Nem, ez nem az iszlám feminista Top Gun, valódi pilótanők szolgálnak a pakisztáni hadseregben.

A nők hiába képzettebbek, és jobb az általános egészségi állapotuk hatvanéves korukban annak ellenére, hogy többet dolgoznak a férfiaknál, mégis kevesebb nyugdíjat kapnak és nagyobb eséllyel élnek szegénységben időskorukban. Hogy miért? Lássuk a nyugdíjkérdést!

Két nő, egy kék és egy piros ruhás lett a törökországi tüntetések szimbóluma. A tiltakozó fiatalok békés szándékát és erőszakkal szembeni eszköztelenségét bemutató fotók bejárták a világsajtót és a közösségi médiát. A tüntetéseken használt transzparensekre, plakátokra és matricákra nyomtatják a fiatal, nyári ruhás nők képét.

Az abortuszt választó nő szimpatikusabb, mint az örökbeadó?

Az erőszak az otthonokban sokszorosan inkább jelen van, és sokkal kevesebb nyilvánosságot kap, mint az idegenek által elkövetett bűnök, és nem elég, ha a nők tiltakoznak az erőszak ellen. A nők elleni erőszak nem feminista, hanem humanista ügy. A férfiaknak is ki kell állniuk a nők védelmében.

A megkülönböztetés ellen akkor is szót kell emelnünk, ha nem minket, nőket sújt. Az emberek nem skatulyákba, hanem családba, közösségbe, társadalomba születnek. A skatulyákat magunk gyártjuk.

Azért is foglalkoztak nők az Al-Kaida hálózatának feltérképezésével, mert a terrorelhárítást segítő kutatómunka a ’90-es években nem nyújtott karrierlehetőséget, ennél sokkal "jobb témák" is voltak, amik már a politikusokat is érdekelték. Olyannyira így volt ez, hogy - a terrortámadások előtt - egyes vezetők szerint még túl sok időt is fordított a szervezet az Al-Kaida megismerésére. A terrorelhárítók elemzői munkája kitartást, szívósságot, türelmet és elkötelezettséget igényel.

Míg tudomásunk szerint például világszerte az élsportolóknak komoly és alapos egyéni hormonális feltérképezés után rendelnek fogamzásgátló szereket, addig az átlagnőnek marad az orvos által legszimpatikusabb gyógyszerügynöktől rendelkezésre álló készlet terjesztése, és a „ha panaszt okoz, majd kipróbálunk másikat” totó. A libidócsökkenés vagy egyéb „apró” problémák előfordulása pedig bár nyílt titok, a magyar nők szemérmessége miatt tabutémának számít nemcsak az orvosi rendelőben, de a médiában és a magánbeszélgetésekben is.

Menj férjhez fiatalon, szülj négy-öt gyereket, légy karcsú és szexi, élj egy csillogó-villogó, mindennel felszerelt családi házban! Mi másra vágyhat egy fiatal lány? Ez a boldogság. A legszebb hivatás az anyaság. Erről olvashatsz a magazinokban, erről szólnak a nőknek készített műsorok, erre készít fel az iskola. Ez az élet, a nőiesség kiteljesedése.

Szabad szülés. Önrendelkezés. Érthetetlen hablaty? Marhaság? Van ennél nagyobb bajunk is?

A fiúk jobb történeteket kapnak Hollywoodtól, mint a a lányok? Tudunk vajon olyan filmeket mutatni nekik, amikből megismerhetik a másik nemet, vagy azt, hogyan viselkedjenek a lányokkal?

Legyél szexi. Ábrándos nagy őzikeszemű. Legyél karcsú, de nagymellű. Hosszú dús hajú. Hercegnő. Nem kell önállónak és függetlennek lenned, gondolkozni minek, jön majd egy férfi, aki akár az élete árán is segít rajtad. Menj gyorsan férjhez (de aztán az első megfelelő státuszú legényt megfogd ám!). A boldogsághoz elég a kérő és a fényes esküvő. Nincs tovább, a történet kerek.

Miért nem tudják a nők felsőoktatási sikereiket a munka világában is folytatni?

Nem lehet családi napköziben teljesíteni a 2014-től kötelező óvodát. Nem és nem. Hiába az ellenzék jó szándékú és racionális javaslata, amit a parlamenti szakbizottság kormánypárti tagjai is támogattak, a minisztérium úgy tűnik hajthatatlan. Hiába az állami intézmények túlzsúfoltsága, hiába a csanák képzett óvodapedagógusai és elérhető közelsége, a válasz nem. Mert csak. Nem, ha az ovikban 30 fős csoportokra vigyáz egy szál óvónő, nem, ha a csilláron is gyerek lóg.