A feministákat gyakran éri az a vád, hogy csak azzal vannak elfoglalva, hogy a jól fizető, magas társadalmi megbecsülést élvező pályákra tereljék a nőket, és hidegen hagyja őket az, hogy nemcsak ezekben a szakmákban nem valósul meg a nemek közötti egyenlőség. Százalékok ide, hagyományos nemi szerepek oda, fizetések így, karrierlehetőségek úgy, a tények tények maradnak. Vannak szakmák, amelyekből az egyik nem egész egyszerűen hiányzik.

Az októberi autóvezető nap után nemrég újra a szaúdi nőkre figyelt a világ. Az országban néhány nő bátorságának (és az őket támogató férfiaknak), illetve a kormányzat elkötelezettségének köszönhetően bár lassan, de halad a nők egyenjogúvá válásának ügye. Tavaly augusztusban a kormány bűncselekménnyé nyilvánította a családon belüli erőszakot, és ősszel ügyvédi szakvizsgát tehettek az első nők.

Itt az egyenlőség ideje. A nők és a férfiak egyenlők lesznek. Legalábbis a szórakozóhelyek kasszáinál. Könnyen lehet, hogy hamarosan megszűnik az a jónéhány szórakozóhelyen bevett gyakorlat, hogy csak a férfiakkal fizettetnek belépődíjat, mert az Egyenlő Bánásmód Hatóság úgy ítélte meg, hogy ez diszkriminatív, mert embereket csupán nemük alapján különböztetnek meg ugyanahhoz a szolgáltatáshoz való hozzáférésben.

Tényleg a férfiakkal való egyenlőségre vágynak a nők? A TIME magazin publicistája szerint sokkal inkább az a helyzet, hogy a nőmozgalmárok csak szeretnék azt, hogy a nők egyenlőek akarjanak lenni a férfiakkal. A valóság ezzel szemben az, hogy a nemek közötti egyenlőség nemcsak hogy fikció, de sok tekintetben éppenhogy ellentétes azzal, amitől a nők boldogabbnak éreznék magukat.