A Kivu-tó déli csücskénél fekvő, 2 millió fős város Ruandával határos, és a helyi ásványkincs-kereskedelem fontos tranzitpontja.
A kongói szabadsághőst sortűzzel kivégezték, a testét savban feloldották, ami maradt, elégették, ennyi maradt belőle.
A Karmelitában tárgyaltak.
Először regisztrálták a betegséget Afrikán kívül.
Az ország történetének egyik legsúlyosabb természeti katasztrófájában legalább 400 ember vesztette életét, és az anyagi kár is jelentős.
A kongói kormány a történteket „háborús cselekménnyel felérő szándékos agressziónak” tekinti.
Kongóban történt. Katasztrófa nem lett belőle, a híd sem volt nagy, és a patak sem mély, amely fölé építették.
Nyolc hónapja még minden rendben ment, aztán Oroszország lerohanta Ukrajnát. A klímaváltozás senkit sem érdekel, mióta megindult a tülekedés a fosszilis energiahordozókért. Ha ez nem csak fenyegetés, a projekt tovább fogja fokozni a globális felmelegedést.
Egy kongói nőjogi csoport elnöke számolt be a brutális esetről ENSZ Biztonsági Tanácsa előtt.
Fülöp király úgy fogalmazott, ez „a Belgium és Kongó közötti kulturális együttműködés megerősítésének szimbolikus kezdetét jelenti”.
Óriási földgáztartalékaik vannak, amik jelentősen felértékelődnek a mostani helyzetben.
A cenzúrabizottság azzal indokolta döntését, hogy a szerzők és az előadók nem engedélyeztették előzetesen a dalokat, pedig az „elengedhetetlenül szükséges”.
Azt szeretnék, ha Belgium elismerné a felelősségét azért a szenvedésért, amit több ezer hozzájuk hasonló gyereknek okoztak.
Öt hónappal azután, hogy az országban a legutóbbi járványt befejezettnek nyilvánították.
Az elkövető szökésben van, a biztonsági erők keresik.