A hosszúlépés.járunk? arról szól, hogy megmutassuk Budapest legizgalmasabb helyeit és szóban-írásban elmeséljük, előttünk kik és hogyan éltek, dolgoztak, csavarogtak és kockáztattak itt. Városi sétákat szervezünk és könyveket írunk, mert hiszünk benne, hogyha megismered Budapestet, nem tudod nem szeretni. Posztok mindenről, amit menet közben találunk, Koniorczyk Boritól, a hosszúlépés társalapítójától.
Hol laktak és hogyan viszonyultak a nyugatosok a városhoz, amely mindannyiuk számára idegen volt? És miért dolgoztak inkább kávéházakban a hivatalos szerkesztőség helyett?
Félelmetesen vonzó femme fatale, vagy a megfelelő sósborszeszen töprengő szolid fehérnép? Ha a 20. század elején készült plakátokat nézegetjük, kevés derül ki a kor hús-vér asszonyairól, de a nőkre nehezedő ellentmondásos elvárásokról és a századforduló rohamtempóban változó világáról rengeteg minden.
Kevesen tudják, de a Csepeli Munkásotthon retró szürkesége dúsan aranyozott szecessziós belsőt rejt. Aki ma benyit ide, szinte ugyanazt látja, mint az 1920-as években az embertelen körülmények között élő csepeli munkások. Akik nagyon szerettek volna egy helyet, ahol találkozni tudnak.
Dühöngő talyigák versenypályája lett Kossuth Lajos fasorából, a frissen szerzett pénz szaga szállt a levegőben, az ország leggazdagabb emberei költöztek az Andrássy út környékére.
Hiába tartották múló divatnak a mozgóképet és hiába kiáltották ki „a polgári mocsarasítás legkiválóbb eszközének”, a mozi pár év alatt meghódította Budapestet.
„Nincs karácsony Corvin nélkül!” - tartotta a mondás. Fénykorában élőzene, vörös ernyős villanylámpa, gigantikus játszóház és a város első mozgólépcsője várta az ajándékvásárló tömeget.
Egy stílus, amit szinte mindenki szeret, de keveseknek ugrik be róla Kőbánya. A századforduló menő belvárosi építészei közül kevesen kirándultak a külvárosba, így a környék egyébként roppant izgalmas szecessziós épületei a peremre szorultak.
15+1 hely, történet és pillanat, amelyek mindig megdobogtatják a szívünket a 151 éves fővárosban. Soós Bertalan fotóival.
A Csontváry-házról sokan tudják, milyen regényes körülmények között menekült meg itt a magyar festészet több remekműve a pusztulástól. De nem ez az egyetlen érdekes története.
A Horthy-korszakban Budaörs neve egyet jelentett a jövővel és a high-techhel, itt, a főváros határában épült fel Magyarország első kisgépes nemzetközi repülőtere.
Az egykori pesti városfal mentén haladva ma is megidézhető a kor, amikor Budapesten száznál is több bordély működött, a szifilisz igazi népbetegség volt, és a leánykereskedők a rendőrkapitányságon hálózták be gyanútlan áldozataikat.
A társadalom szerencsés fele alig várja, hogy egy-egy hétvégére lepasszolhassa a gyereket a nagyszülőkhöz. Mások viszont pont azért küzdenek, hogy legalább havonta egy éjszakát - saját otthon helyett - ún. kapcsolattartó lakásban tölthessenek, végre családként.
A hely, ahol egymástól öt percre találunk kétezer forintos péksüteményt, és olyan jobb sorsra érdemes lakóházat, amelyet mintha csak a friss műanyag nyílászárók tartanának össze. Magyaros szűrmotívum, szefárd imaház, modernista lakótömb egymás mellett.
Kincsem a 19. század végének Puskás Öcsije volt, a maga korában az egyetlen magyar, akit biztosan mindenki ismert külföldön. A verhetetlen versenyló otthona a belvárosi Kincsem-palota volt, amelyet egy elhivatott házmester mentett meg a beköltöző kommunista káderektől.
A második világháború végén Budapest romokban hevert. Az újjáépítés első lépése az volt, hogy valakinek el kellett döntenie, mi az, ami még menthető a szétbombázott városban. Ez a személy pedig a legtöbb esetben egy alacsony, törékeny nő volt, aki később New York-i felhőkarolókat épített.