A szervezők azt kérték, hogy ahol lehet, a diákok a feladatokat ugyanúgy, de más helyszínen, például művelődési házban vagy másik iskolában írják meg.
Tiltakozik egy szülői szervezet, de a Nemzeti Pedagógus Kar elnöke sem támogatja, hogy kötelező legyen a gimnáziumi felvételi ponthatár. Radó Péter oktatáskutató szerint egy ilyen lépés a brutális kasztrendszert erősítené, Horn Dániel közgazdász viszont azt mondja, a kulcskérdés az, hogy hány diák érettségizik le, amit technikumban is megtehet.
Így a gimnáziumok helyett a szakképzésbe terelik a gyengébb felvételi eredményt elérő diákokat. A Klebelsberg Központ szerint az ajánlással csak növelnék a gimnáziumi képzés presztízsét.
Az ELTE-n például 19 százalékkal kevesebb hallgató kaphat állami ösztöndíjat, mint tavaly.
A Mészáros Csoport szerint a megállapodás „új szintre emeli az oktatás és a szakmai képzés kapcsolatát”.
A kormány nem tett eleget azért, hogy a korlátozó intézkedéseket töröljék.
Varga-Bajusz Veronika elismerte, hogy évek óta megoldatlan kérdés a kollégiumi férőhelyek hiánya.
Van, ahol a nevelő-oktató munkát közvetlenül segítő munkatársaknak is utalnak.
Céges formában működne tovább a kiéheztetett Műegyetem, a szenátus megszavazta, hogy maguk kezdeményezik a modellváltást.
„Állítana karácsonyfát a családjának, ha a lucfenyő is a tanársegédi garantált bérének 10-20 százaléka volna?”
Unger Anna szerint senkinek nincs joga ahhoz, hogy a bírálóbizottságot meghurcolja és a szakmai tisztességüket megkérdőjelezze.
Olyan működési modellben gondolkodnak, amely egyszerre biztosítja a magas színvonalú oktatást, az egyetemi autonómia megerősítését és a versenyképes bérezést.
Ráadásul nem saját maguk dönthetnék el, hova.
Merthogy „Csepelen ugyanazok a folyamatok zajlanak, mint Magyarországon általánosságban: öregszik és fogy a lakosság, ezzel pedig a gyerekek száma is”.
A javaslat az átalakításhoz kötné a béremelést, az ingatlanvagyont a Magyar Tudományos Akadémiától a Kutatási Hálózathoz szervezné át, az intézményvezetők jogkörei csorbulhatnának.