Do it!

Talán még a legfanatikusabb hazai fociőrültek közül sem mindenkinek ismerős Polgár Kristóf neve. Pedig a 20 éves védő nem akárki: már túl van három komoly szezonon a #besztlíg utánpótlás-bajnokságaiban, játszott Steven Gerrard és Martin Skrtel mellett, és nála közelebbről egyetlen honfitársunk sem látta, mi zajlott a Liverpool környékén 2013 és 2016 között. Vele beszélgettünk tehetségről, szerencséről, és persze arról is, hogy a viharba írhat alá egy United-drukker az Anfieldre.

A Premier League 21. fordulójában összecsapnak a bajnokok. A tavalyi és az idei a tavalyelőtti csatája mellett megmérkőzik a serlegek gyűjtésében leginkább jeleskedő két klub is. Kiesési rangadóval ezúttal nem szolgálhatunk, de csemegék azért lesznek bőven.  Hajtás után a hétvége tíz mérkőzésének beharangozója.

Mi más is lehetett volna a témája következő podcastunknak, mint a közelgő Manchester United - Liverpool derbi. Ehavi adásunkban Szücsi, a Vörös Fonat Liverpool-érzelmű blog szerkesztője csatlakozott Beyonderhez és Peethez. Tovább után kiderül, ki mit vár a hétvége rangadójától, de szóba kerül még Poch szerepe a Spurs feljavulásában, valamint Guardiola döcögősebb decembere a Manchester City-vel. Hallgassátok, kommenteljétek!

Itt az ideje visszatérni a négy héttel ezelőtt belengetett Power Rankinghez. Az élen nagy meglepetéssel nem fogunk tudni szolgálni, de a mezőnyben feltűnik egy-két szupernova ismét, hogy aztán december végére nagy valószínűséggel mindenki a helyére kerüljön.

Sok pénzt ajánlottak azért, ami mindenki másnál alapvetőnek számít. Így se jött be a liverpooli kaland.

Gareth Barry a jellegtelen angol középpályás prototípusa. Nem passzol kiemelkedően jól, nem tud cselezni, egy bizonyos szinten túl a játék olvasásában sem jeleskedik. Nem szerel annyit, mint Kanté, nem nyer tucatszámmal fejppárbajokat, erős, de nem agresszív, szedi a lapokat, de négy deci rum után, távolról hunyorítva sem kevernéd össze a fénykorában daraboló Roy Keane-nel. Észrevehetetlen, szürke, egy nagy gépezet kicserélhető fogaskereke. És mégis, immáron több mint hatszáz meccs áll a neve mellett a világ legkeményebb ligájában. Hogyan csinálta?

Ha mondanom kéne egy meccset, ami szerintem a legkisebb eséllyel bundázható, minden bizonnyal Angliából és azon belül is a legnagyobb riválisok egymás elleni meccseiből választanék egyet. Manapság szinte elképzelhetetlen, hogy egy United-Pool szintű rivalizálást meg lehessen kenni, bő 100 évvel ezelőtt azonban pont ez történt az angol labdarúgás történetének első bizonyított fogadási csalásában. Hajtás után ezt a sztorit elevenítjük fel, magyar nyelven valószínűleg először.

Nem elég, hogy az Arsenal kikapott a Liverpooltól, a kapus még egy betonoszlopba is belehajtott.

Napjaink profitorientált labdarúgásában egyre kevesebb igazi hős marad. Egy-két borsos szerződés könnyedén felrúghatja az addig hangzatosan a klubhűségről papoló játékosok ígéreteit, így csak elvétve találunk olyan labdarúgókat, akik tényleg ízig-vérig elkötelezettek csapatuk iránt.  Pedig nem is olyan rég még akadt egy játékos, akinek elképzelhetetlen volt, hogy a riválishoz igazoljon, és akinek a futball sohasem a pénzről szólt, ő csak élvezni akarta azt, amit csinál. Példaértékű és tanulságos pályafutás áll mögötte, ami összeforrt a tehetség, a hűség, az alázat és az elkötelezettség szavakkal. Egy olyan futballista karrierjéről van szó, aki sérülései miatt 31 évesen visszavonult, de így is örökre beírta magát a szurkolók szívébe. 

Kisebb szünet után újra úgy éreztük, itt az ideje mikrofont ragadni, és az éterbe kiabálni a gondolatainkat. Elsősorban a frissiben mögöttünk hagyott Eb-vel foglalkoztunk, de az adás második részében nem tudtuk megállni, hogy ne okoskodjunk meg néhány friss igazolást, a Leicester bajnoki- és BL-esélyeit, Mourinho alakváltásának lehetőségeit, és arra is kerestük a választ, vajon melyik csapat lesz a következő Premier League-szezon Portugáliája. Ja, és persze a közvetítési jogokat övező herce-hurca sem maradhatott ki. Hajtás után podcast, szeressétek.

„Esküszöm, hogy soha nem látnak majd ehhez hasonlót!” – ordította bele az éterbe Martin Tyler miután 2012-ben Sergio Agüero az utolsó pillanatokban nyerte meg a bajnokságot a Manchester Citynek. Valóban nehéz elképzelni, hogy sor kerül még valaha egy ennyire kiélezett és szoros bajnoki versenyfutásra, amelynek a kimeneteléről végül egyetlen gól dönt akkor, amikor már senki sem számít rá. Azonban tudjuk, hogy a futball néha produkál furcsaságokat, és valószínűleg 1989-ben is azt gondolták az emberek, hogy ahhoz foghatót még egyszer nem fognak látni. Lehet vitatkozni, hogy a Manchester City vagy az Arsenal nyerte meg drámaibb módon az angol bajnokságot, az mindenesetre tény, hogy 1989. május 26-án az egyik legelképesztőbb forgatókönyv lépett át a valóság színpadára az Anfield Roadon.

27 év, 96 emberi élet. Az elmúlt napokban-hetekben több száz hozzátartozó, barát és több ezer, szerte a világban szétszórt futballszerető lelke könnyebbülhetett meg. Megkönnyebbülhetett, de megbékélni talán a jövőben sem fog. Csak egy nap, egy mérkőzés, amely talán mára a tragikus események nélkül a feledés homályába veszett volna, mára a Liverpool-szurkolók összetartozásának legfontosabb emléke és motívuma lett…

A Sunderland laposra passzírozásával újabb lépést tett a célszalag felé a Leicester, és csak azért nem mondjuk, hogy Ranieri mellkasán már szinte feszül a zsinór, mert a Tottenham is megcsapta a Unitedet hazai pályán. Az Arsenal ellenben kiszállt a további küzdelmekből, és a negyedik hely, valamint a kiesés vonatkozásában is tisztulni látszanak az erőviszonyok. Hajtás után ráhúzzuk a vizes lepedőt Wengerre, megkapja a magáét Bilic valamint Van Gaal, és jönnek mára részben elfeledett összegző rovataink is.