Első körben már végigcsinálták a tíznapos hatósági karantént is.
A pakisztáni hatóságok szerint már nem tudnak több afgán menekültről gondoskodni, így az emberek teljesen magukra vannak utalva.
Eddig mondjuk nem adták annak jelét, hogy választást is tartanának. Hasszán Ahund molla kormányfő a tálib mozgalom alapító tagjainak egyike, az ENSZ terroristákat számon tartó listáján is szerepel.
Több száz gyereket kísérő nélkül menekítettek ki az országból.
Örökséget hagytak hátra Afganisztánban.
Nem engedik videózni sem az eseményeket. Ez a legnagyobb megmozdulás eddig az új hatalom ellen.
A tálibok benyomultak a tartományba, több közhivatalt is elfoglaltak, ám a heves harcoknak nincs még végük.
Az afganisztáni szélsőségesek felismerték, milyen jó eszköz a közösségi média, és használják is.
Ha magyarázatot keresünk a húszéves afganisztáni háború kudarcára, akkor érdemes úgy vizsgálnunk, ahogy az amerikai politikai és katonai vezetés folyamatában tekintett rá: egy olyan katonai akcióként, aminek a kezdete után egy, legfeljebb két évvel hátra lehet hagyni az országot.
Ahmed Maszúd, a pandzsíri Nemzeti Ellenállási Front (NRF) vezetője korábban még arról beszélt, nyitott a béketárgyalásokra a tálibokkal.
Elszeparálják őket a férfiaktól, még ugyanazt a bejáratot sem használhatják, és csak nők, illetve „erkölcsös idős férfiak” taníthatják őket.
Közben egy másik varsói szállásról négy afgán férfi került kórházba, szintén gombamérgezés miatt.
Engedték nekik, de végig fegyveres őrök figyeltek rájuk és a bámészkodókra.
A volt kormány levelezése értékes információkat rejt az új hatalom számára.
A talibán szerint már Afganisztán teljes területe az övék, a pandzzsíri ellenállók azt mondják, hogy visszaverték a tálibokat.