Főnököm, Washington is fontos, de itt lenne a szentivániak ügye! (Taps, függöny.)
Kielemeztük a Fidesz és a Tisza kommunikációs stratégiáját. Szóhasználat, témaválasztás, keretezés, hatáspiramis. Meglepő dologra jutottunk, a technikákat „Aki mondja másra, az mondja magára”, illetve „Vagy te, szamár létedre” módszereknek neveztük el.
Elmondta, nem volt szándékában „könnyedén venni egy fiatalember meggyilkolását”.
Hogy van az, hogy valaki ennyire kihagyja élete fő művéből a saját fiát? Elviseli-e egy házasság azt, hogy a feleségnek éveken át titkolóznia kell a férj előtt? Mindenki közügyként ismeri Hatvanpusztát, pedig a személyes dráma legalább ennyire fontos szál benne.
Amikor a legjobb emberektől jön a legerősebb kritika.
„Mindenki tisztában van vele, hogy Kopaszoszt többet tud a magyar irodalomról, filmről és politikatörténetről, mint Tarr Béla, Ungváry Krisztián és Nádasdy Ádám együttvéve, de a kérdésünk az lenne, ha Hadházy Ákostól elveszik a drónkameráját végre, ha mindenki befogja, aki máshogy látja, mint ön, és elköltözik ebből az országból, akkor kinek az adójából épül majd Hatvanpusztára jegesmedveszauna, gyémánt csizmalehúzó, meg cápaleves szökőkút?”