A feministákat gyakran éri az a vád, hogy csak azzal vannak elfoglalva, hogy a jól fizető, magas társadalmi megbecsülést élvező pályákra tereljék a nőket, és hidegen hagyja őket az, hogy nemcsak ezekben a szakmákban nem valósul meg a nemek közötti egyenlőség. Százalékok ide, hagyományos nemi szerepek oda, fizetések így, karrierlehetőségek úgy, a tények tények maradnak. Vannak szakmák, amelyekből az egyik nem egész egyszerűen hiányzik.

A munka nemesít, de nem mindegy, hogy hol.

Egyszer talán eljön a nap, amikor arra a kérdésre, férfit vagy nőt választanál főnöködnek, a legtöbben azt válaszolják: mindegy, nem számít. Ha több nő kerülne vezető pozícióba, az emberek megismernék a különböző vezetési stílusokat és levonhatnák maguk a következtetéseket arról, milyenek a női és milyenek a férfi főnökök. Minden valószínűség szerint nem a neme, hanem a személyisége, a vezetési stílusa teszi a főnököt jóvá, vagy rosszá.

Magyarország állítólag gyerekbarát ország. A munkahelyeken ez többnyire nem érződik.

Hogy törheti át egy tehetséges ember, főleg egy nő a középvezetői pozíciót a felsővezetőitől elválasztó láthatatlan falat?

8-9 óra munka és 2 óra utazás után 6 óra jut a háztartási munkára és a családra. Így fest az átlagos, fizetett munkát is végző magyar nő hétköznapja.

Az államilag garantált fizetett szülési szabadság, a várandós, kisgyermekes nők számára garantált munkahelyi védelem és egyéb kedvezmények a közgazdászok szerint az eredeti célokkal szemben részben ellentétes hatást érnek el, mert növelik a nemi alapú diszkriminácót.

A dolgozó anyák sokkal inkább úgy érzik, nem hogy mindent megkapnának, de sokkal inkább az a helyzet, hogy minden a nyakukba szakadt.

A diplomaosztó örömmámora után csakhamar felmerül a kérdés, hogy lehet a diplomával boldogulni a nagybetűs életben. A Forbes a közelmúltban egy karriertanácsadó nőknek szóló tanácsait szedte pontokba.

Miért nem tudják a nők felsőoktatási sikereiket a munka világában is folytatni?

A nők rosszul fizetett pályákon való túlsúlya részben a társadalmi elvárásokban keresendő. A lányokat jellemzően már születésüktől kezdve klasszikus, sztereotíp nemi szerepekre szocializálják. Ebbe az is beletartozik, hogy a rosszabul fizetett humán pályák és segítő, asszitensi munkakörök, illetve a közalkalmazotti lét felé terelik őket.