És még csak nem is Petőfi Sándor versének kéziratáért.
A Hősök terén olyanok is magyar zászlót lengettek, akik korábban nem tették volna ezt politikai rendezvényen.
„Ha egyszer tényleg találkozunk, valakit lepedőben visznek el. Nyilván nem engem.”
Hiszen ők is hazafias kötelességből forgatták le.
„Állt a magyarok miniszterelnöke maroknyi baráttal a nem túl jó fényben, és csak nyúlt az idő, mint a rétestészta” – írja megindító fohászában a Mandiner sztárja.
Hosszabb és jobb minőségű, mint amit eddig láthattunk.
„Oláh, kolerás kánaánban mutáns fajták Csák Norissza!”
Holnap lesz a halála százéves évfordulója, ami után Nagy Endre írta a legbájosabb nekrológot.
A miniszterelnök megmondta, ki a magyar, nemzetünk nagyjai pedig kimaradtak a szórásból.
A Párizsba menekült költő levélben köszöntötte a hódmezővásárhelyi változások hírét. Még 1910-ben.
"A mi sajtótörvényeink, szokásaink, fölfogásaink s domináló társadalmi áramlataink mind a sajtószabadság kivégzését célozzák" - írta a Nagyváradi Naplóban.
Orbán szerint „ahhoz égnek és földnek össze kell szakadnia”, hogy meginogjon a bizalma Matolcsyban. De ez utalás Ady Endre egyik versére, ami szerint pont akkor lesz majd jó világ.
„Kis nemzetnek még lélegzetet vennie is radikálisan kell”, idézte a miniszterelnök Adyt. Ady a francia forradalmat megcsúfoló klerikálisok elleni kirohanásában írta az idézett mondatot, ahol „a jövendőnek prófétáiról, a nagy szociáldemokratákról s nemes szabadkőművesekről” is írt.
Mikszáth volt az első keresztapa? Rejtő Jenő, mint brutális gyilkos? Móricz Zsigmond, az oligarcha? A korabeli fotók alapján akár így is lehetne.