Vészits Andrea könyvének főszereplője „nem szuperhős, hanem egy átlagos gyerek, aki néha fél, kicsit magányos, időnként hibázik, de nem adja fel.”

A szülő elvesztésének feldolgozása. Kijárási korlátozás. Umbria, mitológia, intertextualitás. Belefér mindez egy gyerekeknek szóló történetbe? Akinek van füle a hallásra, hallja!