színház
Te megennél egy embert?
1782-ben több mint 100 cigányt ítéltek halálra kannibalizmus miatt, amit sosem követtek el, közülük 41-et ki is végeztek. A tragédia történetét dolgozza fel Boda-Novy Emília darabja, az Emberevők, ami egyszerre szól a méltóságról és a társadalmi előítéletekről.
Leo Grande – idősödés és szexuális szabadság a színpadon
A színház az egyszerű, zsigeri konfliktusokat szereti, amit a néző előbb érez, mint ért. Izgalmas kísérlet ilyen intim térben színre vinni az új kalandra vágyó özvegyasszony drámáját Udvaros Dorottyával.
„Úgy akarok táncolni, ahogy a Kovács Marci”
Az egyik legfontosabb színházi zenész, Kovács Márton mesél néptáncról, Kaposvárról és a Nemzetiről, az alkotás szabadságáról és a közösség erejéről.
Oscar-jelölt fekete színésznő lesz Jézus a Jézus Krisztus Szupersztár új előadásában
A nigériai származású Cynthia Erivót a Wickedben nyújtott alakításáért jelölték Oscarra.
„Jó lenne nem elfelejteni azt a lányt” – interjú Simkó Katalinnal
Milyen az, amikor az egykori intézetis gyerek a saját életét látja viszont a színpadon? Hogyan lehet valaki egyszerre áldozat és tettes? A színésznő arról is beszél, hogy már elvégzett egy shiatsumasszőr-tanfolyamot, és lehet, hogy abból fog megélni.
„A legtöbb skatulyát az ember magának kezdi el létrehozni”
Kortárs kikacsintások és ezeréves sztorik, éneklő állatok és Parti Nagy-dalok. Fábián Péterrel nem csak új rendezéséről, hanem a szórakoztató és a politikai színház korlátairól is beszélgettünk.
Krimi a zsinagógában
Feldolgozható színpadon az őrület? És ellenállhat neki bárki a művészet segítségével? A holokausztot túlélő sonderkommandós bezárkózik a bábjával, a néző pedig nem tudja, ki a bűnös és ki az őrült.
Kizökkent az idő: kultúrkatyvasz Nagy Feró körúton belüli feltámadásán
A Cseh–Bereményi-féle Frontátvonulás után a Sicc társulat tagjai most Nagy Feró Hamletjét dolgozták újra, nem is akármilyen helyszínen, a belváros közepén az Akvárium Klubban. A premieren azonban a közönség legalább olyan érdekes volt, mint a színpad.
„Ami igazán érdekes, az az, hogy a nézők felfedik a bennük meglévő előítéleteket”
Bírósági tárgyalás arról, hogy megtörtént-e a szexuális erőszak – ezt a felkavaró helyzetet viszi színre Székely Kriszta. A Katona igazgatói székéért induló rendező arról is beszél, hogy nagyon megviselte a szakmát az elmúlt időszak.
„Az átmeneti káoszt szoktuk Kelet-Európában demokráciának nevezni”
Új befejezést írt Spiró György a magyar drámairodalom klasszikusához, és az orosz megszállás alatti lengyel életet bemutató Az imposztor ma sem kevésbé aktuális, mint negyven éve. Az íróval hatalomról és megalkuvásról beszélgettünk.
„Volt néhány év a pályám során, amikor lehetett attól félni, hogy az idegrendszerem nem bírja a gyűrődést”
Fullajtár Andrea sokszor erős, öntörvényű nőket játszik, és közéleti ügyekben is kiállt a színpadra, de egy visszataszító személyes üzenet után ezzel felhagyott. Egy tárgyalótermi dráma után a saját nagymamáját alakítja majd, de interjúnkban arról is beszél, mennyire mély nyomokat hagy egy szerep a színészekben.
Gyermekotthonok a színpadon: világot hamvasztanak el szívükben
Az áldozatok csillapíthatatlan lelkifurdalásától a rendszeres csoportos nemi erőszakig annyi mindent enged át magán a közönség, hogy az időnkénti csendeket rendszeresen szipogások szakítják meg. De az Exit Generáció előadása nem csak a téma keménysége és az alapos anyaggyűjtés miatt hatásos.
„Kötelezővé kéne tenni a bukást, mert anélkül semmi nincs”
A művészetellenes közhangulatról és a siker „pusztító diktatúrájáról” beszélgettünk Urbanovits Krisztina színésszel. Na meg a vadkapitalizmus és a NER együttes tombolásáról.
Egy ezoterikus elvonulás ellentmondásai
A fogyasztásellenesség, a lemondás kultusza olyan népszerű, hogy szinte minden eladható vele, még a színházi közösségi élmények is. Ettől olyan ambivalens Tarnóczi Jakab rendezése is.
„Beül a gyökér az előadásra, és átmenetileg hülyébb lesz, mint amilyen hülye szokott lenni”
Az Oktatás a TÁP Színház előadásában kvázi liliomtiprás. Tanár-diák vérfagyasztó, diktatórikus viszonyát láthatjuk, miközben saját passzivitásunk is megkérdőjeleződik: miért nézzük tétlenül, ahogy ránk erőltetik vezetőink az akaratukat? És miért sétál ki végül a néző, aki felült a színpadra?