A Miniszterelnöki Kabinetiroda tehát úgy akarja elkerülni, hogy sérelemdíjat kelljen fizetnie a Helsinki Bizottságnak, hogy inkább bevallja, a nemzeti konzultációban a saját véleményükről kérik ki az emberek véleményét.
Az újságírókat a Parlamentből előszeretettel kitiltogató házelnök a szovjet diktatúraexportról szóló konferencia fővédnökeként inkább a pokoli nyílt társadalmat szapulta. Szerinte valakik meg akarják szüntetni az emberek identitását.
A Jobbik frakcióvezetője bele akart rúgni a „polkorrekt médiába”, hogy az „kifehérítette a cigánybűnözőt”, miközben a lapok csak a rendőrség körözési fotóját tették ki, sőt még a jobbikos Alfahír is ugyanígy járt el.
Zavar az erőtérben a 15 millió magyar országában.
Orbán is ott van az EU-csúcson, amin a migrációs témákat már meg is beszélték. De a tanácsi következtetésekben nyoma sincs az ún. Soros-tervnek. Miről beszél a kormány?
Bocsánatot kértek miatta, de nem ez az első eset, hogy etnikailag félreérthető reklámmal álltak elő.
A felújított táblán nem sikerült eltalálni az aradi vértanúk kivégzésének dátumát, pedig az eredeti táblán minden jól szerepelt.
Csúcsidőben, az ajtókat felfeszítve, a sínek közé rohanva szálltak le a járműről a wimbledoni állomáson.
Valami ütőset akart mondani, de a miniszterelnök kedvenc oltása nem ugrott be neki.
Ez vagy a legbénább poén, amit életemben hallottam, vagy egy nagyon furcsa defekt.
A marosvásárhelyi Római Katolikus Gimnázium ügye háborította fel Németh Zsoltot.
Urbán Tamás fotóriporter 2000 lélegzetelállító fotójával bővült a Fortepan. A nyolcvanas évek: punkok, rockerek, rendőrök, mentősök, munkások.
Egy jól körülhatárolható, a magyarországi politikába a rendszerváltás körül berobbanó üzletemberről van szó.