Alkotótársai emlékeznek Tarr Bélára: Krasznahorkai, Víg Mihály, Cserhalmi György írt egy-egy tömény bekezdést az ÉS-be.
London szerint először fokozni kell a nyomást Moszkván, amíg nem mutat valódi szándékot a békekötésre.
Egy másik ügyben halálbüntetést kért az ügyészség a mindössze néhány óráig tartó elfuserált államcsíny miatt.
Nem volt, a két férfi csak ingyen elhelyezést nyert a fogdában.
Minden évben több tízezren felejtenek el időben nyilatkozni, megrövidítve ezzel saját magukat.
Küszködik a köd.
Elég volt elrabolni Madurót, és máris az amerikai elnök ölébe hullott a kitüntetés, amelyre annyira vágyott.
A Hamnetre már elkezdtek záporozni a díjak, miközben a közönség könnye egyre hull. Egy irodalomtörténeti esszével kezdődött ez a különös történet, amelynek végét sokat fogják emlegetni.
A Zorg fedélzetén olyan szörnyűségek történtek, amelyek még a rabszolgakereskedelemből élő Brit Birodalmat is megrengették. Némi jutalék reményében öltek a vízbe beteget, nőt, csecsemőt.
A jelentés alapján forráshiányból fakadt a kiskorúak jóllétét veszélyeztető működés, amelyet a kormány felelőssége lett volna megoldani.
A havazás fokozott terhelést jelent a rendőrségnek, a mentőszolgálatnak, a katasztrófavédelemnek, a honvédségnek, a kórházaknak és a tömegközlekedésben dolgozóknak is.
Az idősek szervezete a hidegre fokozottan reagál, a kisgyerekeket mínusz 10 fok alatt nem ajánlott sétálni vinni.
Jég, jég, jég, jég, jég, ennyi nem elég!
Egy ilyen veszteség után úgy tűnik, „minden rettenetesen unalmas lesz”.
Egyre nő a feszültség az Atlanti-óceánon orosz zászló alatt manőverező hajó körül, amelyet Washington inkább lefoglalni akar, nem elsüllyeszteni. Egy ilyen lépés következményei nehezen beláthatók.