-Cesc Fabregas a Premier League történetének egyik legjobb középpályása. Ifjú titánként robbant be az Arsenal kezdőcsapatába, majd évekkel később csapatkapitányként tért vissza Barcelonába, hogy aztán végül a Chelseanél végezze. A bámulatosan kreatív középpályás ugyan még csak 29 éves, de mostanra úgy tűnik eljutott karrierje mélypontjára. A kétrészes posztsorozatunkban megpróbálom bemutatni azt az utat, ami idáig elvezette a világ- és Európa-bajnok játékost.

Utolsó napjához ér az átigazolási időszak, tankolják a helikoptereket, izzik a Twitter, egyszerre nyitja a pénztárcát kicsi és nagy, miközben szép csendesen már több mint 1 milliárd elköltött font fölött járnak a PL csapatai. A nagy hajtás előtt veszünk egy mély levegőt, és átnyálazzuk az eddigi érkezőket, természetesen megtartva jó szokásunkat az osztályozással kapcsolatosan is.

Nem elég, hogy az Arsenal kikapott a Liverpooltól, a kapus még egy betonoszlopba is belehajtott.

Akad, aki zsákszámra gyűjtve unásig nyerte őket, de vannak olyanok is, akiknek egy pályafutás is kevés volt az elhódításához. Nem másról, a Premier League trófeájáról van szó, ami a leicesteri csodának köszönhetően újabb 18 játékos esetében vált álomból valósággá az előző szezon végeztével. Csak Huth volt az, aki korábban is megtapasztalhatta, milyen érzés elhódítani (ráadásul kétszer!), valamennyi csapattársa zöldfülűnek számít ezen a téren. Morganékkal már 223 játékosra bővült annak a kommandónak a köre, akik a világ legjobb bajnokságának aranyérmét őrizhetik kitüntetett helyen a vitrinjükben, a sok első bálozó kapcsán pedig most csokorba szedtünk nektek egy csapatnyi egyszeres bajnokot, akik talán nem arról híresek, hogy tagjai a kiváltságos listának.

De most azért nem lesz. Pedig a szövetség is őt akarja.

„Esküszöm, hogy soha nem látnak majd ehhez hasonlót!” – ordította bele az éterbe Martin Tyler miután 2012-ben Sergio Agüero az utolsó pillanatokban nyerte meg a bajnokságot a Manchester Citynek. Valóban nehéz elképzelni, hogy sor kerül még valaha egy ennyire kiélezett és szoros bajnoki versenyfutásra, amelynek a kimeneteléről végül egyetlen gól dönt akkor, amikor már senki sem számít rá. Azonban tudjuk, hogy a futball néha produkál furcsaságokat, és valószínűleg 1989-ben is azt gondolták az emberek, hogy ahhoz foghatót még egyszer nem fognak látni. Lehet vitatkozni, hogy a Manchester City vagy az Arsenal nyerte meg drámaibb módon az angol bajnokságot, az mindenesetre tény, hogy 1989. május 26-án az egyik legelképesztőbb forgatókönyv lépett át a valóság színpadára az Anfield Roadon.

Még van hátra egy kósza forduló, de lényegében véget ért a 2015/2016-os Premier League-szezon. Tudjuk, ki lett a bajnok, tudjuk, kik folytatják jövőre a Championship húsdarálójában, és jó eséllyel a nemzetközi kupaszereplők kiléte is bizonyos, így a pulzusszámunk maximum azon a ponton emelkedhet meg kissé, amikor eldől, vajon emberemlékezet óta először elmarad-e a St. Totteringham Day megünneplése az Andrássy úton. Hajtás után így aztán rendhagyó preview-t tárunk elétek: hamut szórunk a fejünkre, megszaggatjuk ruháinkat, és elismerjük, mi sem értünk jobban ehhez a gyönyörű játékhoz, mint Bognár György és Puhl Sándor szerelemgyereke.

Sajnos a bajnoki cím kérdése már eldőlt és mostanság nem igazán akad olyan szezon, amikor még az utolsó fordulóban is tövig rágják a körmüket az élcsapatok szurkolói. Ellenben a Bajnokok Ligája helyekért folytatott harc éleződik, különös tekintettel a manchesteri csapatokra nézve. A kiesés elkerülése ellen vívott csata viszont talán még ennél is súlyosabb és persze sokadjára RIP Aston Villa. Szóval nem kell aggódni, mert ezen a hétvégén sem fogunk unatkozni, csak kicsit más irányba terelődik a hangsúly.

A Sunderland laposra passzírozásával újabb lépést tett a célszalag felé a Leicester, és csak azért nem mondjuk, hogy Ranieri mellkasán már szinte feszül a zsinór, mert a Tottenham is megcsapta a Unitedet hazai pályán. Az Arsenal ellenben kiszállt a további küzdelmekből, és a negyedik hely, valamint a kiesés vonatkozásában is tisztulni látszanak az erőviszonyok. Hajtás után ráhúzzuk a vizes lepedőt Wengerre, megkapja a magáét Bilic valamint Van Gaal, és jönnek mára részben elfeledett összegző rovataink is.

Minden héten leírjuk, de most már tényleg egyre jobban a végéhez közeledik a Premier League, ahol minden elvesztegetett pont, minden kihagyott helyzet jobban fáj azoknak, akik még valamilyen szinten érintettek az érdemi küzdelmekben. Ez a hét sem múlt el számos érdekesség nélkül, tovább után jönnek a részletek.

A 21. fordulót követően a Premier League tabelláját jobb gólkülönbségének köszönhetően 43 szerzett ponttal az Arsenal vezette a Leicester előtt, miközben a Tottenham a 4. helyen kullogott 36 begyűjtött egységgel. A 31. forduló lezárása után (az első két helyezetthez képest ugyan egy meccsel kevesebbet játsszva) az Arsenal a 3. helyen áll 55 ponttal, mindössze 3 győzelmet begyűjtve a legutóbbi 9 bajnoki meccsükön 3 döntetlen és 3 vereség mellett. Ennek eredményeképp a januárban a Leicesterrel holtversenyben álló csapat 11 pontos hátrányt szedett össze az éllovassal szemben, miközben a Tottenham is szépen bekúszott eléjük. Na de mégis mi okozta ezt a látványos formahanyatlást az Ágyúsoknál? A kérdés nem költői, a poszt folytatásában meg is válaszoljuk.

Folytatjuk a múlt héten jól bevált formátumot és levonjuk a mögöttünk hagyott hétvége öt legfontosabb tanulságát. Tovább után a célkeresztben többek között Benő első munkanapja, Diego Costa ámokfutása és Arséne Wenger valamint Louis van Gaal kabaréja.

Folytatódik az esztelenség és a kiszámíthatatlanság kedvenc bajnokságunkban. A hétvégén is számos dologra fény derül majd, mi pedig most már sokadik alkalommal próbáljuk kitalálni a szombati és vasárnapi mérkőzések végeredményét. A hét mérkőzése pedig természetesen a Tottenham Hotspur - Arsenal, amiről hosszabban is olvashattok.

Hatalmas alakítás történt.

Semleges szurkolóként rápillantva a keddi játéknapra, nehéz döntés lenne kiválasztani a nap csúcsmeccsét. PL fanatikusként viszont egyértelmű a választás: Arsenal-Barcelona. Néhány gondolat a múltbéli összecsapásokról, a két klub egymás közt lebonyolított transzfereiről és egy kis esélylatolgatás a ma esti találkozóról.