Úgy vesszük észre, a patriarchális értékrend konzerválása valamiféle mozgalommá kezd szerveződni Magyarországon. A szexista, nőket rendreutasító és megalázó szólamok az elmúlt években elhagyták a férfivécéket és öltözőket, majd a blogok kommentszekcióját is. Előbújtak az elnyomott magyar férfiak, akik arról képzelegnek, hogy ha visszaállna a régi rend, végre igazán férfinak érezhetnék magukat.

Felneveltél egy-két gyereket, dolgoztál is becsülettel. A gyerekek kirepültek, lassan önálló életet kezdenek. Itt az idő számodra, hogy… újrakezdd az egészet?

Miután láttuk, hogy a három éven át otthonülő „jóanyaság" gazdasági-társadalmi gyökerű mítosz, és azt is, hogy a kezdeti időszakra sokféle megoldási módot látunk külföldön, kanyarodjunk ismét haza, saját magunkhoz.

Összefoglaljuk, hogy nemzetközi kutatási eredmények szerint meddig ideális egy gyereknek otthon, az anyjával lennie. Ahogy azt előre megsúgtuk, általános, mindenkinek ideális megoldás nincsen. Bölcsek köve nem létezik. Csak egyéni élethelyzetek, egyéni döntések vannak, és az adott családra szabottan tökéletes megoldások.

Talán kevesen hinnétek, de a feminfo Facebook-követőinek a nemi aránya jobb, mint a magyar országgyűlésé. Vannak férfiak, akik nemcsak hogy érdeklődnek az írásaink iránt, de úgy gondoljuk, sokan közülük egyetértenek azzal, hogy a feminizmus (mint egyenlőségre való törekvés) támogatásra érdemes. Most róluk lesz szó.

Bezzeg régen, régen minden sokkal jobb volt. Egyértelmű volt az élet, nem volt ez a nagy összevisszaság, mint ma. A férfiak nem kapják meg az őket megillető tiszteletet, a nők meg már azt sem tudják mit akarnak, az emancipáció meg a feminizmus csak összezavarja őket. Ezért ilyen sok a boldogtalan vénlány. Egyetemre mennek, aztán meg nyavalyognak, hogy nem találnak magukhoz való férjet, hát kinek jó ez?!

Három évig gyeden/gyesen lenni. Nemzetközi viszonylatban a világon sehol máshol nincs hasonló "mérce" a jó anyasághoz, csak hazánkban. Itt viszont örökérvényűnek tűnik. Valamiért alig tudunk azokról a kutatásokról, amelyekben azt vizsgálják hogy egy átlagos kisgyereknek mennyi időt ideális otthon töltenie az (átlagos) édesanyjával, és hogy mennyi idősen érdemes rábízni másokra, majd elkezdeni közösségbe járatni. A 3 éves gyes elvitathatatlan és mindenki számára üdvözítő voltáról szőtt gondolat egyeduralkodó lett a magyar közgondolkásban, akár ideális az adott család életében ezt választani, akár más út lenne esetükben személyre szabottan a tökéletes.

Ha fontosnak tartod, hogy a magyar népesség több mint felét ne hat-nyolc százaléknyi nő képviselje a következő országgyűlésben (ennyiről szólnak ugyanis az előrejelzések), akkor van lehetőséged, tehetsz ellene.

Tényleg vonatot veszel a zsebpénzedből? Lány létedre! Babával játszol?! Dehát te fiú vagy! Light Cola? Az a csajoké, igyál inkább Zerot, az férfias. Szagtalan dezodort veszel? Nehogy a fekete falkonosat válaszd nő létedre! A nemi szerepekhez kapcsolódó szokások és az ezt felerősítő marketingfogások születésünktől kezdve kijelölik, mit illik és mit nem illik választanunk akár ruháról, játékról, vagy a legegyszerűbb használati tárgyról van szó.

Kétéves korig minden gyermeket megillet majd az anyatejes tápláláshoz való jog Egyesült Arab Emírségekben - határozott múlt héten az ország nemzeti tanácsa. A gyermekjogi törvény szerint a nem szoptató anya büntethető lesz, bár ennek mértékéről és módjáról még nem döntöttek.

Emlékezés. Tiszteletadás. A világháborús hősök emlékére emelt alkotások mindenki számára ismertek, elfogadottak, ahogy az ismeretlen katona síremlékei is sok országban állnak örök mementóul az elveszett életek felett. Akadnak azonban olyan emlékművek is, melyek felállítása hatalmas felháborodást okoz, mert a nemzeti emlékezet feltáratlan vagy kibeszéletlen szeletét tárják elénk.

Tízezrek tiltakoztak Madrid belvárosában és világszerte több tucat nagyvárosban a spanyol abortusztörvény szigorítása ellen szombaton. A spanyolországi tüntetők a törvénytervezet visszavonását és az igazságügyi miniszter lemondását követelték. A tiltakozók szerint évtizedekkel vetné őket vissza az időben, ha a parlament elfogadná a törvényt.

Feministának lenni, annyi, mint tűsarkúban eltiporni a férfiakat? Nem tudtuk, azt hittük az egyenlőség keresése és arra való törekvés a lényeg. Most vagy mi vagyunk eltájolva, vagy ők.

A feministákat gyakran éri az a vád, hogy csak azzal vannak elfoglalva, hogy a jól fizető, magas társadalmi megbecsülést élvező pályákra tereljék a nőket, és hidegen hagyja őket az, hogy nemcsak ezekben a szakmákban nem valósul meg a nemek közötti egyenlőség. Százalékok ide, hagyományos nemi szerepek oda, fizetések így, karrierlehetőségek úgy, a tények tények maradnak. Vannak szakmák, amelyekből az egyik nem egész egyszerűen hiányzik.

A világsajtót hónapról-hónapra bejárja egy-egy döbbenetes hír, mely arról tudósít, hogyan és hányan erőszakoltak meg külföldi turistákat, helyi diáklányokat, vagy akár gyerekeket Indiában. Egyre kevesebb olyan ember akad a nyugati világban, aki ne hallott volna még a kontinensnyi országban egyre inkább elharapódzó nők elleni erőszakról. A hírek kapcsán egyre csak az visszhangzik a fejünkben, miért?