A Katona József Színház tantermi előadást készített a Sorstalanságból. Felidézik, milyen gyermekként ráismerni egy gyűlölettel teli rendszer működésére, és arra, hogy mindezt hányan nézték végig tétlenül.
A pénzt 15 független színház, társulat és színházi neveléssel foglalkozó szervezet között osztották el.
Horváth Lajos Ottó és Szász Júlia apa-lánya párost alakít a Centrálban.
Karsai Dániel élete tökéletes alapanyag, és az általa írt előadásból többet tudhatunk meg róla, mint eddig bármikor. De Szenteczki Zita rendezése sokkal több, mint az ismert történet elmesélése.
Színházi társulatot vezetett, sikeres filmet rendezett, közösségi teret nyitott itthon, de ősztől inkább New Yorkban tanul tovább Boross Martin. Szerinte szinte minden független műhelynek lassan-lassan az aktivizmus felé kell ellépnie, ha meg akarja őrizni a függetlenségét.
A színésznek állítása szerint maradandó fogyatékossága alakult ki a baleset következtében, és cáfolta, hogy a színház Vidnyánszky állításaival szemben több milliós kártérítést fizetett volna ki neki.
A színház közleménye szerint az előadás közben megsérült színésznő nem együttműködő.
A színésznő szerint nem teljesen feleltek meg a valóságnak az igazgató szavai.
Nem hibátlan a fiatal alkotók és érintettek alkoholizmusról szóló előadása, a 1,5 ezrelék. De micsoda hatása lenne, ha ilyen produkciók járnák az országot!
Június 12-én indult a gyűjtés, már több mint kétmillió forintnál járnak.
Vecsei H. Miklós a következő évadtól a társulathoz szerződik.
Magánpoklok, amelyekből a társadalmi kilátástalanság is kiolvasható – erről is szól Ördög Tamás legújabb rendezése. Interjúnkban arról is beszél, hogy szerinte „borzalmas állapotban van most a közönség, mintha mindenki megkattant volna a covid óta”.
Független társulatok, kortárs magyar szöveg, produceri szemlélet költözik a Margit-körútra.
Ionescu Raul az egyik pályakezdő színész, akire érdemes lesz odafigyelni a jövőben. Beszélgettünk rövidfilmezésről, nyomulásról, de osztályfőnökéről, Vidnyánszky Attiláról is.
Szántusz Noémi színházi társasjátéka azt ígéri, hogy egy személyes kiégéstörténetbe avatja be a nézőt, de nem egészen ez történik. Igazi tétje akkor lesz az előadásnak, amikor az elnyomott gyerek világgá üvölti, hogy elég volt.