Az amerikai elnök a gázai békével nem érte el minden közel-keleti tervét: figyelmét az Ábrahám-megállapodásokra és Iránra tervezi fordítani.
Több mint két évvel azután, hogy a Hamász megtámadta Izraelt, elhallgattak a fegyverek, és minden életben maradt túsz hazatérhetett. A békéhez mindkét fél fáradására volt szükség, és arra, hogy Trump unortodox módszereit nagyon erős pozícióból tudja érvényesíteni.
Az elnök Izraelbe utazik a túszok szabadon engedésének felügyeletére, majd Egyiptomban nemzetközi békecsúcson vesz részt.
Azonban még nem világos, pontosan mikor lép életbe a tűzszünet.
A megállapodás részletei még nem ismertek, de az izraeliek és a gázaiak egyaránt ünnepelnek. Az izraeli hadsereg 24 órán belül hátrébb vonulhat, a túszok és foglyok cseréje pedig 72 órán belül megtörténhet. Közben folytatódnak a nemzetközi tárgyalások Gáza jövőjére.
A túszokat Donald Trump szerint hétfőn adják át.
Burjánzó barokk, szórakoztató propaganda, egy szent ember és egy vártnál könnyebb győzelem a 444 napindító hírlevelében.
A Hamász és Izrael közti tárgyalások hétfőn kezdődnek. Közben százezrek tüntettek Európa nagyvárosaiban Palesztina mellett.
Különben „elszabadul a pokol”.
Szalmakalapos halálfej, gázai béketerv, nyolcszáz toptábornok és a Veiszer Alindát őrületbe kergető Hajdu Péter a 444 napindító hírlevelében.
De mi szerepel pontosan az amerikai elnök 20 pontjában? Hogyan lesz itt önálló palesztin állam és hogyan tervezik lefegyverezni a Hamászt?
Netanjahu három napot adott a Hamásznak, hogy átadják a túszokat, különben Izrael folytatja Gáza megszállását.
Több delegáció is kivonult a teremből Benjamin Netanjahu ENSZ-közgyűlésen tett felszólalása előtt. Akik maradtak, azok nagyon megtapsolták az izraeli miniszterelnököt.
A szlovén kormány arra hivatkozott, hogy a hágai Nemzetközi Büntetőbíróság vádat emelt és elfogatóparancsot adott ki az izraeli miniszterelnök ellen háborús és emberiesség elleni bűncselekményekért.
Néhány nap alatt több nyugati ország is csatlakozott a világ nyolcvan százalékához, és kiállt a palesztin önrendelkezés mellett. A valóság azonban az, hogy erre ma semmi esély, és az erről beszélő politikusok is alapvetően csak alibiznek.