Egyre jobb ez a történet.
Ungváry Krisztián történész megírta, miért hagyta ott az 56-os Intézetet benyelő állami intézetet. Marinovich Ede ugyan nem volt hálózati személy, de társadalmi kapcsolatként jelentett az ismerőseiről.
Élete utolsó hónapjaiban az '56 utáni megtorlás miatti felelősség nyomasztotta. Aznap halt meg, amikor a Legfelsőbb Bíróság rehabilitálta Nagy Imrét és mártírtársait.
Hohenzollernék kérik vissza a kincseiket is.
Valószínűleg a srebreniciai mészárlás áldozatai közül is kerültek bele.
Orbán Viktor is méltatta a két gyilkos diktatúra közti erős kötődést, de a kulturális államtitkár sokkal jobban beleélte magát a feladatba.
De a csontok már nem voltak ott.
Kipróbálta, mennyire dolgozhat szabadon, miután a kormány kedvenc történetkutatója bekebelezte az '56-os Intézetet. Eddig bírta.
A történész szerint a demokratikus ellenzék nem fideszes képviselőit kiradírozták a rendszerváltók közül.
De senki nem vette komolyan.
Hogyan kezelte a csernobili katasztrófát a magyar állam a színfalak mögött? Ezt korabeli iratokból ismerhetjük meg a levéltárakból.
Finoman szólva is ritkaság.
Kipróbálja, hogy a kormányzati intézménynél mennyire gondolják komolyan a függetlenségről szóló szabályokat.
Az állambiztonság utolsó nagy erőpróbája volt, hogy békés maradjon 1989. június 16-án a megemlékezés.