Fitneszterror követte a szuperedzőt új klubjához.

Kisebb szünet után újra úgy éreztük, itt az ideje mikrofont ragadni, és az éterbe kiabálni a gondolatainkat. Elsősorban a frissiben mögöttünk hagyott Eb-vel foglalkoztunk, de az adás második részében nem tudtuk megállni, hogy ne okoskodjunk meg néhány friss igazolást, a Leicester bajnoki- és BL-esélyeit, Mourinho alakváltásának lehetőségeit, és arra is kerestük a választ, vajon melyik csapat lesz a következő Premier League-szezon Portugáliája. Ja, és persze a közvetítési jogokat övező herce-hurca sem maradhatott ki. Hajtás után podcast, szeressétek.

(Öt évvel ezelőtt indult útjára a Kislány, nagy foci blog, s talán akkor még maga László Ági sem gondolta volna, hogy mára ő lesz hazánk legismertebb labdarúgással foglalkozó női bloggere. Több mint kilencezres követőtáborral rendelkezik a Facebookon, ahol elmondása szerint, remek társaság gyűlt össze. Többek között én is onnan ismerem, és mivel mindig is kíváncsi voltam honnan ered nála ez a nagy futball-láz, úgy döntöttem utánajárok a kérdésnek, és megkérdezem őt magát. Szóba került a blogolás mellett, hogy mit gondolnak a környezetében élők a foci iránti szenvedélyéről, illetve - mivel Ági kedvenc csapata a Premier League-ben játszik - az elmúlt szezon és a bajnokság körüli események mellett sem mentünk el szó nélkül.

„Ti itt Angliában olyan stílusban játszotok, amit mi a kontinensen már rég elfelejtettünk. Erővel, de rendszer és technika nélkül” – mennydörögte 1960-ban Helenio Herrera, miután a Barcelona edzőjeként 9-2-es összesítéssel ejtette ki a BEK negyeddöntőjéből a korszak messze legjobb angol csapatának számító Wolverhampton Wandererst.* A figyelmeztetésből a szigetországban azóta sem tanultak: úgy tűnik, mintha az angol futball évtizedek óta ugyanazokat a hibákat ismételgetné. De vajon tényleg?

Roy Hodgson nagyon sajnálja, hogy az angol csapat csak ennyire volt elég ezen az Eb-n.

A West Ham szurkolói. Feszült meccs lesz kedd este az angol bajnokságban.

A szezon előtt biztos kiesőnek tartott Leicester City megnyerte az angol bajnokságot, és egyúttal visszaadta a reményt: a foci mégiscsak egy olyan játék, amiben bárki nyerhet.

A Britannia és a mainstream magyar sportsajtó külföldi focival foglalkozó részlegének viszonya, khm, nem éppen baráti – és akkor finomak voltunk, valamint bájosan nőiesek -, de az, hogy esetenként kendőzetlen őszinteséggel robbantjuk a kritikát az ún. a szakma arcába, nem jelenti egyben azt is, hogy ne érdekelne bennünket, hogyan készül a produktum, amit hétvégenként rendületlenül bámulunk. Gondoltunk hát egy merészet, és megkerestük a DigiSportot (innen is csók- valamint virágözön zúdulását kérvényezzük a rettentően segítőkész Baumstark Tibire), hogy vajh, lenne-e lehetőség belepillantani, hogyan főznek ki egy hétfői összefoglalót a boszorkánykonyhában. A randi villámgyorsan összejött, Mark29 és mc_deere pedig nyakába kapta a fővárost, hogy a Váci úti stúdióból izgulja végig az előző hétvége meccseinek zanzáját. Hajtás után helyszíni riport a kulisszák mögül.

Cyberbiztonsági cégek nézik át egyre gyakrabban, nem írnak-e rasszista vagy szélsőséges dolgokat a kiszemelt focisták a közösségi oldalakra.

A Bajnokok Ligája és elődje, a BEK története tele van legendás sztorikkal. Különösen érdekes, hogy amíg öt különböző angol csapat nyerte el a trófeát, addig Olaszországból például csak három, Spanyolországból pedig mindösszesen kettő tudott diadalmaskodni az 1955 ősze óta megrendezett sorozatban. További érdekesség, hogy más angol csapatok is milyen közel voltak a sikerhez anno, azok közül, amelyek végül soha nem nyerték el a trófeát. Sorozatunkban őket idézzük fel nektek, szigorúan az ősidőkbe visszanyúlva. A mai nap a Derby County csapatáé.

A Sunderland laposra passzírozásával újabb lépést tett a célszalag felé a Leicester, és csak azért nem mondjuk, hogy Ranieri mellkasán már szinte feszül a zsinór, mert a Tottenham is megcsapta a Unitedet hazai pályán. Az Arsenal ellenben kiszállt a további küzdelmekből, és a negyedik hely, valamint a kiesés vonatkozásában is tisztulni látszanak az erőviszonyok. Hajtás után ráhúzzuk a vizes lepedőt Wengerre, megkapja a magáét Bilic valamint Van Gaal, és jönnek mára részben elfeledett összegző rovataink is.

A londoni derbi igazi nyertese a Leicester lett, ez a mögöttünk hagyott kör első és legfontosabb következtetése. Na meg az, hogy innentől már tényleg Ranieri bandájának áll a zászló a bajnokságban, nincs mellébeszélés, se kifogás. Kilenc meccs van hátra, öt pont az előny a Spursszel szemben, tündérmese ide vagy oda, ez olyan komoly fór, amit tényleg csak elbalfaszoskodni lehet. Hajtás után erről, és hat másik dologról értekezünk a hétvégi PL-forduló kapcsán.