bűncselekményt. Az I. rendű vádlott ismét szóváltásba került a bíróval, de most nem vezettették ki.