Soha nem éreztem magamhoz ennyire közel semmilyen más vidéket és nyelvet – mondja Esther Kinsky, aki megírta, hogy miért vett meg egy mozit Battonyán, és hogy miért hagyta el végül Magyarországot mégis.
A meddőségi harcnak és az anyaság első évének is van uniformizáló jellege, nagyon hasonló dolgokat tudnak átélni a nők – mondja Mécs Anna, aki regényt írt erről.
Legutóbb egy egyedülálló anya önéletrajzi monodrámáján dolgozott Garai Judit, de elméleti szinten is kutatja, hogy állíthatók színpadra elnyomott csoportok történetei. De hogyan lett egy dramaturgból a Partizán felelős szerkesztője?
Kötetben adták ki Térey János és Karsai György tragédiafordításait. Hogyan lehet élvezhető egy 2500 éves ógörög szöveg? És hogyan viselkednek a „hőseink” a hétköznapokban? – kérdeztük a klasszika-filológus professzort.
Rengeteg család szenved attól, hogy a tagjai nem tudnak egymással beszélni – mondja Babarczy Eszter, aki apjáról, a legendás színigazgatóról, illetve az ő haldoklásáról írt könyvet. Erre volt szüksége, hogy „túlélje ezt az egészet”.
Tényleg elkezdhet az ember másként élni 50 vagy 70 évesen? Meg lehet váloztatni az otthonról hozott mintákat? Egri Márta egy generációs különbségekről szóló előadás kapcsán gondolkodott el ezeken a kérdéseken.
13 év után köszönt le a székesfehérvári színház éléről a rendező, aki arról is beszél, hogyan fogadja a vidéki nagyváros közönsége Térey János szövegét vagy a benne lévő „leszbikus szálat”.
Egy előadásban minden zene, és amikor megérkezik a szerepbe, az elkezdi uralni a testét - mondja Sodró Eliza. A Hullámtörés drámai főszerepéről, naplóírásról, varázserőről és az intimitástréningről kérdeztük.
Fiatal nő jelenik meg a magányos férfi házában – nyilván egy öregezős bűncselekményről szól Tasnádi István darabja. Az Aranyélet és a Terápia vezető írójával a mai tévésorozatokról és az erős vezetők új aranykoráról is beszélgettünk.
Szörnyű a magyar film helyzete, de bármikor foghatok egy kamerát, és felvehetek jeleneteket - mondja Schwechtje Mihály, a Sünvadászat és egy új színházi előadás rendezője. Hogyan jut el valaki addig a mondatig, hogy „nem vagyok több csak átizzadt, sörszagú szégyen”?
Ilyen az ember: ha mesét lát, nyomozza a valóságot mögötte. Ha igaz történetet hall, arra gyanakszik, hogy az hamisság, túlzás. Kárpáti Péter drámaírót kérdezzük a fikció és valóság határvidékén épített életművéről.
Alapélménye a kiszolgáltatottság, nem esik nehezére olyan karaktert játszani, aki úgy kerül leszállóágba, hogy nem emlékszik a felszállóágra. Mészáros Máté a sikerei ellenére is kénytelen szembenézni azzal, hogy aki ma csak a színházból akar megélni, annak túl nagy áldozatokat kell hoznia.
Szakadék felé rohanó társadalomban keressük az egymáshoz vezető utakat – 1985 Amerikájában, 2025 Magyarországán. Totális színházcsinálásról és Donald Trump mentoráról is beszélgettünk Nagy Péter István rendezővel.
Az egyik legfontosabb színházi zenész, Kovács Márton mesél néptáncról, Kaposvárról és a Nemzetiről, az alkotás szabadságáról és a közösség erejéről.
Milyen az, amikor az egykori intézetis gyerek a saját életét látja viszont a színpadon? Hogyan lehet valaki egyszerre áldozat és tettes? A színésznő arról is beszél, hogy már elvégzett egy shiatsumasszőr-tanfolyamot, és lehet, hogy abból fog megélni.