Mi a közös Gabriel García Márquezben és Balog Zoltánban? Az, hogy szerepelnek a napindító hírlevélben. És mi a közös az orosz és az ukrán választásban? És a két új budapesti listavezetőben?
Ezek a legkevesebb, ami jár neki.
A baráti kritika szerint Rákosiék és Orbánék szuperprodukciójában is egy dolgot csesztek csak el: Petőfit magát.
Semmi köze a történelmi valósághoz a valaha volt legdrágább Fidesz-filmnek, a Rákay Philip-féle, a 48-as forradalomról szóló Most vagy sohának. Sőt direkte meg is hamisítja azt. De ettől még, vagyis pont emiatt baromi jól el lehet rajta szórakozni.
A jegyet a diákok saját zsebből fizették, Nagykanizsán ráadásul 7:10-kor kezdték a sulit, mert a vetítés összecsúszott volna a kompetenciafelméréssel.
Nacsa Olivértől Trombitás Kristófig mindenki elzarándokolt az Arénába, hogy adózzon a Petőfi-film előtt. Mi sem mentünk hiába: a NER fennállásának legönfeledtebb jelenete volt a jutalom.
A fikacsászár libsiknek viszont nem tudja jó szívvel ajánlani.
Közéleti szerepvállalására még szükség van, pedig ő inkább reggeltől estig a történelmi témájú könyveket bújná.
A fideszes nyilvánosság színe-java ott volt Rákay Philippel minden idők legdrágább magyar filmjének bemutatóján.
Hiszen ők is hazafias kötelességből forgatták le.
A kulcsszó: döbbenetesen.