Azért állította le a szívüket, hogy gyakorolhassa az újraélesztést.
Mégcsak nem is a szenvedéseiket akarta csökkenteni, hanem így szerette volna bizonyítani, hogy milyen jó életmentésben.
Az elmúlt 30 évben sosem volt a gond az adománygyűjtő akcióval, de most lealacsonyítónak érezte kórház vezetője.
Az amúgy is létszámhiánnyal küzdő osztályon felmondott egy orvos, majd a vezető főorvos is, így most sürgősen keresik az utódját.
Valószínűleg azért, mert a fizetetlen számlák miatt nem volt elég oxigén a kórházban.
Minden rendkívüli, a napi rutintól eltérő eseményről be kell számolni. Az ok: a kormány nem a sajtóból akar értesülni a fennakadásokról.
A recepción sötétség, az ápolók ingerültek, a főorvos nem is köszön, a beteg pedig azt sem tudja, mit kellene tennie. A magyar kórházak egyáltalán nem betegbarátak, és bár vannak jó példák, sok helyen csak rosszkedvű orvosokkal és ápolókkal találkozni.
A Bors olvasója szerint a földön fekvő testet ugyan letakarták, de nem vitték el.
Ebben a mai, bizonytalan világban ki tudja, mit hoz a jövő?
Többségük albérletben él, de nem jelenti be a címet, így jogilag csak térítés ellenében kaphatna egészségügyi ellátást. Az ombudsman jogszabály-módosítást szeretne.
150-200 új munkahelyet jelentene, de a helyiek féltik a közbiztonságot.
Aki maradni szeretne három napot, az maradhat.
A belgyógyászaton, a krónikus- és a rehabilitációs osztályokon is több tucat ágyat kellett kivonni az ellátásból.
Lázár János elismerte, hogy létezik ilyen tervezet.