Még van hátra egy kósza forduló, de lényegében véget ért a 2015/2016-os Premier League-szezon. Tudjuk, ki lett a bajnok, tudjuk, kik folytatják jövőre a Championship húsdarálójában, és jó eséllyel a nemzetközi kupaszereplők kiléte is bizonyos, így a pulzusszámunk maximum azon a ponton emelkedhet meg kissé, amikor eldől, vajon emberemlékezet óta először elmarad-e a St. Totteringham Day megünneplése az Andrássy úton. Hajtás után így aztán rendhagyó preview-t tárunk elétek: hamut szórunk a fejünkre, megszaggatjuk ruháinkat, és elismerjük, mi sem értünk jobban ehhez a gyönyörű játékhoz, mint Bognár György és Puhl Sándor szerelemgyereke.

Ipari famegmunkálók, akiknek véletlenül kijött a lépés, a nagyok csődjének köszönhetően képbe került újgazdag kiscsapat, a bírók által szemenszedett csalással megtolt tündérmese. Esetleg a jövő csapatépítésének példás útja, Disney-filmre kívánkozó csoda, klasszis edzővel és néhány finomra csiszolt gyémánthoz hasonlítható játékossal megspékelve. A Leicester City megítélésében nincsen középút: vagy szívből rühelli őket az ember - ez a ritkább -, vagy fenntartások nélkül megadja magát a könnycsatornáira nehezedő nyomásnak, és gyermekkori rajongásának minden szövetével a csapatra aggatja szerelmes érzéseit. Hajtás után nem igazságot tenni próbálunk, hanem megvilágítunk néhány olyan tényt, amely talán kevésbé vált ismertté a XXI. század eddigi legnagyobb sportcsodája kapcsán. I. rész, felderítés.

Sajnos a bajnoki cím kérdése már eldőlt és mostanság nem igazán akad olyan szezon, amikor még az utolsó fordulóban is tövig rágják a körmüket az élcsapatok szurkolói. Ellenben a Bajnokok Ligája helyekért folytatott harc éleződik, különös tekintettel a manchesteri csapatokra nézve. A kiesés elkerülése ellen vívott csata viszont talán még ennél is súlyosabb és persze sokadjára RIP Aston Villa. Szóval nem kell aggódni, mert ezen a hétvégén sem fogunk unatkozni, csak kicsit más irányba terelődik a hangsúly.

Amit még a hétvégén is csak kérdőjelekkel mertünk emlegetni, az hétfő estére bevégeztetett. Bajnokká vált a Leicester City! A szezont követően nagyon sok elemzést és véleményt tárunk majd elétek erről a jelenségről, egyelőre azonban maradjunk a hétvégi fordulónál, hiszen persze mások is pályára léptek a Rókák mellett, ráadásul éppen a londoni rangadó döntötte el a várva várt párharcot.

Hétvége óta már tényleg a csapból is a Leicester City és Riyad Mahrez folyik. A Spurs botlásával ugyanis a Rókák szinte biztosra vehetik a bajnoki címüket, egy nappal azelőtt pedig a PFA Players’ Player Of The Year gálán a csapat gyöngyszemét választották az év játékosának. Riyad Mahrez első Afrikaiként hódította el a díjat, ami dicséretes teljesítmény, ha figyelembe vesszük, hogy nem keveset futkosott azért egy Yaya Touré és egy Didier Drogba is angol gyepen. Ez a poszt azonban nem Mahrezről fog szólni, hajtás után a díj Premier League-érabeli nyertesei kapnak teret.

A Britannia és a mainstream magyar sportsajtó külföldi focival foglalkozó részlegének viszonya, khm, nem éppen baráti – és akkor finomak voltunk, valamint bájosan nőiesek -, de az, hogy esetenként kendőzetlen őszinteséggel robbantjuk a kritikát az ún. a szakma arcába, nem jelenti egyben azt is, hogy ne érdekelne bennünket, hogyan készül a produktum, amit hétvégenként rendületlenül bámulunk. Gondoltunk hát egy merészet, és megkerestük a DigiSportot (innen is csók- valamint virágözön zúdulását kérvényezzük a rettentően segítőkész Baumstark Tibire), hogy vajh, lenne-e lehetőség belepillantani, hogyan főznek ki egy hétfői összefoglalót a boszorkánykonyhában. A randi villámgyorsan összejött, Mark29 és mc_deere pedig nyakába kapta a fővárost, hogy a Váci úti stúdióból izgulja végig az előző hétvége meccseinek zanzáját. Hajtás után helyszíni riport a kulisszák mögül.

Hétfő van, ami megszokott esetben azt jelentené, hogy érkezik egy review a forduló érdekesebb történéseiről. Most viszont örömmel törjük meg a szokásos menetrendet, hiszen postaládánkba egyenesen a Wembley-ből érkezett egy élménybeszámoló a United-Everton FA kupa elődöntőről, így a héten főszerepben a kupa. Nem is szaporítanánk tovább, hajtás után a szó Attiláé.

Az FA-kupának köszönhetően csonka fordulónak nézünk elébe, melyben pár immáron teljesen tét nélküli meccset, pár igazán pikáns párosítás bolondít meg: Rafa visszatér legnagyobb sikerei helyszínére, a City pedig a forduló után könnyedén Wenger-kupás helyre taszíthatja az Arsenalt. Tovább után azt is átnézzük, mire mennek a bajnoki címért harcoló csapatok, lankadó ellenfeleik ellen.

Ladies and Gentlemen! A hét elején beharangozott, a Facebook oldalra már kikerült legújabb szerzemény ezennel meghódította blogunkat is. Igen, egy podcast, ami a YouTube-on hallgatható meg, a pilotban pedig mc_deere, Beyonder és stanleykubrick vállalták hangjukat.

Aki huzamosabb ideje követi hőn szeretett bajnokságunkat, az biztosan nem lepődik meg azon, hogy az angol focihoz a vak bírók épp úgy hozzánőttek, mint a kétlábas becsúszás, a kőhajítóval az ötösre küldött bedobások, és a fejeléskor kötelező könyökhasználat. Sajnálatos apropó, hogy a mögöttünk hagyott hétvége legfontosabb meccsét - Leicester vs. West Ham - is egy gyengén látó sporttárs, bizonyos Jonathan Moss fütyülte rojtosra, így arra gondoltunk, összeszedjük nektek az elmúlt néhány évtized legfelháborítóbb csalásait tévedéseit, szigorúan a teljesség igénye nélkül.

Ha valaki nyerő focicsapatot akar építeni, pontosan tudja, hova kell nyúlnia első helyen, és vesz egy fasza kapust. De mit csináljon az, aki a magyar internet legkirályabb Premier League-blogját szeretné beizzítani? Naná, hogy beszákolja kis hazánk legelvetemültebb fanjait, akik nem csak a saját csapatuk dolgában tökéletesen tájékozottak, de tudnak írni, sőt, humoruk is van. Hajtás után ők mutatkoznak be, szép, tökéletes libasorban, és grátiszként azt is elmondják, milyen kispályás hobbicsapatot dobnának össze PL-legendákból.

A Bajnokok Ligája és elődje, a BEK története tele van legendás sztorikkal. Különösen érdekes, hogy amíg öt különböző angol csapat nyerte el a trófeát, addig Olaszországból például csak három, Spanyolországból pedig mindösszesen kettő tudott diadalmaskodni az 1955 ősze óta megrendezett sorozatban. További érdekesség, hogy más angol csapatok is milyen közel voltak a sikerhez anno, azok közül, amelyek végül soha nem nyerték el a trófeát. Sorozatunkban őket idézzük fel nektek, szigorúan az ősidőkbe visszanyúlva. A mai nap a Derby County csapatáé.

A Sunderland laposra passzírozásával újabb lépést tett a célszalag felé a Leicester, és csak azért nem mondjuk, hogy Ranieri mellkasán már szinte feszül a zsinór, mert a Tottenham is megcsapta a Unitedet hazai pályán. Az Arsenal ellenben kiszállt a további küzdelmekből, és a negyedik hely, valamint a kiesés vonatkozásában is tisztulni látszanak az erőviszonyok. Hajtás után ráhúzzuk a vizes lepedőt Wengerre, megkapja a magáét Bilic valamint Van Gaal, és jönnek mára részben elfeledett összegző rovataink is.

Csak azért nem mondjuk, hogy az Arsenal kibucskázik a bajnokesélyesek közül, mert eddig sem volt köztük, és ezen jottányit sem változtat majd a tény, hogy a Spurs újabb elszalasztott győzelme okán matematikailag még mindig lesz miben bizakodni Wengerék térfelén. Mármint a második helyet illetően, mert a Leicester újabb győzelmével végleg rátekeredik a célszalagra, és legalább olyan egyértelművé teszi a bajnoki címért folyó harc végkimenetelének esélyeit, mint a Pulis bandáját móresre tanító Manchester City a Wenger Trophy sorsát. Hajtás után bombabiztos tippek, és egy csipetnyi politikai humor, japán bonbonokba csomagolva.

Arsene Wenger, Pep Guardiola, Louis van Gaal vagy José Mourinho, Mauricio Pochettino, Claudio Ranieri, Jürgen Klopp, Ronald Koeman, Slaven Bilic és – talán – Rafa Benítez. Ehhez a társasághoz csatlakozott a héten Antonio Conte. Ők lesznek, vagy lehetnek ugyanis a Premier League-csapatok menedzserei és edzői a következő szezonban. És akkor az olyan helyi bálványokat, mint Tony Pulis, Sam Allardyce vagy Alan Pardew még nem is említettük... Tovább után utánajárunk, hogy mi az oka a sok zseniális külföldi menedzser Angliába való migrálásának és megnézzük, mire mehet az olasz Londonban.