Nagyjából évi negyvenhárom milliárd forintból oldhatná meg az állam, hogy az önállóságukban súlyosan akadályozott fogyatékossággal élők és idősek elegendő segítséget kapjanak az otthonápolásban.
Sándor szívesen kiválasztaná a legszimpatikusabb politikust, Krisztit az érdekli, ki mit ígér és mit tart be, Éva munkalehetőségeket biztosítana. Ők mind olyan fogyatékos emberek, akiknek van véleménye, mégsem szavazhatnak a választáson. Pedig szeretnének.
Óriási dilemma a súlyosan fogyatékos gyereket nevelő szülőknek, hogy vállalják-e a gondozásukat vagy adják őket intézménybe. Egyes szülők foggal-körömmel ragaszkodnak hozzájuk, míg mások azt gondolják, csak akkor lehet a gyereküknek élete, ha közösségben élnek.
A pénztárnál közölték a csoporttal, hogy hiába van hatósági igazolványuk, azzal nem jogosultak az olcsóbb jegyre, csak ha valamelyik szervezet tagjai.
12 napja tart a tüntetés. A legnagyobb ellenzéki párt a családügyi minisztert és a miniszterelnök-helyettest számoltatná el.
Törvényt fogadtak el erről. A hatóságok szerint ez óvintézkedés, amivel védeni akarják a fogyatékossággal élőket.
Ideiglenes működési engedélyük van, vagyis az Emmi úgy üzemelteti őket, hogy nem felelnek meg a jogszabályoknak.
A speciális otthonban embertelen bánásmódot tárt fel egy nemzetközi jogvédő szervezet, és fél évvel korábbi hatósági jelentés is hasonló problémákat tárt fel.
Mondta Szijjártó Péter. De most kivételesen nem fejjel, hanem a Svédországban élő Wilhelm Fruzsina ügyében.
Ha pedig az, akkor az elhízott munkavállaló védett csoportba tartozik, akit ezért nem lehet elbocsátani. De a helyzet nem ennyire egyszerű.